A kuvasz az egyik legősibb magyar pásztorkutya, de korabeli latin nyelvű leírások tanúsága szerint már Mátyás király idejében használták vadászatokhoz, akár bölények elejtéséhez is.
A kuvasz erős külleméhez, méltóságteljes megjelenéséhez illően bátor is, a rábízott embert, értéket akár az élete árán is védelmezi. Gazdájához nagyon ragaszkodó, vagy inkább egygazdásnak mondható fajta. Megfelelő szoktatással jól kijön macskával, de más kutyákkal szemben – szoktatástól függetlenül – domináns lehet. Gyermeket inkább ne hagyjunk magára kuvasszal, mert bár a család gyermekeit szándékosan nem bántja, és fájdalomküszöbe is nagyon magas, de hatalmas ereje miatt akaratlanul is kárt tehet egy gyönge testben. Más gyermekeinek viselkedését pedig úgy ítélheti meg, hogy az ő „falkájabelieket” bántja, és ilyenkor védelmezőként léphet fel… Könnyen és jól tanítható fajta, de igen erős kezű gazdát, következetes kiképzést igényel.
Igazi falusi vagy tanyasi kutya, városi környezetben nem érzi jól magát. Vastag, tömött bundája miatt nagyon jól bírja a ridegtartást.
De nem is szaporítom a szót a fajta „hivatalos” jellemzésével, lássunk inkább egy élő tapasztalatot, egy lelkes kuvasztartó véleményét kutyájáról: A szlovákiai Kőhíd-Gyarmat melletti Vadas Tanyán gazdálkodó Batka Pétert kérdeztem az öt éve velük élő, Bátor nevű kuvaszról.
- Miért pont a kuvaszra esett a választásod? Egyáltalán tudatos választás volt?
- Egyrészt már előtte is pulink volt, tehát valahol tudatosan is magyar fajtát választottunk, másrészt pedig a kuvasz nagyon jó őrző-védő kutya, amelyiknek nincs nagy hajlama arra, hogy elcsavarogjon. Inkább marad a telepen, és amit megszokott, ahol fölnőtt, azt őrzi. Nem támad, viszont a területét nagyon erélyesen tudja védeni.
- Ha jól tudom, önfenntartásra törekvő gazdaság vagytok. Arra lennék kíváncsi, hogy ennek keretén belül a kutya etetése hogyan oldható meg. Házi kosztot kap, vagy vennetek kell kutyatápot is?
- Kap tápot is, de ha vágunk valamit, akkor – mivel tanyán vagyunk – a nyesedék, leeső darabok neki jutnak. Konyhai maradék is; csontok, mócsing, hasonlók. Persze Bátor nem egy disznó, tehát nem lehet vele megetetni bármit.
- Szoktatok szervezni gyermektáborokat. Bátor hogyan viszonyul az idegenekhez, gyerekekhez?
- Mi tudatosan neveltük őt a kezdetektől, gyakorlatilag kölyökkorától fogva velünk van. Meg aztán az anyja is a miénk, ő lent van a faluban. Ugye nálunk sok ember megfordul, érintkezik a kutyával. Hozzá kellett őt szoktatni az állatokhoz is, hogy se a kecskéket, se a juhokat ne bántsa, sőt, némileg segít a terelésben is, de hát ez inkább csak amolyan játék a részéről. Ugyanígy a gyerekekhez is hozzászokott, de igazából tudni kell azt, hogy ő azért egy kuvasz. A kuvasz pedig nem öleb, tehát nem lesz soha egy cirógatható, nagy plüssmaci. Nagyon szabadelvű, megvannak a maga szokásai. Ha ő megy oda hozzád, megsimogathatod, ha én is ott vagyok – akkor biztos, hogy minden rendben van, de nem lehet őt úgymond megfogni és utasítgatni, hogy „most maradj itt!” aztán „most gyere ide!”. Mindenkinek mondom is, hogy ne cibálják őt, mert akkor esetleg jelezni fog, hogy neki ez nem tetszik. Ahogy mondtam, nincs támadó természete, alapvetően nyugodt idegrendszerű kutya, de szereti például, hogy ha adott esetben épp nyugodtan akar feküdni, akkor nyugodtan hagyják. Ha ezeket betartod, akkor nincs vele gond. Ha nem tartod be, akkor bizony odakap. A régi ösztönök nagyon benne vannak még.
- A területőrzést hogyan végzi? Például „járőrözik” néha magától?
- Persze, futkos, de tudni kell, hogy mi nem vagyunk bekerítve, tehát néha valameddig elmegy a környéken, de nem csatangol el messzire. Főleg a ház előtt őrzi az utat, a távolabbi részeket annyira nem, csak ha hangokat hall, azért ez benne van. Itt visszatérek arra, hogy a kuvaszt nagyon tudatosan kell nevelni. Nem való első kutyának vagy hobbitartónak. Az elejétől fogva nagyon keményen kell fogni. Ez azt jelenti, hogy következetesen. Úgy kell nevelned, hogy nem az alfahím vagy, hanem az „atyaúristen”, aki mindenki másnál följebb van. Te vagy az, aki mindenről döntesz, és az egész lénye a tiéd, érted? Meg kell tudnod őt fogni, akár evés közben is. Ehhez kiskorától fogva tanítani kell – hogy te vagy a mindenható. És neki azt tudnia kell, hogy ő soha nem emelkedhet föléd. Nagyon egygazdás, tehát én vagyok az, aki a minden. Tudnia kell a helyét. Erre persze megvannak a módszerek, hogy tanítsd. Amikor kölyökként eléd szalad, akkor te elküldöd. És csak akkor érhet hozzád, amikor te hívod. Akkor van simi, amikor te akarod, és addig van simi amíg te akarod. Tehát nincs az, hogy majd ő dönti el meddig tart a játék. Ezt azért nem olyan egyszerű megcsinálni, amikor a kölyökkutya néz rád a nagy szemeivel, viszont ez nagyon fontos ezeknél az állatoknál. A másik dolog, hogy nem ajánlott hosszabb időt magára hagyni, főleg az elején, az első négy (!) évben. Az a legjobb, hogy ha addig jóformán vele együtt létezel. Értsd ezt úgy, hogy ha ő kint van a telepen, és te pedig csak ki-kinézel este vagy reggel és adsz neki enni, ott vagy egy órát – na az nem működik. Azért voltak ezek régebben úgy, hogy az ember úgymond teljesen együtt élt az állattal. Kuvasszal nem csinálhatsz úgy, mint mondjuk egy német juhásszal, aki jobban tűri, ha magára hagyod. A kuvasznál a vad ösztönök sokkal erőteljesebben vannak jelen, de innentől kezdve sok téren sokkal jobban tudsz vele együtt dolgozni is. Csak ismerned kell, hogy mi miért van úgy vele.
- Van a tanyán másik kutya vagy macska? Ha igen, Bátor hogyan viszonyul hozzájuk?
- Másik kutya nincs a gazdaságban, de Bátor össze van szoktatva egy macskával. Együtt nőttek föl, Bátor megtanulta, hogy a macskát nem szabad bántani. Semmilyen más macskát nem tűr meg ott.
- Végezetül kinek ajánlanád tehát a fajtát?
- Látod, én nagyon szeretem a kuvaszt, de tényleg ott kell lenni agyban, mert nagyon-nagyon sok elrontottat is láttam. Azt például el kell felejteni, hogy kuvaszt viszel ki menhelyről. Vagy mondjuk, hogy egy kuvaszt nyugdíjas korában veszel át. Ennél nagyobb hülyeséget nem csinálhatsz. Ha egy kuvaszt idősebb korában kellene valamiért átadni, legjobb talán elaltatni. Egy igazi kuvasz nem fog átszokni soha. Ők egygazdásak. Nem lehet átnevelni, meg hogy majd szeretettel meg ilyesmi – ezt el kell felejteni. Ha jó alomból van, ha nem szúrták el agyontenyésztéssel, akkor kicsit olyan a dolog, mintha egy farkas lenne nálad. Megvannak a fajta törvényszerűségei, azokat betartva gyönyörűen lehet vele játszani is, mert nagyon játékos. A miénk is, de tudni kell, hogy az a 60-70 kiló óriási „csattanó” erő. Meg azért a mi udvarunk több mint egy hektár, és be sincs kerítve, de ez a terület kell is neki. Egy kis udvarra, egy pár négyzetméterre nem való a kuvasz, ott akár veszélyessé is válhat. Mondjuk vannak nyugodtabb példányok, Bátor anyja is pont ilyen, de azért nem tudom, mi történne, ha egy idegen hirtelen belépne az udvarra. Bár volt is már olyan, hogy valaki bement és beállította a sarokba. Nem támadott, nem harapott, de egy tapodtat sem lehetett lépni. Egyébként ez a jellemző: hogy addig ugat, addig van abban a támadó pozícióban, amíg meg nem jelenik a gazdi. Addig vár. Ha nem mozog az illető, akkor vár. Az illető meg vár vele együtt…
Bányai J. Márk