A városi forgalomban eltöltött hónapok alatt a Julius névre hallgató robotkutya nagy sikert aratott. Akadt azonban olyan szemlélődő is, aki félt tőle. A megkérdezettek azt nyilatkozták, hogy ők alapból, gyermekkori élményeik alapján félnek a kutyáktól, és bizony a robotkutyától ugyanúgy megijedtek. Ez egy érdekes jövőképet vetíthet előre.

Képzeljük csak el, hogy a hétköznapokban feltűnő robotkutyák utcai közlekedését egyszer majd szabályozni kell. A robotkutya-tulajdonosokat majd akár a póráz és hám viselésére is kötelezhetik, hogy egy apró irányítási hiba vagy egyéb technikai malőr ne okozzon esetleg riadalmat. Olyan is előfordulhat, hogy manuális irányítás során, kikapcsolva az akadályérzékelő funkciót, a robotkutya frontálisan ütközik valamivel vagy valakivel.

A robotkutya programozható arra, hogy a gazdája mellett menjen, őt kövesse, ezzel együtt mégis szerencsésnek bizonyult, hogy póráz és kutyahám volt rajta. Be kell ugyanis kalkulálni a váratlan helyzeteket, vagy a várható akkumulátor-gyengülést, amikor a robotkutyának némi támogatásra is szüksége lehet.

Ettől függetlenül a GO-2 sok járókelő arcára csalt mosolyt. Tetten érhettünk sokakat azon, hogy egy pacsit adó robotkutyát nagyon kedvesnek és szerethetőnek láttak.