10 óra körül járt az idő, amikor megérkeztem az Ebárvaházba. Ekkor már nagyban folyt a munka, a gondozók éppen kutyát sétáltattak. Azonnal a kezembe nyomták nekem is egy póráz végét, a másik felén Rasztikával, a foxiszerű öregúrral.
A kutyaszörf bajnoka is menhelyi kutyaként kezdte…
Az utat dús koronájú fák veszik körül, leveleik a zöldből már inkább sárgába hajlanak. A talajt mindenütt színes, sűrű avar fedi, sehol nem kandikál ki egyetlen friss fűszál, vagy nyíló virág. Halk madárcsicsergés hallatszik a susogó lombok közül, de nem násztánc, nem párzási ének, csak egy dallam a szélben.
Családi kedvenceinket nem szabad túl gyakran fürdetni, mert eltűnik a természetes védőréteg a bőrükről és a szőrükről.
Hideg, őszi napra virradtunk, már csak egy-egy elsárgult őszi falevél himbálózott a fákon a szélben.
Félreértés ne essék, írásaimban soha nem fogom a gazdikat (gazdi)anyunak, apunak nevezni, de ebben a környezetben így nyer értelmet a mondanivalóm, így kérlek, nézzétek el nekem.
Ahogy nekünk is szükségünk van rendszeres tisztálkodásra, hajmosásra, körömvágásra és sorolhatnám – hogy ne váljunk pár hét alatt büdigombóc jetivé -, ugyanúgy
Akadnak szép számmal olyan rossz berögződések, szájhagyomány útján terjedő – valljuk be – ostobaságok, melyek tisztázásán kutyasorsok múlnak…
Az alábbiakban szeretnénk segíteni mindazoknak, akik a közeljövőben fogadnának társukká egy négylábú jövevényt.
Az állatmenhelyek, állatotthonok többsége sok esetben kéri állatszerető emberek támogatását. Vagy azért, mert nem tudják elhelyezni a sokadik szaporítótól mentett kutyát, vagy mert a bántalmazott idős eb kizárja a külvilágot a kennel sarkában kuporogva, vagy éppen a két napja mentett minden órás kóborka örvendezteti meg őket 8 pici élettel.