A sok városi kutyatartó számára mindennapos, hogy buszoktól és villamosoktól pár méterre sétálnak, esetleg fel is szállnak rá, néha pedig a kutyával együtt mennek a bevásárlóközpontba. Ha egy kutya ebben a közegben nő fel, akkor észrevétlenül megszokja az ezzel járó dolgokat. Ám ha külvárosban vagy kisebb településen élünk, és a kutyánk még sosem találkozott ilyen helyzettel, akkor van pár dolog, amire érdemes odafigyelni, amikor kutyával megyünk a városba.

 

Mit vigyünk magunkkal?

A városi közlekedéshez egyszerűen feladható hámot célszerű választani. Gondosan ügyeljünk a méretválasztásra és a helyes beállításra. A vezető gyártók ezzel kapcsolatban részletes útmutatást adnak a termék mellé.

Akkor jó, ha nagyjából két ujjunk befér alá, a lényeg, hogy ne legyen se túl szoros, se túl laza. Hámból érdemes olyat választani, amin van fogó, mert ezzel például segíthetünk a kutyának, ha egy meredekebb lépcsős buszra vagy villamosra szállnánk fel, de akkor is praktikus, ha nagyobb tömegen kell áthaladnunk, és szeretnénk közel tudni a kutyát. Ha esti sétát tervezünk, akkor jó, ha a hámon vannak fényvisszaverő elemek is, mert így messziről jobban látható a kutya.

A városban a pórázt mindig határozottan fogjuk, de ne feszítsük feleslegesen, mert ezzel csak feszültté tesszük a kutyát is. Feltétlenül legyen nálunk jutalomfalat, esetleg kutyajáték. Ezek jól jönnek akkor, ha csak simán meg akarjuk jutalmazni a nyugodt viselkedést, vagy ha figyelemelterelésre van szükség, esetleg valami újdonsággal találkozunk, amitől megijed, és nem árt az extra bátorítás.

Ha nyár van, vagy ha több órát töltünk a városban, akkor mindenképpen vigyünk magunkkal egy itatótálat és vizet is, mert nem biztos, hogy lesz lehetőségünk megitatni a kutyát. Legyen nálunk ürülékszedő-zacskó is.

Elképzelhető, hogy lesznek olyan helyzetek, ahol szájkosárra van szükség, ilyenek például a tömegközlekedési eszközök. A szájkosár viseléséhez ezért már jóval hamarabb szoktassuk hozzá a kutyát. Fontos a fokozatosság: eleinte próbáljuk jutalomfalattal rávenni, hogy beledugja az orrát, majd amikor már magától beleteszi a fejét, akkor kezdhetjük ahhoz szoktatni, hogy fel is csatoljuk. Sokat jutalmazzuk közben, és apránként növeljük a szájkosárban eltöltött időt. Ha zavarja, és elkezdi piszkálni, akkor túl gyorsan haladtunk, ilyenkor lépjünk vissza egy lépést. A szájkosár kiválasztásánál figyeljünk arra, hogy elég nagy legyen ahhoz, hogy tudjon benne lihegni, és kerüljük azokat, amelyek teljesen összezárják a kutya száját!

 

Busz, metró, villamos

A tömegközlekedési eszközökhöz érdemes külön szocializálni kutyát, ne rögtön éles helyzetben akarjuk kipróbálni a buszozást. Először csak olyan járműre szálljunk fel, amelyik a végállomáson vár, és lehetőleg a motorja sem jár. A felszállásnál és a járművön is sűrűn jutalmazzuk falattal a nyugodt viselkedést, és ha ez nem okozott problémát, akkor jöhet a mozgó jármű. A hirtelen elinduláson kívül ilyenkor a kutya számára szokatlan lehet a záródó ajtót jelző hang, majd az azt kísérő csapódás, ezért erre készüljünk fel, és tereljük el a figyelmét egy jól ismert feladattal, vagy egy falattal, játékkal.

Ha metróra szeretnénk szállni, akkor érdemes végiggondolni azt is, hogy miként tudjuk megközelíteni a járművet. Működő mozgólépcsőn ugyanis csak ölben biztonságos a kutyát szállítani, mert ha a lépcsőről való lelépéskor a kutya nem elég gyors, akkor könnyen becsípődhet a mancsa.

 

Vásárlás közösen

Szerencsére ma már egyre több bevásárlóközpontba bevihetjük magunkkal a kutyát, nem feltétlenül kell otthon vagy a kocsiban hagynunk, ha például be akarunk ugrani egy boltba, vagy épp el szeretnénk intézni valamit. Ezekre a helyekre jellemző, hogy önműködő, esetleg forgóajtók vannak, ami elsőre meglepő lehet a kutya számára. Ha gond nélkül áthalad rajta, akkor nagyon dicsérjük meg, ha elbizonytalanodik, kedvesen csalogassuk falattal. Ha semmi esetre se hajlandó átmenni rajta, akkor nézzünk körül a bejáratnál, általában szokott lenni klasszikusan nyíló ajtó is, és ott lépjünk be az épületbe.

Mivel a bevásárlóközpontok rendszerint elég nyüzsgő helyek, fokozottan figyeljünk arra, hogy kedvencünk ne zavarjon másokat, és véletlenül se próbáljon meg lepisilni egy cserepes növényt! Ha mozgólépcsőre szeretnénk szállni, akkor itt is vegyük ölbe a kutyát, vagy keressük meg a lépcsőházat, és inkább ott közlekedjünk.

Ha ügyintézés közben várakozni kell, akkor a kutyát fektessük le a lábunkhoz, és néha dicsérjük meg, ha nyugodtan vár. Erre érdemes már előtte, otthon rágyúrni, mert könnyen lehet, hogy az új környezet okozta izgatottság miatt élesben nem biztos, hogy olyan könnyen menni fog.

 

Lehetnek váratlan helyzetek

Ha kutyánkkal még sosem jártunk városi környezetben, akkor elképzelhető, hogy lesznek olyan helyzetek, ahol elbizonytalanodik, esetleg megijed. A bizonytalanság leküzdésére tartsunk magunknál jutalomfalatot vagy a kedvenc játékát, és ha lecövekel valahol, vagy nem mer átmenni mondjuk egy rácsos felületen, akkor ezek segítségével próbáljuk átcsalogatni. Ha megijed valamitől (például egy túl hangos motortól vagy egy szokatlan mozgású embertől), akkor álljunk meg, kedvesen, higgadtan szóljunk hozzá, és hívjuk magunkhoz. Ha van rá lehetőség, akkor falattal csalogassuk oda az ijesztő személyhez vagy tárgyhoz, hogy lássa, nincs mitől félni. Ha a másik ember partner, akkor megkérhetjük arra is, hogy adjon kutyánknak egy falatot. Amit viszont tilos: semmi esetre se álljunk neki ilyenkor idegesen simogatni kedvencünket, mert ezzel csak megerősítjük benne azt, hogy valóban olyan dolog történt, amitől félni kell.

Ha hosszabb időt töltünk el a városban, akkor érdemes a napunkat úgy tervezni, hogy közben legyen lehetőségünk arra is, hogy elengedjük a kutyát. Tájékozódjunk, hogy merre vannak kijelölt kutyafuttatók, ahol kedvencünk egy kis játékkal levezetheti a sok új élménnyel járó feszültséget.

Mielőtt a futtatóra belépnénk, a konfliktusok elkerülése végett kérdezzük meg a bent lévőket, hogy bemehetünk-e, mert előfordulhat, hogy a bent lévő kutya nem jön ki jól az idegen kutyákkal. Amikor pórázon találkozunk más kutyákkal, akkor se engedjük oda kérdezés nélkül a sajátunkat, mert lehet, hogy a másik fél, beteg vagy esetleg agresszív. Ha például egy szűk járdán találkozunk össze, akkor vagy álljunk félre, és ültessük le a kutyánkat, amíg a másik elhalad, vagy úgy menjünk el egymás mellett, hogy a kutyák ellentétes oldalon legyenek. Vagyis ha a kutyánk bal láb mellett közlekedik, akkor mi menjünk a járda bal oldalán, ők meg a jobb oldalán.

 

Szocializáljunk!

Alapvetően a legjobb az, ha a kutyánkat már fiatalon megismertetjük a városi ingerekkel. Kölyökként sokkal könnyebben veszik az ilyen kihívásokat, és ha pozitív élmények társulnak a nyüzsgő városi környezethez, akkor később jó eséllyel lényegesen egyszerűbb dolgunk lesz. Így ha az oltási program befejeződött, akkor érdemes ezekre is időt szánni, még akkor is, ha egyébként nem olyan közegben élünk. Mert ki tudja, mikor adódik olyan élethelyzet, amikor jól jön, hogy a kutya már ismeri a tömegközlekedést, vagy épp nem esik pánikba attól, ha át kell mennie egy önműködő ajtón.

Varga-Molnár Orsolya