Évek óta keressük az igazán napfényes, vízparti kikapcsolódási lehetőségeket, ahol senkit nem zavar a kutya. A megoldás mindössze 50 kilométerre fekszik tőlünk, és eddig soha nem gondoltunk rá. Pedig Velence – az emberek hozzáállása miatt – igazi kutyás paradicsom.
Olyan helyet kerestünk a rövid nyaralásunk eltöltésére, ahol tudunk a kutyákkal strandolni, és kirándulni is van lehetőség, hiszen a vízpartból egy fél nap is elég. Tipikus „utolsó pillanatos” nyaralóként a legmeghatározóbb szemponttá az vált, hogy találjunk egy kutyabarát szálláshelyet. Két nappal előtte nem volt egyszerű, így végül a Drótszamár Kemping egyik kőházában kötöttünk ki, utólag belegondolva, nem is kis szerencsénkre.
Az egyik partszakasz kimondottan kutyák számára lett lekerítve, és bár kutyás strandként működik, inkább kutyafuttatóhoz hasonlítanám. Itt nem tud az ember kifeküdni napozni, vagy aludni egyet a parton, ennek ellenére szórakoztató elfoglaltságot nyújt, ha itt ücsörgünk. A strand füves területét a kutyák játszótérként használva szántják fel nagy játékok közepette. Az éppen érkező ebek a pórázról lecsatolva gondolkodás nélkül vágtáznak a vízbe, majd felfrissülve csatlakoznak a falkához. Néhány kutya „helyi rettenetesként” vonul végig a parton, kakaskodva tesz rendet a szórakozó kölykök között, majd visszaül pokrócára, hogy onnan őrizze a nyugalmat. Mások csak külső szemlélőként, csendben nézik a játszadozó tömeget. Feltöltődik az ember, ha a kutyák játékát figyeli, mi mégsem töltöttünk hosszú időt itt, hiszen az idősödő kutyáink már nem élvezték ezt a fajta társaságot.
Velencén mindenki megtalálja a számára megfelelő helyet. A szabadstrandokon is jó szemmel nézték a nyugodt kutyáinkat, bárhol lemehettek fürdeni, persze úgy, hogy ne zavarjanak másokat. A kijelölt horgászhelyek és strandok közötti rövid szakaszok bizonyultak számunkra a legideálisabbnak. Itt kötetlenül úszhattak a kutyák, ahogy mi is, és a körülöttünk fürdőző családok is nyitottak voltak egy kis labdázásra az ebekkel. Bogár fajtájából adódóan különösen szeret a vízből apportozni, a gyerekek nem kis örömére. A szülők is elégedetten állapították meg, hogy a jó fél óra kutyával úszás és játék után nemcsak az eb, de a gyerekek is kellemesen elfáradtak.
Számomra a legnagyobb élményt mindezek mellett is a SUP jelentette. A kemping területén lévő kölcsönzőben még sosem hallottak arról, hogy bárki kutyával próbálná ki a sportot, mégis nyitottak voltak az új ötletre, így hónunk alatt két deszkával térhettünk vissza a kutyás strandra. Állítom, hogy a kutyáknak is ez tetszett a legjobban az egész nyaralásból, úgy egyensúlyoztak a SUP orrán, mintha oda születtek volna, kémlelve a messzeséget. Megnyugtató a kutyák közelsége egy közös úszás után, egy SUP tetején napozva a sima víztükrön, ahogy csak a távolból hallod a parton játszadozó ebek és gyerekek kellemes zsivaját.
Annyira hihetetlenül pozitív élményt adott az emberek hozzáállása a kutyákhoz, a vidám közös séták a nádas mellett, és hogy mindenki megállt egy-egy szóra, megcsodálta a kutyákat, érdeklődött, hogy-hogy nem látott még minket erre, kik vagyunk, honnan jöttünk. Ilyen igazán közvetlen fogadtatást eddig talán csak külföldön tapasztaltam. Mindenesetre teljesen feltöltődve tértünk haza, és ahogy kiszálltunk az autóból, már kívánkoztunk is vissza a hűs vízbe, a jó társaságba. Úgy érzem, állandó törzshelyünkké válik a Velencei-tó, és idén is többször ellátogatunk még arra.
BZS