A természetfotózás igazán egyedülálló művészet, az állatokat saját élőhelyükön, a maguk természetes mivoltában örökíti meg a fotós, a lehető legkevesebb mesterséges eszközt bevetve, észrevétlenül rejtőzködve akár vízben, vagy bokrok, cserjések sűrűjében. A kutyafotózásban a háziasításból és a kutyák együttműködéséből fakadóan más lehetőségek is megnyílnak a művészek előtt. Jakab Flóra természetfotós a kettőt ötvözve teljesen új látásmóddal áll a nagyközönség elé. Ennek kapcsán kötetlen fotópályázatot hirdetett, melynek keretében a kedvencek személyiségét leginkább tükröző fényképekre volt kíváncsi. Bár a szavazás már lezárult, de miközben izgatottan várjuk az eredményeket – melyek méltó elismeréséhez a Julius-K9® is hozzájárult – Flórával a pályázat apropóján kutyákról, fotózásról és a természet iránti szenvedélyéről beszélgettünk. Arról is megosztott néhány trükköt, hogyan készíthetünk amatőrként is remek kutyás képeket.
Természetfotósként honnan jött az ötlet, hogy kutyákat fotózz?
Tulajdonképpen egy szerencsés véletlennek köszönhetően csöppentem bele a kutyafotózás világába. Édesapámat kérték fel arra, hogy készítsen képeket az A kutya magazin számára, ám részéről az idő hiányában ez megvalósítatlan felkérés maradt. Úgy gondolta, én is megfelelő szakértelemmel és elhivatottsággal fogom végezni ezt a munkát, így engem javasolt, és elkezdtem kutyás körökben mozogni, kutyás rendezvényeken, kutya-szépségversenyeken részt venni. Ennyi lenne a rövid történet. Azóta pedig már magamnak és a nagyközönségnek fotózom.
Minek köszönhető a természet és a fotózás iránti szenvedélyed?
Ez is ugyancsak Édesapámra vezethető vissza, aki maga is természetfotós valamint nagy természetbarát. Nagy bátorság volt, hogy fényképezőgépet adott a kezembe, hiszen ő mindig azt mondja: “Elég egy fanatikus a családba…” Aztán lett kettő.
A természet és az állatok szeretete nálam mindig magától értetődő volt, ilyen környezetbe születtem bele. Éppen ezért koptatom az Állatorvostudományi Egyetem padjait.
Mi fog meg a kutyákban? Milyen kontextusban szereted leginkább ábrázolni őket a fotókon?
Nekem az abszolút kedvenc állatom a farkas. A kiállása, bátorsága és fenséges mivolta számomra lenyűgöző. És ha nagyon figyelünk, ezeket a tulajdonságokat mind-mind felfedezhetjük a kutyákban is. Nem véletlenül… Nekem is van kutyám, aki felér egy mini farkassal. De pont ezt imádom benne 🙂
Sajnos (vagy nem sajnos) nem tudok attól elvonatkoztatni, hogy természetfotós vagyok. Pont ezért próbálom meg a kutyákat is úgy ábrázolni, mintha vadállatok lennének. De úgy is érdemes őket fotózni, hogy ne vegyenek tudomást a fotósról, mert így felszabadultabbak, és önmagukat adják.
A pályázaton nem is a kép minősége, hanem főként az újszerű látásmód kapott hangsúlyt, így aki annyira nem ért a fotózáshoz, ugyanúgy szép esélyekkel indulhatott. Lényeges így, hogy milyen eszközzel készült a képe, vagy elég a kreativitás? Hogyan készíthet egy amatőr is jó minőségű fotót fényképezővel/telefonnal a kutyájáról?
Minden sokkal inkább a kreativitáson és a fotós látásmódján, mintsem az eszközökön múlik. Ha a fejben összeállt a kép, akkor mindig valami hasonlóra kell törekedni, azon agyalni, hogy hogyan tudná megvalósítani. Kutyák esetében elsőként a perspektíva a legfontosabb. Bátran ereszkedjünk le melléjük négykézlábra! Máris egy más világ tárul elénk, valamint más kép lesz a végeredmény. Jutalomfalattal, csipogós lasztival befolyásolhatjuk a figyelmüket. Általában ezért lesz két emberes egy ilyen fotózás 🙂
Mit vársz a fotópályázattól?
Hazudnék, ha azt mondanám, van célja a pályázatnak. Lehet, hogy sok gondolkodás után valamit rá tudnék fogni, de az nem lenne igazi. Ez egy buli. Buli az embereknek, hogy végre megmérettethetik más gazdikkal/fotósokkal a képeiket, buli nekem, hogy megszerveztem, és ezzel picit megmozgattam az embereket.
A pályázat kimeneteléről az ebhely.hu oldalon olvashatunk.
BZS