Az első kutyaféle, a Myacis egérméretű húsevő volt. Ha belegondolunk, vicces látvány lehetett a több tonnás, gigantikus dinoszauruszok között.

Mindenkinek evidens, hogy a kutyák szaglása kiváló. A mérték érzékeltetéséhez néhány információ:
– Az emberi szaglómező területe kb. 2.5 cm2 és mintegy 150 000 szaglósejtet tartalmaz, egy nagyobb testű kutyáé pedig 120 cm2, 224 millió szaglósejttel.
– Kevesen tudják, de a kutya képes „kiszimatolni” az elektromos áramot is. A lemez alá rejtett, feszültség alá helyezett kábelt tökéletesen „leköveti”, viszont feszültségmentesítés után képtelen volt rátalálni a rejtett kábel nyomvonalára.

A kutya pupillája kör alakú, körkörösen húzódik össze gombostűfej nagyságúra, ellenben a rókáé ellipszis alakú és függőlegesen szűkül, mint a macskaféléké.

A Beatles „A day in the life” című számában megbújik egy magas frekvenciájú síp hangja, mely emberi fül számára nem hallható, a kutyák viszont élvezettel hallgatják.

Az afrikai származású vadászkutya, a basenji az egyetlen kutyafajta, amelyik nem tud ugatni, ezzel szemben olyan hangot ad ki, mintha jódlizna.

Ha az emberi anatómia oldaláról definiáljuk, a kutya képtelen a harapásra. Amennyiben azt a magyarázatot tartjuk helyénvalónak, hogy a harapás az elülső fogak vertikális záródása, melynek során a táplálékból kis mennyiség kimetszése történik (lásd METSZŐfogak), akkor egyszerűen gondolj arra, hogy nekünk embereknek a rágóizmainkon kívül nincs más testrészünkre szükség ahhoz, hogy kiharapjunk egy darabkát – teszem azt – a lángosból, szendvicsből, almából, amennyiben egészséges fogsorral rendelkezünk. A ragadozók fogsora arra hivatott, hogy megragadja a táplálékot, nem pedig feldarabolja. Nekik a táplálék aprításához „fogásra” (marás) és „tépésre” van szükség. A ráfogás által (magyarul amikor belemélyeszti fogait a prédába) megszakítja a bőrfelület és a szövetek folytonosságát, amelyek így elvesztik rugalmasságukat, és további erőhatások folytán elszakadnak.

A kutyák és az emlős ragadozók testi erejük, erős nyakizmaik nélkül nem tudnák fogyasztható méretűre darabolni az ételt, akárcsak a kígyók, akik egészben kénytelenek elfogyasztani a vacsit. A krokodilnak pedig például az egész testével kell megfordulnia a saját hossztengelye körül, hogy áldozatából lenyelhető darabokat szakítson ki (halálforgás).

A további darabolás a fogsor hátsó részén megy végbe. Tehát ahol mi már megőröljük a táplálékot, ők még mindig darabolnak. Megállapíthatjuk, hogy harapásra az ember, az emberszabásúak, a rágcsálók és néhány növényevő képes, a ragadozók viszont nem. A ragadozók szájnyílása a szájüregük 70-90%-át is kiteheti, míg az emberé ennek a töredéke, és azt hiszem, még Julia Roberts szájnyílása sem éri el a 40 %-ot. A szájnyílás kettős szerepe egyrészt a préda megfogása, másrészt az, hogy a nagyobb ételdarabok gond nélkül eljuthassanak a tépő- és zápfogakhoz, további aprításra.

Ennek a megközelítésnek a fényében nem létezik „kutyaharapás”, csak ahogy azt hivatalosan nevezik: „ebmarás”.

De ugyebár Einstein bácsi megmondta, hogy minden dolog relatív….

A sarkvidéken élő emberek egyedi módon választanak maguknak kutyát. A fiatal állatokat a hóba levert karókhoz kötik este, majd magukra hagyják őket. Reggel minden eb fekhelyét tapintással vizsgálják át. Amelyik kutya alatt nem jegesedett meg a hó felülete, az kiválóan alkalmas a sarki életre. A kutyák ugyanis az összegömbölyödéssel képesek a létfontosságú szerveik felé koncentrálni a testhőjüket, kívülről védi őket tömött bundájuk, így hőleadásuk a minimálisra csökken, és végtagjaik vérellátása sem változik számottevően. Az ember tudatosan képtelen ezt megtenni, csak a hipotermia (kihűlés) során ad az agy olyan parancsot a szervezetnek, hogy koncentrálja a véráramot a létfontosságú szervek felé, amivel csökkenti a vérkeringést a végtagokban, ez azonban azok elfagyását eredményezheti.

Az ozsibve indiánok nyelvén a farkast úgy hívják: „mahengun” – vagyis „éhes lopakodó”.

– Egyes hírek szerint a világ legöregebb kutyája a 30 éves korában eltávozott Maggie. Mivel azonban sajnálatos módon a születési idejét dokumentumokkal nem tudják igazolni, a hivatalos rekordot változatlanul a Bluey névre hallgató, 1910-ben született és 1939-ben jobblétre szenderült ausztrál pásztorkutya tartja.
– A világ vélhetően legkisebb kutyája egy Lengyelországban született terrier, aki fél évesen mindössze 118 grammot nyomott. Ezzel ellentétben „Giant” Georg, a világ legnagyobb kutyája 110 kilogrammot nyomott, marmagassága 110 cm, hossza 213 centiméter. Sajnos Georg 8 éves korában eltávozott,
bár így is bő egy évvel túlélte a fajtájára jellemző 6-7 éves kort.
– A világ legkövérebb kutyája címet birtokolta Obie, a tacskó, aki „fénykorában” 35 kilót nyomott. Új gazdájának és a diétának köszönhetően 20 kiló súlyfeleslegtől szabadult meg. A feleslegessé vált bőrt plasztikai műtét során távolították el.