Kutyák a Nagy Sportágválasztón
A szeptember 15-16-i hétvégén került megrendezésre a XXI. Nagy Sportágválasztó, melynek forgatagában az utóbbi években kutyás sportokkal is ismerkedhetnek a lelkes érdeklődők.
A szeptember 15-16-i hétvégén került megrendezésre a XXI. Nagy Sportágválasztó, melynek forgatagában az utóbbi években kutyás sportokkal is ismerkedhetnek a lelkes érdeklődők.
Már gyerekként is megvolt az a sokak által utált tulajdonságom, amivel valójában nagyon nem vagyok egyedül ezen a golyóbison: vagyis hogy minden gazdival sétáló kutyára rámosolygok, köszönök – persze előbb a kutyusnak, utána a gazdának -, majd ha látom a pozitív interakciót a kutya részéről, akkor jön a „Szabad barátkozni a kutyussal?” kérdés.
Egy hosszú nap után az egyetlen vágyam, kijussak végre futni Bogárral. Újult erőre kapok tőle, ettől a megszokott, és mégis mindig friss élményekkel gazdagító tevékenységtől.
A kutyák fertőző betegségeinek megelőzése és kezelése a többi kutya – és esetenként az ember – egészségének érdekében is létfontosságú.
Az eső napok óta esik, az ember már azon gondolkodik, mit csinálna a kutyával egy monszun idején. Eközben a drága állatka ritmikusan püföli a legnehezebb tömör gumilabdáját a földhöz, és minden erejével azon van, hogy a fronttal járó fejfájás sose múljon el. Ilyenkor érdemes bevetni néhány trükköt, hogy a kutyus békésen aludja át a többi borongós, semmittevős napot.
Az Ebárvaház kennelsorán sétálva több gazdátlan kutya jellemzését olvasva is azt tapasztaltam, hogy évek óta a menhelyen tengetik napjaikat. Másokról a gondozók mesélték, hogy nem kellenek senkinek, mintha csak egy pár cipő lennének, ami „nem tetszik”.
Társadalmunk méltán hírhedt nyár végi, kora őszi ellensége az ürömlevelű parlagfű. Emberek millióinak okoz kínzó tüneteket. A növény elterjedése és a légszennyezés hatására kutyáinknál is kiváltja az allergiás reakciót, jóval kellemetlenebb tüneteket produkálva.
Álmos reggel egy autópálya melletti benzinkút parkolójában. Iszod a shopban vásárolt szörnyű kávét és vársz. Reménykedve, izgatottan, bizalommal. Hogy fog majd örülni a gyerek! – gondolod magadban, mosolyogva ásítasz egy nagyot, aztán kiröhögöd magad, mert elképzeled, milyen groteszk látvány lehetsz.
…önkéntesként egy menhelyen, legalább az életben egyszer.
Ha kicsit csúnyácska, idősebb, nem jó a természete, vagy egyedi tartásmódot igényel, rögtön az esélytelenebb kategóriába sorolandó az eb. Pedig nincs vele baj, kedves, jó természetű, és még hosszú évekig hű társa lenne gazdájának.