Riport Sebő „Julius” Gyulával, a JULIUS-K9® vállalatcsoport vezetőjével (2018)
– Termékeiket a világ egymástól távol eső országaiban is láttam. Amerikai, magyar és kínai termékdíjakat is begyűjtöttek már. Jelenleg mi az elsődleges üzleti cél?
– Mindig a biztonságos és állandóan fejlődő vállalkozás működtetése volt a cél, egyre bővülő, hosszútávú üzleti és munkakapcsolatokkal. És természetesen 100% csapatmunkával.
– Mennyiben vesz részt a csapatmunkában, és hogyan áll össze a csapat?
– Az üzleti élettől számomra elválaszthatatlan a gyártásban és kereskedelemben körülöttem dolgozó kollégákkal való, kölcsönösen őszinte és közvetlen kapcsolat. A jól képzett, rutinos dolgozók, akik félszavakból is megértik egymást, számomra a siker zálogai. Amit egy átlag multinacionális vállalat úgymond veszni hagy, és fluktuációs százalékokban statisztikai adatként kezel, az számomra értékes egyének csoportja, melybe már energiát invesztáltunk, vagy épp még nem tettünk eleget a kapacitásai felkutatásában. Mindenkiért „megküzdök”, akár áthágva a vállalati hierarchiát, ha úgy érzem, hasznos lehet a csapatnak, vagy rendkívüli egyéni képességei vannak.
Csapatokat építek és tehetségeket menedzselek, külföldön, belföldön, különböző célokkal, több mint 20 éve. Célom, hogy a kulcspozíciókra általam jól ismert személyek kerüljenek, és biztonsággal kiszervezhessek a kezem alól szinte mindent. Így tudok aztán a temérdek új feladat érdekében a startvonalhoz állni.
– Hány dolgozójuk is van?
– Idén már ötszáz embernek adunk munkát, és a növekedés folyamatos. És amit csinálunk, abban még több kiaknázatlan potenciál rejlik. Hetven találmányunk, valamint a márkáink jó hírneve alkalmassá tesz bennünket arra, hogy Európa egyik legnagyobb textil– és egyidejűleg műanyagipari üzemkomplexumát építsük fel, akár több ezer dolgozóval. Kérdés persze, hogy ezt akarjuk-e.
– Tehát ez nem csupán az autóipari résztvevők privilégiuma, ekkorára nőni mondjuk európai textilipari vállalatként?
– Azt gondolom, hogy az autóipar túlságosan szem előtt van ahhoz, hogy a negatív világgazdasági folyamatokra ne reagáljon érzékenyen. A mi területünket például a válságok eddig békén hagyták. Nem tudom, hogy ma van-e autóipari konszern, melynek a rövidtávon való duplázás vagy akár triplázás lehetősége egy üzleti tervbe beleférne. A mi léptékeinkben és a saját területemen ennek mindig látom a realitását.
– Láttam az irodaházukat, és köszönöm, hogy több üzemüket is megmutatta. Hatalmas komplexumok, pláne, ha azt nézzük, hogy a nulláról kellett felépíteni!
– Az anyagi érvényesülés irányába óriási utat tettünk meg a garázscégtől a gyárakig. Számunkra is felfoghatatlan néha. Abban a kivételes helyzetben vagyok, hogy cégünk életében módom volt a személyiségek és egyéni karakterek fejlődését is figyelemmel kísérni. Nos, ez számomra legalább annyira bámulatos. Ahogy Kollégáim pályakezdő fiatalból felelősségteljes emberré, munkájukban igazi profikká váltak, miközben sokan közülük családot is alapítottak, gyermekeket nevelnek. A csapatmunka során előtérbe került az egymás iránt való őszinte érdeklődés és figyelem, és ezáltal megvalósult egy összetartó közösség. Nos, ezért megéri csinálni, mert itt kezdi magát az ember igazán embernek érezni. Tény, hogy közben még pénzt is keres. A vállalat életében az az egészséges, ha az épületméretekkel, dolgozói létszámmal együtt arányosan erősödik a közösségi élet. Ha nem így van, akkor a felfogásom alapján a cégvezetés nem áll a helyzet magaslatán.
– Lát-e veszélyeket és kockázatokat, melyeknek ki van téve a cég?
– Ami jó, azt másolják. Ha a másolati termékek jelenlétét kommentár nélkül hagyjuk, akkor az erre specializálódott cégek térnyerése velünk szemben a végletekig nőhet. Tehát a realitás határain belül felvesszük a kesztyűt velük szemben. Veszélyes viszont, ha nem ismerjük fel, hogy egy adott csatában mikor kell visszavonulót fújni, és inkább az új megteremtésére, az innovációra koncentrálni. Ez az a ritmusváltás, mely a szűkülő munkaerőpiaci lehetőségek kihasználása és a magas minőségű alapanyagok állandó biztosítása mellett kiemelt figyelmet igényel.
– A csaták ennyire hozzátartoznak a hétköznapokhoz?
– Abszolút igaz, hogy a háborúknak gazdaságélénkítő szerepe van. Kell a töltött fegyver a kézbe, a feszültség, és néha egy kis düh, de addig jó, amíg ez csupán csak látszatküzdelem. Hamar felismertem, hogy valaki ellen csatát nyerni lehetetlen. Előfordul ugyanis, hogy a mások feletti győzelmekkel szinte semmit nem tudunk kezdeni, vagy kifejezetten hátrányunkká válik. A mondás, miszerint a „vereségekből lehet igazán tanulni” – ránk különösen érvényes. Számos új termékkollekcióink – köztük több sikersztori – valamiféle kudarcból indult útjára. Összeszorított fogakkal, a pillanatnyi elkeseredésből felocsúdva nagyobb összpontosításra vagyunk képesek. A küzdeni akarás alapfeltétel. Látszólag másokkal szemben vagyunk motiváltak, de valójában önmagunkat szárnyaljuk túl. Ez az, ami mindig független a küzdelmek kimenetelétől.
– Elsősorban Kínában van másolási probléma, ugye?
– Sajnos szinte mindenhol van dolgunk. Kínában a másolatokkal és márkabitorlókkal szembeni harc érdekében komoly fizikai jelenlétet építettünk ki. Emellett megnyugtató, hogy az olcsó árfekvésben idén sikerült összeraknunk egy versenyképes termékkollekciót, mely akár világszinten ellenlábasa lehet a rivális termékeknek. Elsődlegesen viszont a csúcsminőséget célozzuk meg. Azt remélem, hogy a 2018-ra tervezett fejlesztéseinkkel a magyar innováció egyik éllovasa leszünk. Havonta jelenleg akár több szabadalmat is leadunk, és igyekszünk kiterjeszteni a védelmet több kontinensre is.
– Mi az, amit a JULIUS-K9® pontosan gyárt? Áruljuk el az olvasóknak, melyik ez a terület.
– A konkrét üzletág talán elsőre bagatellnek hangzik, ezért kezdem az összegszerűséggel. Az állatfelszerelés és -eledel piaca csak az EU területén egy 36 milliárd eurós piac. Ennek 97%-a a hobbiállatok takarmánya, azaz állateledel, kiegészítő, vitamin stb. A felszerelésekre az állattartók az Unióban évi 2 milliárd eurót költenek.
Ebből hozzávetőleg 2-400 millió euró a kutyák számára értékesített felszerelés évente. Na, ezen a területen vagyunk mi profik, és talán több termék esetében is ár/értékarányban a legjobbak. Ezt a tudást kamatoztatjuk mi világszerte, de a piac globális elemzésébe most nem mennék bele.
– Érdekes. Elsőre tényleg nem gondolnám, hogy ez ennyire nagy lehetőség. Hogyan kerültek erre a területre?
– A hadiiparnak, fegyveres erőknek is dolgoztunk kezdetben, bérmunkában. Lövedékálló mellények, védőhuzatok, álcaruhák stb. Nem volt számomra megnyugtató, hogy fegyveres konfliktusok haszonélvezői vagyunk, másrészt a tervezhetőség nem a terület erőssége.
Célszerű volt inkább olyan területen építkezni, mely embernek és kutyának egyaránt örömet okoz. Nem is beszélve arról, hogy mára világszinten hatással vagyunk az iparágra és a fogyasztók igényeire. Kutyatartásra bátorítjuk az embereket, mely számomra abszolút pozitív cél.
– Nem áll fenn a veszély, hogy még több kutya lesz ezáltal? Úgy tudom, hogy tele vannak a menhelyek is kutyával. Nincs így is túl sok kutya Magyarországon?
– Mi a felelős kutyatartásra bátorítunk, és tény, hogy bőven van miből válogatni, sajnos. Hatalmas túlszaporulat van azokban az országokban, ahol nem szabályozzák megfelelően az ebtartást. Ezért is támogatjuk már 10 éve az állatvédelmet: menhelyeket építünk, finanszírozunk rehabilitációt és örökbeadási projekteket. Ebben személyesen is részt veszünk tulajdonostársammal, Bakos Anikóval. A kutyatartásnak pozitív, személyiségformáló hatása van, és segítségére lehet az elmagányosodó embertömegeknek. Azon túl, hogy a kutyatulajdonosokat egy sportosabb életmód irányába mozdítja, a kutya kapcsolódási pont lehet a csalódott, az életben elcsúszott embertársaink felzárkózásához.
– Miért hisz ebben? Ugyanis van az a mondás, hogy „minél jobban ismerem az embereket, annál jobban szeretem a kutyámat” – ha jól idézem.
– Szerintem ez a mondás tévútra vezet bennünket, mert az egyént abban a hitben ringatják, hogy el kell menekülni a problémák elől, az emberek elől. Pedig a kutya elsődleges üzenete felénk az, hogy az Ember szeretetre méltó. Általuk is fel kéne ismerjük, hogy elsődlegesen az emberi kapcsolataink körül kéne „rendet” tenni. Elkényelmesedve úgy teszünk, mintha nem érne meg semminemű erőfeszítést, alkalmazkodást az, hogy emberi közösségekhez tartozzunk. Ez egyfajta kikövezett út az életképtelenség felé. Mint aktív és lelkes kutyatartó, az Ön által idézett mondást így korrigálnám: – minél jobban ismerem a kutyámat, annál jobban tudom, hogy emberként mennyi mindent jobban csinálhatnék.
– Akkor miért hisz konkrétan abban, hogy a kutyatartás egyfajta felzárkózási lehetőség a társadalom perifériájára sodródott vagy szociálisan kitett lakosság körében? Jó így a megfogalmazás?
– A megfogalmazás tökéletes. A kutya egy optimális, interaktív kapcsolódási pont az érzelmek irányába. És mivel a ma emberének – bármilyen furcsa is egyeseknek – elsősorban nem anyagi, hanem érzelmi problémái, sőt tragédiái vannak, ezért a kutyatartás egy a lehetséges megoldások közül. Vegyél magad mellé egy kutyát és igazából mosolyogni fogsz, ha csak ránézel, és szerintem egy mosollyal minden megváltozik.
– A felszerelések, amiket gyártanak, mégis mennyire vannak közvetlen hatással a hangulatunkra vagy az érzelmekre?
– Tény, hogy a kutyák ma már „öltöznek”, akarom mondani, öltöztetve vannak. Ez késztetett bennünket arra, hogy 20 évvel ezelőtt bevezettük a piacra a cserélhető feliratokat a kutyahámokra. Ez a kutyahámra ragasztható táblácska – talán elsőként a világon – nem csupán a gazdát, hanem a „nemkutyás” szemlélődőket is megnevettette.
A feliratok viccesek voltak, az „adófizető”-től a „kanapéfarkas”-on át, a hazai vonatkozású „Magyar vagyok, nem kóbor”-ig. Mindenki jót mulat ezeken, olyannyira, hogy talán nincs is olyan ország a világon, ahol ne lehetne már kutyahám-feliratot kapni tőlünk vagy más gyártótól. Ha úgy tetszik, a JULIUS-K9® a kutyahám-felirataival megnevettette a világot. Mindemellett találmányunk kiemelte az ember mellett és az emberért különleges szolgálatot teljesítő kutyák jelenlétét a társadalomban, a „Service Dog”, „Segítő kutya” stb. feliratozással.
– Szeretném megkérdezni, hogy a magánéleti céljai mennyire válnak el az üzleti céloktól?
– Nagyon is, és semennyire. A vállalkozás mozgalmas történései alig-alig adnak az agyamnak szabad pillanatot, és igencsak rányomják bélyegüket a jövőkép „arculattervezésére”. De szerencsére vannak alapfeladatok, melyek a munka és a magánélet vonalán is egyaránt jelen vannak számomra, de úgymond egyszerre kezelendők.
Itt van mindjárt a félelem és aggodalom kérdése. Kinek nincs? Az elkésünk, lekéssük, elveszítjük, nem bírjuk, és ezek múlt idejű változatai – szerencsés esetben – mind a helyzet mélyebb elemzésére tanítottak. A velünk szemben támasztott elvárásoknak akár önmagunk, akár mások irányából nincs felső határa. A feszültségek csökkentése érdekében vissza-vissza kell térni a múlt problémáihoz, és követni kell eltörpülésüket, ahogy elveszítik jelentőségüket. Megtapasztalhattam, hogy minden „veszteség” valami új felé mutat és sodor is bennünket, ha kell. Mert soha nem lesz senkivel a kapcsolatunk olyan, mint régen, vagy olyan, mint tegnap. Ugyanígy a vállalkozásunk is változásra, megújulásra ítéltetett. Nekem erőt ad, hogy minden mozgásban van, és amin ma elkeserednék, az holnap már egy motiváló erő lehet a tettek mezején. Ez csökkenti bennem a ragaszkodást a már elért dolgokhoz, és a megfelelési kényszer sem lesz zavaró. Így tudok teljes, pozitív érzelmekben gazdag „magán” életet élni, és a vállalkozás „problémáit” leválasztani magamról.
– Hogyan dolgozik? Mi a menetrend?
– Hajnali 3-kor kelek. Csendre, abszolút csendre van igényem, hogy dolgozhassak. Más ember vagyok hajnalban, teljesen más gondolatokkal, mint nappal vagy este. Ezért azokat a szellemi munkákat végzem ilyenkor, ami a személyiségemtől egy kicsit idegen. Amire napközben már képtelen lennék koncentrálni. Ilyen a szabadalmak írása is. Egy szabadalom biztosítja számunkra a legjobb műszaki és gyártási megoldások exkluzív használati jogát maximum 20 évre.
Értelemszerűen cél mások kizárása az ebből való megélhetésből, mely, mint motiváció, alapjában véve távol áll a mentalitásomtól. Egy hatalmas taktikai játszma és kényszerpálya, melyben az a legnehezebb, hogy fel kell térképezni minden műszaki megoldást az adott területen, és a szabadalmat úgy kell megírni, hogy a legjobb megoldás a birtokunkban legyen. Ez számomra műszaki szempontból érdekes, és ha jól működök, akkor egy szabadalom megírása – más cégvezetői teendők párhuzamos elvégzése mellett – megvan két hét alatt. Az egyéb teendők során is aktívan részt veszek a cég vérkeringésében, szeretem, ha mindenre rálátásom van.
– Milyen életszínvonalat lehet elérni ma feltalálóként?
– Erre nem tudom a választ. Megvan mindenem, és nem is felejtek el adni a sikereimből másoknak. Az én anyagi vágyaim szűk keretek között mozognak, kb. pólóban és pamutgatyában tökéletesen érzem magam. Megcsodálom ugyan, de nem ragaszkodom a csúcsmárkákhoz, a luxushoz semmiben. Kifejezetten utálom, ha a mobiltelefonom okosabb, mint én; és szeretem azt, ha a ház, amiben az ember lakik, áttekinthető méretű. Tisztában vagyok vele, hogy a felhalmozásról való részleges vagy teljes lemondás nem működhet anélkül, hogy a számunkra elérhető gyümölcsökbe előtte bele ne kóstoljunk. Tehát abszolút nem lenézendő számomra, ha valakit az anyagi vágyak motiválnak, de saját önmegvalósítási lehetőségeimet már másban látom.
– A szabadalmak esetében akkor a magasfokú műszaki érzék az, ami lehetővé teszi a legjobb, új megoldások megtalálását?
– A műszaki érzékem csapnivaló. Sajnos ez az igazság. Viszont a legjobb megoldás megtalálásához talán épp arra van szükség, hogy az ember bénázzon a gyakorlatban. Egy műszaki területen képzett profi sokat segíthet nekem egy adott cél ismert módon való elérésében, de a túl ügyes és gyors műszaki megoldásokra képes egyénekkel az volt mindig a bajom, hogy hamar megvan a megoldásuk és már lépnek is tovább. Képtelenek gyötrődni egy csavar ki- vagy beszerelésén, mint ugye én, a béna. Így sosem jut eszükbe, hogy talán nem is csavar kellene oda, hanem valami más. Pedig az új, akár korszakalkotó megoldások abból születnek, hogy valamit az ember az eddigi módon nem tud önmagához vagy másokhoz képest elég jól csinálni.
– Mégis mi adja meg a lehetőséget, a kezdő lökést ahhoz, hogy egy találmány megszülessen?
– Szívesen megosztom tapasztalataimat annak érekében, hogy erre más is képesnek érezze magát.
Esetemben beigazolódott, hogy az önmagunkba mélyedéshez a csend és az ezzel járó, jó értelemben vett magány mennyire nélkülözhetetlen. Korunk nagy gondolkodói, feltalálói és művészei az alkotáshoz már az internet végeláthatatlan adatbázisának bűvkörében, vagy legalábbis annak hatása alatt állnak, akarva-akaratlan. Talán ezért is van az, hogy nagy számban ugyan, de kevésbé átütő erejű művészeti alkotások vagy fejlesztések születnek, mint Beethoven, József Attila, Munkácsy Mihály vagy Einstein idejében. A ma dinamikája pont a kreatív emberi gondolatok minőségét és a befogadóképességünket befolyásolja hátrányosan. Nem tudjuk önmagunkat adni a gondolkodásban, mert mindig erősen a külső tényezők hatása alatt vagyunk. Még akkor is ki vagyunk téve az agyműködést befolyásoló, természetidegen rezgéseknek, zajoknak, rádió- és egyéb hullámoknak, ha mi magunk épp nem rohanunk sehová. Kérdés, hogy ki lehet-e zárni a külvilágot egy „alkotásnyi” időre?
A ma embere ezt meg akarja, meg tudja-e tenni? Ugyanez a helyzet a fogadói oldalon. A mai információdömpingben képes-e még minőségalapú szelekcióra az agyunk? Ez alapjában véve megszabja, hogy egy életképes találmány megvalósul, vagy a kukában landol.
– Szóval a csend az egyik titok. Mi lehet még?
– Talán még valamit tisztán meg tudok állapítani. A múltbéli alkotások mögött álló zsenik szinte valamennyien kapcsolatot kerestek az égiekkel, Istennel, a Teremtővel. Einstein élete végéig boncolgatta a kérdést, hogy vajon hogyan is gondolkodott Isten. Eközben számtalan zseniális felfedezés pattant ki a fejéből.
A régmúlt nagy birodalmai ezer éveken át is fennálltak, és alap volt az istenközpontú gondolkodás. Nem lehet véletlen, hogy olyan alkotásokat hagytak maguk mögött, melyekre a mai napig nincs kézzelfogható magyarázat.
A 21. századi ember úgy próbál építeni és építkezni, hogy lényegesen messzebbre került a hitbéli, stabil alapoktól, és közben totálisan kizökkentettek bennünket a természet adta igényeink keretein túlra. Tapasztalatom szerint az Istenhit kérdésében nyitott ember több dimenzióban látja a világot, egyértelműbb lesz a célmeghatározási képessége, reálisak az igényei, levetkőzi félelmeit és bevonzza a megfelelő gondolatokat a kellő pillanatban.
– Nem gondoltam volna, hogy a találmányok és a siker vonatkozásában egészen Isten és a hit kérdéséig jutunk.
– Azt gondolom, hogy a földi életére az ember többnyire annyi időt kap, hogy bőven legyen lehetősége kipróbálni ezt az utat is. Akár földi, akár égi erőkkel keresünk kapcsolatot, végül is önmagunkkal kell megtaláljuk a megfelelő hangot. Ez az alapfeltététele a sikernek.
– Gyula „Julius” Sebő, köszönöm a beszélgetést!