Hosszas gondolkodás után végül megszületett a döntés, kutya érkezik a családba. Kiválasztottuk a hozzánk leginkább illő fajtát, megtaláltuk a tökéletes tenyésztőt, vagy épp eldöntöttük, hogy melyik kutyust fogadnánk örökbe, és már csak hetek választanak el minket attól, hogy új társunk megérkezzen. Tanácsok az első napokhoz.
Az új családtag érkezése mindig sok előkészületet igényel, és érdemes is erre időt szánni, hogy ne akkor kelljen kapkodni, amikor a kutya már velünk van. Ha szerencsénk van, akkor a tenyésztőtől kapunk egy kis kezdőcsomagot, de ha menhelyről fogadunk örökbe, akkor valószínűleg mindenről nekünk kell gondoskodnunk. Nézzük hát, hogy mire lesz szükségünk!
Felszerelések
Már az első pillanattól fogva kelleni fog egy fekhely, egy etető- és egy itatótál, valamint egy nyakörv és egy póráz. Ha a kutya velünk fog lakni a lakásban, akkor az ágyát oda tegyük, ahol nincs útban, ne a lakás legforgalmasabb pontján legyen, hanem egy nyugodtabb sarokban, ahol a tévé vagy a gyerekek zajától távol tud pihenni. A fekhely lehet akár egy szobakennel (ketrec, utazóbox) is, ahova szoktatás után be tudjuk zárni, ha szükséges. Ha a kutya a kertben fog lakni, akkor legyen egy megfelelően szigetelt kutyaháza, vagy biztosítsunk neki szabad hozzáférést egy védett helyen, például garázsban, kazánházban lévő fekhelyhez – ennek elsősorban a hideg hónapokban lesz jelentősége. Ha a kutyát kertben szeretnénk tartani, kölyökként érdemes megfontolni, hogy az első időszakban mégis engedjük be valamennyire lakásba, mert ez nagyon jót fog tenni a kapcsolatunknak.
Tálakból olyat érdemes beszerezni, ami strapabíró és könnyen tisztítható, így a műanyag például nem olyan jó választás, főleg egy rágcsálni szerető kutya esetében. A kerámia vagy a rozsdamentes acél praktikusabb.
Nyakörvből olyat vásároljunk, ami kényelmes a kutyának, de ne legyen túl nagy, ne tudja kihúzni belőle a fejét vagy beleakasztani az alsó állkapcsát. A biztonság kedvéért már az első pillanattól legyen rajta egy telefonszámunkkal ellátott biléta, ha esetleg a kutya elveszne, mert ezt sokkal egyszerűbb és gyorsabb leolvasni, mint a chipszámot.
Feltétlenül gondoskodjunk játékokról is! Plüss, sípolós játék, labda – a lehetőségek tárháza végtelen, ezért ezekről majd egy külön blogbejegyzés is lesz. Lehet kapni étellel tölthető játékokat is, ezek kiválóak arra, hogy lefoglalják a kutyát, ha szeretnénk, hogy picit nyugodtan feküdjön a helyén.
Ennivaló
Tájékozódjunk arról, hogy korábban milyen táplálékot kapott a kutya, és az első időkben ezen ne változtassunk! Ha már megszokta az új helyét, akkor fokozatosan válthatunk házi kosztról tápra, egyik tápról a másikra, vagy tápról nyers etetésre. Ha a hazaérkezés napján megy a hasa, az normális testi reakciónak számít, ugyanúgy, mint a tápváltás idején fellépő hasmenés.
Név
Elképzelhető, hogy már érkezés előtt tudjuk a kutya nevét, így a tenyésztő vagy akitől elhozzuk, elkezdheti hozzászoktatni. Ellenkező esetben ez legyen az első dolog, amit megtanítunk neki. Kedvesen, figyelemfelhívó hangon mondjuk ki a nevet, és ha a kutya ránk figyel, esetleg oda is jön, adjunk neki egy falatot. Ha a neve hallatán sok pozitív megerősítést kap tőlünk, akkor hamar meg fogja tanulni, hogy neki szól.
Biztonság
A kutya érkezése előtt tegyünk biztonságos helyre minden olyan dolgot, ami veszélyes lehet rá, vagy amiben nem szeretnénk, hogy kárt okozzon! Dugjuk el az elektromos vezetékeket, tegyük magasra a mérgező növényeket, és az alacsonyabb polcokról rakjunk el mindent, ami esetleg csábító lehet egy kutya számára. Ha van olyan helyiség, ahova semmi esetre se szeretnénk, hogy bemenjen, akkor szereljünk fel biztonsági rácsot.
Az első napok
Eljött a várva-várt nap, már úton vagyunk az új társunkért. Mindenképpen vigyünk magunkkal egy plédet, amivel átsimogathatjuk az anyakutyát, mert az ismerős szag sokat segít a kiskutyának az új lakóhely megszokásában. Ha kocsival megyünk érte, akkor lehetőleg ne egyedül hozzuk el, hanem legyen velünk valaki, aki majd vezet, hogy mi útközben a kutyával foglalkozhassunk.
Nem minden kutya bírja jól az autózást, ezért gondoskodjunk arról, hogy a vezetőt ne zavarja, ne akarjon például olyan helyre mászni, ahova nem kellene. A legjobb, ha egy szállítóboxban utazik a hátsó ülésen, mi pedig mellette ülünk. Maradjunk nyugodtak akkor is, ha útközben sír vagy hisztizik. Ne vegyük ki, csak beszéljünk hozzá, mert ilyenkor a simogatással csak megerősíthetjük benne az eltúlzott viselkedést.
Ha hosszú az út, akkor tartsunk szüneteket, és ha megállunk, akkor mindig legyen rajta póráz és nyakörv. Ne ijedjünk meg akkor, ha útközben a kutya hány! Elképzelhető, hogy indulás előtt nem sokkal még evett, vagy felkavarodott a gyomra az autóban. Ha otthon ez nem ismétlődik meg, akkor nincs ok az aggodalomra.
Amikor hazaérkezünk, engedjük, hogy szabadon ismerkedjen az új helyével. Ha bátortalan, ne erőltessünk semmit, inkább kedvesen csalogassuk. Mutassuk meg neki a fekhelyét, a tálját, és elővehetünk egy játékot is. Ha már elfáradt, de nem találja a helyét, akkor mutassuk meg neki, kapjon ott pár szem falatot, és dicsérjük meg, ha odafeküdt.
Az első napok az ismerkedésről és az összeszokásról szólnak, ezért érdemes olyankor hazavinni a kutyát, amikor legalább pár napot otthon tudunk vele tölteni. Egy kölyöknek hozzá kell szoknia ahhoz, hogy nincs mellette az anyja, a szobatisztaságot is még tanulja, és minden kutyának meg kell tanulnia az új lakhelyen érvényes szabályokat, például, hogy felmehet-e a kanapéra vagy bemehet-e a hálóba. Ezekben érdemes előrelátónak lenni: lehet, hogy cuki, amikor 10 kilósan hozzánk bújik a fotelban, de ezt szeretnénk majd akkor is, amikor 40 kilós lesz? Egyszerűbb az elején határozottan nemet mondani, mint később küzdeni azzal, hogy leszoktassuk valami olyanról, amit megelőzhettünk volna. Fokozatosan szoktassuk hozzá az egyedülléthez is, hogy megtanulja, mindig visszajövünk hozzá. A legjobb, ha eleinte olyankor hagyjuk egyedül, amikor épp elfoglalja magát, és még azelőtt térjünk vissza hozzá, hogy elkezdene sírni. Ha akkor megyünk vissza, amikor ugat, akkor csak megerősítjük ezt a viselkedését, és még többet fog ugatni.
Állatorvos
Még időben válasszunk ki egy szimpatikus állatorvost, és pár nappal a kutya érkezése után látogassuk meg! Érdemes időpontot kérni, hogy ne a beteg állatokkal teli váróba kelljen beülnünk egy még nem teljesen oltott kiskutyával. Az orvos ilyenkor alaposan átnézi az állatot, ha szükséges, ad féreghajtót, valamint külső élősködők elleni szert, és ekkor lehet megbeszélni, hogy mikor lesz aktuális a következő oltás vagy esetleg az ivartalanítás. Az állatorvossal ellenőriztessük a kutya chipjét is, és a központi nyilvántartásba írassuk be a saját adatainkat, ha esetleg elveszne.
Séta az utcán
Ha a kutya még nem ismeri a nyakörvet, akkor fokozatosan szoktassuk hozzá. Adjuk rá, amikor játszunk vele, amikor enni kap, a lényeg, hogy történjen valami olyan, ami eltereli a figyelmét. Ha már nem zavarja, akkor ugyanezekben a helyzetekben tegyük rá a pórázt is, és kedvesen hívjuk magunkkal. Ha lecövekel, akkor játékkal vagy falattal csalogassuk. Ha felnőtt kutyát viszünk haza, akkor ő valószínűleg már ismeri a pórázt és a nyakörvet, így ezzel talán nem lesz sok gondunk.
Kölyköknél az összes oltás megléte előtt nem javasolják az utcai sétát, így amíg az oltási program befejeződik, van lehetőségünk hozzászoktatni ezekhez a dolgokhoz. Ha nincs kertünk, és mindenképpen szeretnénk kivinni a lakásból, akkor keressünk olyan helyet, ahol ritkán fordulnak meg más kutyák és macskák, hogy minél kisebb legyen annak az esélye, hogy valamilyen betegséget összeszed séta közben.
A sétákra érdemes sok jutalommal készülni, hogy átsegíthessük kedvencünket azokon a helyzeteken, amelyekben elbizonytalanodik. Egy kölyöknek vagy egy vidékről befogadott kutyának még új lehet a nagyváros nyüzsgése, a villamos, a csatornafedél, vagy épp a kerítésnél ugató kutyák látványa. Minden újdonságnál viselkedjük természetesen, és kedvesen csalogassuk a kutyát. Ne akarjuk simogatással nyugtatni, mert ezzel csak megerősítjük a félelmét! Ha egy fura tárgytól vagy egy letámasztott biciklitől ijed meg, akkor falattal vezessük oda, mutassuk meg neki, hogy nem kell tőle félni. Ugató házőrzőknél pedig próbáljuk meg játékosan magunkra hívni a figyelmét, és dicsérjük, ha nem foglalkozik a többi kutyával. Amint pedig lehetőségünk van rá, vigyük el kutyaóvodába, ahol szakértő felügyelet mellett játszhat más kölyökkutyákkal.
Élvezzük ki, amíg kicsi!
Közhely, de a kölyökkutyák hamar megnőnek: gyorsan kihullik a babaszőr, s alig pár hónap után kiskutyánk már kamaszodni fog. Használjuk ki ezt a korszakot, mert ilyenkor sokkal fogékonyabbak az újdonságok iránt, és az agyuk is olyan, mint a szivacs. Egy kölyökkutya számára a gazdi a biztos pont, a világ közepe. Ha erre építkezünk, akkor számos későbbi problémát megelőzhetünk.
Varga-Molnár Orsolya