Mi dolgunk a világon? küzdeni
Erőnk szerint a legnemesbekért.
Írja Vörösmarty a Gondolatok a könyvtárban című művében. És hogy kik számunkra a „legnemesbek”? Kutyáink, és árva kutyáink, az Ebárvaház mentvényei, akiknek igyekszünk minden jót megadni. Küzdött értük minden kedves lelkű ember, aki a barkácsnapon részt vett, és az idejéből akár csak egy fél napot is arra szánt, hogy a kis gazdátlanok melegben tölthessék a telet, szárazon, szélvédett helyen.
Négy család érkezett a házépítésre, melyek férfitagjait azonnal munkára fogta a csapat. Hatalmas volt a lelkesedés, és őszintén vidám a munkaerő, így igazán produktív napot zárhatott a társaság. Még az idő is a házépítőknek kedvezett, mintha hozzá kívánna járulni az ebek boldogságához. A 20 fokos, napsütéses meleg igazán ritka október közepén, így bizton állíthatjuk, hogy nem a véletlen műve lehetett.
Gőzerővel folyt a munka, kalapálás, fűrészelés, fúrás-faragás, egy-egy csicsergő gyermek, sétából visszatérő kutyus felbukkanásával alkalmanként. Ugyanis a lányok is dolgoztak, még ha másképp is. Megsétáltatták az összes árvát, hosszú kilométereket róva, és örömet szerezve mind a kutyáknak, mind a gyerkőcöknek. Hiszen a simogatás, dögönyözés, bújás és játék sem maradhatott el, így a családok és ebek is kellemesen elfáradva értek haza. Rövid történeteket sodort tova a szél, a kezdeti önfeledt sztorizgatás aztán alábbhagyott, végül szavak, tőmondatok jutottak már csak a barkácsolók fülébe. A koncentráció kimeríti az embert, egy idő után nem beszél, csak annyit, amennyit muszáj. A kommunikáció egyébként sem nehéz egy közös cél elérése mellett. Hiszen mindenki ugyanazért érkezett. A gondolatok is a munkára terelődtek, így dolgozott össze egész nap a társaság.
Végül nem kevesebb, mint 12 házzal végeztek a fiúk, melyre igazán büszkék lehetnek, mi pedig őrülten hálásak. Ahogy persze a kutyusok is. Álmomban sem gondoltam, sőt reméltem volna, hogy fél nap alatt egy ilyen kis csipet-csapat ekkora teljesítményre lesz képes mérhetetlen tenni akarásával. Önzetlenségük új otthonhoz juttatta Cloét, Pepét, Artúrt és még sok más ebet, akik időközben otthonra leltek, és átadták menhelyi lakjukat néhány újabb bizakodó beköltözőnek. Hiszen szerencsére a menhelyi csapat egy része hamar cserélődik, esélyesek és esélytelenebbek is gazdára lelnek, így számukra biztosított télen is az otthon melege. A többiek számára pedig itt ez a remek csapat, akik mindig áldozatkészen jelentkeznek az újabb bevetésre.
BZS