Sok gazdi találkozik azzal a problémával, hogy otthon hagyott kutyája ugat, visít, vonyít, rombol, hazaérkezésünkkor „nem fér a bőrébe”, esetleg bevizel. A probléma megnevezése a szeparációs szorongás.
A kutyák falkaállatok: falkában, vagyis csapatban érzik jól magukat. Egyes kutyák az egyedüllétet nem tudják elviselni. Ez egyrészt azért lehet, mert félnek egyedül, és tartanak attól, hogy gazdijuk nem tér vissza, vagyis falkájuk elhagyta őt. Másrészt előfordulhat, hogy minket féltenek, nehogy valami bajunk essen a nagy ismeretlenben, ahol nem tudnak ránk vigyázni.
Fontos megértetnünk kedvencükkel, hogy biztonságos helyen van, és mi mindig hazatérünk hozzá.
Kezdetben rövid időre, csak 1-2 percre hagyjuk magára, majd térjünk haza, de ne foglalkozzunk vele. Így érzi majd, hogy nem ő a legfontosabb a csapatunkban, és azzal, hogy elmentünk, majd hazajöttünk, nem történt semmi különös dolog. Fokozatosan növeljük az időt, de esetenként térjünk vissza rövid eltávozást követően. (1-2 perc – 5 perc, 15 perc, 30 perc, 1 óra, stb.)
Ennek alapján fokozatosan hozzászoktatjuk kutyusunkat az egyedülléthez.
Legyünk türelmesek; a várt siker lassan, de biztosan el fog jönni.
Szerzők:
Kiss Tamás
kutyakiképző
Molnár Kornélia
habilitációs kutyakiképző
Szakmai lektor:
Dr. Varga Károly