A kutyások és a MÁV Zrt. küzdelme folyamatos, habár 2016 januárjában egy korábbi megmozdulás hatására jelentős engedmények születtek, melyeket a pozitív visszajelzések miatt látszólag nem is tervez visszavonni a cégcsoport.
Aki kutyázik, ismeri a mindent áthatoló érzést, amikor lesújtó tekintetek méregetik a hatalmas sárfoltokat a farmerja farzsebén, vagy a kabátja leginkább szembetűnő pontjain.
Aki kilátogat az Ebárvaházba, azonnal láthatja, hogy nem egy átlagos menhelyre érkezett. A hangulat, a jókedv, és a kutyák kapcsolata az emberrel arról árulkodik, hogy…
Yorkik. Aki ismeri a fajtát, ebből az egy szóból is érti, miről beszélek. Aki nem, annak elmondom: édes, pici, gomborrú kis plüsskutyák a maguk 2 kilójával, méretes önérzettel megáldva.
Bizonyára mindenki fel tud sorolni legalább három olyan állati terméket, melyet ha tehetné messziről elkerülne, és soha, semmilyen körülmények között nem szeretne a konyhájában látni sem az „illathatások” sem a visszataszító kinézete miatt.
A minap mélyebben sikerült elbeszélgetnem kutyás ismerőseimmel, akik egytől-egyig szentül hitték, és megingathatatlanul állították, hogy az ő kutyájuk sosem támadna, sem kutyát, de főleg nem embert.
Ha valaki, akkor az Ebárvaház dolgozói igazán tisztában vannak azzal, mit jelent a kutyatartás, és mik a kutyák igényei.
Gyakran kérdezik újdonsült Facebook ismerőseim a profilomat bújva – mert manapság ugye a kijelzőt bámulva igyekszik minél többet megtudni a másikról az ember -, hogy miért Bogárral van tele az idővonalam ahelyett, hogy magamról tennék fel képeket.
December 16. a karácsony jegyében telik Tárnokon, hogy az árva kutyusok szíve is megtelhessen legalább egy napra az ünnepek nyújtotta örömökkel.
Megmagyarázhatatlan emberi tulajdonság, hogy ha nincs jelentős társadalmi probléma, akkor kreálni kell egyet, mely felboríthat egy addig egészen jól működő rendszert, fejtörést okozva tudósoknak, orvosoknak és politikusoknak, valamint összetűzést generálva nézeteiket kérdés nélkül hangoztató csoportok között.