Gazdák és a karácsonyi ajándék
Az ajándékozás érzelmi háttere ugyanaz, függetlenül attól, hogy kutyának vagy embernek ajándékozunk. Minden esetben szívből és szívesen tesszük, valaki olyannak, aki számunkra fontos.
Az ajándékozás érzelmi háttere ugyanaz, függetlenül attól, hogy kutyának vagy embernek ajándékozunk. Minden esetben szívből és szívesen tesszük, valaki olyannak, aki számunkra fontos.
Ha ránézel, megsimogatod, eldobsz egy botot, leviszel egy labdát játszani, ha elviszed magaddal (amikor amúgy otthon hagynád), ha vele vagy, ha bebújhat a takaró alá, ha hazaérsz, boldoggá teszi… és sorolhatnám még.
Több állatmentéssel foglalkozó szervezet munkatársától hallottam már, sőt ismerősön keresztül tapasztaltam is, hogy sportokra bizony nem szívesen, vagy egyáltalán nem is adnak örökbe kutyát.
Szakadó esőben, orkán erejű szélben, amikor az orrodig se látsz az arcodba csapódó jeges víztől, és lóg a kezedből három póráz, melynek végein kettő eb a földön kullog, egy pedig a kezedben lóg, a negyedik, aki a sajátod, pedig szabadon bóklászik – amennyire ilyen időben kedve van bóklászni – nem épp a kérdőre vonásra számítasz.
Álmomban sem gondoltam volna, hogy van olyan ország, ahol ez megtörténhet, de épp az imént szembesültem tévedésemmel. A bbc.com oldalon böngészve lettem figyelmes egy főcímre, miszerint „egy olasz nő legális harcot nyert a kutyája után járó fizetett betegszabadságért, amíg kimarad a munkából, mert róla gondoskodik”.
A témát nem vitaindítónak szánom, annak ellenére, hogy mind a munka- és sportkutyások, mind a hobbikutyások körében felkavarja az indulatokat a papíros kutya kérdése.
Szakemberek által tudatosan összeválogatott, speciális eszközökből álló pályán fejleszthetjük a kutya azon izmait is, melyeket a mindennapi tevékenysége során nem, vagy csak alig használ.
Szigorú – avagy a Büntető Törvénykönyvben megfogalmazott – értelemben véve az állatkínzás “az állat szükségtelen, fájdalmat okozó bántalmazása, vagy olyan hatást eredményező beavatkozás, bánásmód, valamint szükségleteinek olyan mértékű korlátozása, amely tartós félelmet vagy egészségkárosodást okozhat, továbbá az öröklődő betegségben szenvedő állategyed tenyésztése, szaporítása”.
Leila története nem volt egyedi, igazi lakótelepi kutyaként élte mindennapjait, idős gazdikkal, akik alkalmasint sétálni vitték.
Mi dolgunk a világon? küzdeni Erőnk szerint a legnemesbekért. Írja Vörösmarty a Gondolatok a könyvtárban című művében. És hogy kik számunkra a „legnemesbek”?