Az utóbbi időben a média fókuszába került egy budapesti gyermekorvos, aki egyszer csak úgy döntött, hogy négylábú kedvencét, Rexet, a német juhászkutyát is magával viszi a rendelőjébe. A dologból egyszerre lett siker és botrány is, ahányan üdvözölték a dolgot, annyian támadták is, ám a siker megkérdőjelezhetetlen. Ezért is kértük meg Dr. Varga Károlyt, hogy maga mesélje el történetüket.
Az igaz, hogy Rex terápiás jelleggel került önhöz?
– Igen, életemnek egy nagyon rossz, nehéz szakaszában lett Rex a társam, akinek sikerült engem megmentenie, mert erősen lefelé tartottam a lejtőn. Amikor visszagondolok erre, néha még magam is rácsodálkozom, hogy milyen óriási ajándék volt nekem négy évvel ezelőtt a kutyám. Tudtam róla, hogy léteznek segítő kutyák, azonban amikor az ember a saját bőrén tapasztalja meg egy ilyen csodálatos állatnak a hatását, az nem hasonlítható a szakkönyvekben leírtakhoz. Ráadásul olyan dolgokat is megtanul, mint a felelős állattartás.
Tényleg elsősorban gyakorlati okból vitte be Rexet a rendelőjébe?
– Valóban, a kezdetekben így volt. Nem akartam egyedül otthon hagyni, tudtam, hogy nem egy izgága kutya, és szépen elpihenget majd a rendelőben. Aztán egyszer csak láttam, hogy mennyire jó hatással van a hozzám érkező gyerekekre. Amint megpillantották a kutyát, el is felejtették, hogy orvosnál vannak. Ráadásul Rex egy hihetetlenül stabil és kiegyensúlyozott eb, és ezt a kisugárzást átveszik a gyerekek, ők úgy is érzékenyebbek az ilyenre, mint a felnőttek.
A gyerekek többsége fél orvoshoz menni, rossz emlékeik vannak a doktor nénikről, bácsikról?
– A rossz emlék mindig tartósabb, és hát pici koruk óta szurkáljuk a gyermekeket, emellett, amikor orvoshoz kerülnek, elhagyják a biztonságosnak tartott közegüket, ráadásul nincs választásuk, mivel a szülők hozzák őket. Ezért is szeretek én házhoz menni a kis betegeimhez, ott sokkal kiegyensúlyozottabbak – főleg, ha még a kutyát is viszem magammal. Egyébként a felnőttek többsége is nagyon nehezen veszi rá magát, hogy orvoshoz menjen. Senki nem szeret várakozni egy zsúfolt helységben, és sok kolléga modora is hozzátesz a dologhoz, így sokan csak akkor kérnek segítséget, amikor állapotuk már súlyos.
Amikor önről kiderült, hogy kutyával rendel, sokan ellenezték ezt, a pozitív hatások ellenére. Mit gondol erről?
– Azoknak a véleményét, nézetét el tudom fogadni, akik segítő és terápiás kutyák képzésével foglalkoznak, ilyen kutyákkal dolgoznak, hiszen Rexnek csak egy általános képzése volt eleinte. Akikből pusztán a rosszindulat és az újdonságtól, ismeretlentől való félelem beszélt, máshová helyezem. Én mindenképpen képezni akartam a kutyámat, mert nagyon szükségesnek tartottam és tartom most is ezt, szerintem ez is hozzátartozik a felelős állattartáshoz. A szakhatóság engedélyezte, hogy Rex segítő kutyaként a rendelőben tartózkodjon, így további képzésre mentünk. Nem tudtam, mire számíthatok, mert ekkor már 3 éves volt Rex. A segítő kutyákat pedig még kölyökkorban kezdik el tréningezni. Azt gondolom, kisebb csoda, hogy a kutyám ennyi idősen fogékony volt erre, és sikerült elsajátítania azokat az ismereteket, amitől segítő kutya válhatott belőle.
Egészen különleges kettős az önöké, hiszen ön terapeuta, Rex pedig segítő kutya.
– Sokszor nekem is eszembe jut ez, hogy én, mint orvos terápiát végzek, ebben pedig nekem segít a kutyám, de ő nem terápiás kutya, ám mégis együtt tesszük a dolgunkat.
Tud róla, hogy a világon más gyermekorvos próbálkozott volna már ezzel?
– Nekem nem sikerült találni erre vonatkozó feljegyzést, cikket, dokumentációt. Persze, ha nem mi vagyunk első ilyen páros, az sem baj. Talán majd a jövőben többen leszünk. Keresett már meg itthon orvos és fogorvos kolléga is, hogy meséljek erről. Én szívesen segítek mindenkinek, akit érdekel a mi munkánk. Rex népszerűségét kihasználva többek között ezért is hoztuk létre a Dr. Rex Kutyás Egyesületet, hogy adományokat gyűjthessünk beteg gyerekeknek és állatoknak. Ezen felül szeretnénk tudományos útra terelni a Rexszel végzett munkát. Ehhez keresünk is szakembereket (pszichológust, etológust, stb.), hogy megfelelő módon és formában rögzíthessük azt a segítséget, amit a kutya jelent, illetve – ha szükséges -tovább is adhassuk másoknak. Szeretnénk a módszerünket orvos kongresszuson bemutatni. Jó lenne a segítő kutyák jogait is kijárni, mert például, ha én Rexszel bemegyek egy nem kutyabarát üzletközpontba, minden emeleten legalább egyszer megállít egy biztonsági őr, én meg kénytelen vagyok sokadszor bemutatni az okmányokat arról, hogy Rex segítő kutya. További célunk a kutyások és nemkutyások közötti harmónia megteremtése. Azt szoktam mondani, hogy mindenkinek joga van félni a kutyáktól, sőt nem szeretni is, de bántani nincs, sőt, azt büntessék szigorúan. A kutyát nem lehet ráerőltetni senkire, abból csak nagyobb ellenállás lesz.
Lehet, hogy az ilyen jellegű, kutyával való gyógyítás magyar szabadalom lesz?
– Miért ne, nekem igazándiból két célom van most. Szeretném, ha minél több emberhez eljutna a párosunk sikere a világon, hogy tudják: ez a módszer hatékony és működik. Persze ehhez sok dolognak kell együtt állnia, sok dolognak kell megfelelni, ha valaki ezt választja. Ez egy nehéz út, mert abszolút stabil kutyára van szükség, aki tiszta, egészséges, tolerálható és persze a megfelelő képesítéssel is bír. Ehhez még az orvosnak is passzolni kell a kutyával, mert anélkül az egész semmit sem ér, egységet kell alkotnia az orvosnak és az ebnek.
Ezen felül akkor lennék elégedett, ha hazánkban sikerülne a stresszmentes gyógyítást elterjeszteni a gyerekeknél és a felnőtteknél is. Nem feltétlenül kutya vagy egyéb állat segítségével, lehet az látványrendelő vagy bármi más innovatív megoldás. Ne féljenek az emberek orvoshoz menni, ne legyenek rossz beidegződéseik, ne érezzék kiszolgáltatva, feszélyezve magukat, hiszen orvoshoz nem a poén kedvéért megyünk. Sokszor aggódunk, magunk vagy gyermekünk miatt. Én azt szeretném, hogy az orvoshoz járás, persze csak ha szükség van rá, ne okozzon nagyobb megpróbáltatást, mint mondjuk egy hétköznapi bevásárlás.
Miközben Dr. Varga Károllyal beszélgettem, végig azt éreztem, hogy ebben az emberben valami hihetetlen nagyságú segítő szándék lakozik, ami gyermeki lelkesedéssel párosul. Azt tartják a kutyáról, hogy az egyetlen élőlény, amely a gazdáját jobban szereti magánál. Én pontosan ezt éreztem Dr. Varga Károlynál, hogy ő sokkal jobban szereti társát, kollégáját, mint saját magát. A doktor és kutyája kedvenc helyén, a Római parton sétálva annyira magával ragadó volt a „kutyás doki” személyisége, céljai, hogy olykor meg is feledkeztem róla, hogy én éppen dolgozom. Nagyon bízom benne, hogy a páros sikeres módszere sokakhoz eljut, és még többeknek segíthet majd.
Kurkó Gyula
A cikk megjelent a Magyar Kinológiai Társaság lapjában 2017 végén