Ha csöpp esze van a marketingesnek (és persze erre lehetősége adódik egy jó termék apropóján), akkor a rekkenő hőség kellős közepén a Balcsira megy fotózni. Elvittük hát a Duo-Flex® kutyahámunk teljes méretválasztékát és néhány úszóhámot Siófokra, ahol egy szuper kis csapatot látogattunk meg.
A családi ház kertjében zajlik az élet: amerre csak nézünk, kutyák és gyerekek foglalják el a zegzugokat. A kerítésre terítve pihennek a saját készítésű jutalomfalattartók, rajtuk még felismerhetők a jobb napokat látott farmerek zsebei, melyek léte most nyert igazi értelmet. Bentlakásos és napközis táborozók vegyes csapata zsibong az udvarban, előbbiekkel közös munka eredményeképpen jókora jurta került felállításra a kert végében, ott laknak egész héten.
Áruljuk el végre, hogy a Kutyajó nyári tábor színhelyére érkeztünk, mely a Gyermekekkel a Kutyákért – Kutyákkal a Gyermekekért Alapítvány szervezésében egyre nagyobb népszerűségnek örvend. Az alapítvány célja az emberek, elsősorban a gyermekek fizikai, szellemi és mentális fejlődésének elősegítése az állat-asszisztált terápiás foglalkozások adta lehetőségek felhasználásával. Tevékenységük során fokozott figyelmet fordítanak a szellemi fogyatékkal élő, valamint a mentális zavarokkal, viselkedészavarokkal, szorongással, önbizalomhiánnyal, tanulási nehézségekkel küzdő gyermekekre és fiatalokra, de foglalkoznak demens szépkorúakkal, halmozottan sérült gyermekekkel és felnőttekkel, pszichiátriai gondozottakkal, szenvedélybetegekkel is, valamint állatvédelmi előadásokat, rendhagyó ismeretterjesztő órákat tartanak.
Bara Ivetta, az alapítvány elnöke kérdésünkre elmondta: a táborban jelenleg ép, egészséges gyerekek nyaralnak, akiknél elsődleges cél a felelős állattartásra nevelés. Mivel pénteken, a tábor utolsó napján érkeztünk, tanúi lehettünk, mi mindent tanultak a héten a srácok. Tudták, mi az a háromszoros megerősítés, válaszoltak jó néhány elméleti kérdésre, majd bemutatták az alap engedelmességi gyakorlatokat. Összeszedték a műanyag kutyakakit, alkalmazták a kézjeleket, jutalmazták az ebeket. Öröm volt nézni, ahogy csöpp gyerekek koordinálják a 60-70 kilós szőrmókokat, akik végtelen türelmükkel teljesen lenyűgöztek bennünket. Tűző napsütés, árnyékban 35 fok, és a hatalmas fekete bundájukban tucatszorra is megtesznek bármit, amit kérnek tőlük.
Vannak fajtakövetelmények, amikor kiválasztjátok a terápiás kutyákat?
– A fajta meghatározása nem az elsődleges tényező, akár egy keverék is lehet erre a munkára megfelelő temperamentumú és jól tanítható. Sokan gondolják például, hogy a labik a legalkalmasabbak erre a feladatra, pedig iszonyú munka van abban, amíg egy labrador készen áll arra, hogy terápiás kutyaként dolgozzon. Ugyanakkor nehéz elhinni, hogy egy törpe yorkie milyen kiváló munkatárs lehet (lásd: Kutyával egy Mosolyért Alapítvány Füfe nevű kutyusa). Arról nem beszélve, hogy tapasztalataink szerint a kórházakba hamarabb beengedik a kistestű társasági kutyákat, akiket letehetünk a betegágyra. A körülöttünk pihenő Coton de Tulear kiskutyák is többek között hasonló feladatokat látnak el. Aztán itt hűsöl mellettünk a törpe agár, Oberon, aki fajtájánál fogva szintén nem a klasszikus értelemben vett favoritnak számít terápiás kutya fronton, mégis nagyon jó eredményeket érünk el vele. Ott, ahol a majdani terápiás célokat tenyésztői munka is segíti, a kölyköket már hatnapos koruktól stimuláljuk, az első hat hétben és a választást segítő teszt során pedig nyilvánvalóvá válik, melyikükből lesz terápiára alkalmas kutyus.
Több gyönyörű újfundlandi is van itt…
– Igen, a vizes terápia gondolata abból fakadt, hogy táborvezetőnk és programszervezőnk, Erdélyiné Tongori Erzsébet ezt a fajtát tenyészti, és rendkívül pozitív tapasztalatai voltak/vannak a fundik taníthatóságáról. Többek között Erzsi sokéves gyakorlata teszi élvezetessé, ugyanakkor szakmailag magas színvonalúvá foglalkozásainkat. Ma két újfundlandi mutatkozik be a vízben, Dante és Nessi. Alig várják, hogy a gyerekekkel együtt megmártózzanak. Nagyon klassz dolog, amikor elhoznak a táborba olyan gyerekeket, akik félnek a kutyáktól, majd úgy mennek haza, hogy ezeket a hatalmas macikat ölelgetik.
Mi volt a legnagyobb sikerélményetek?
– Sikerek mindig vannak. Akkor is, amikor sérült gyermeknél egy látszólag pici előrelépés történik, hiszen az az ő életében óriásinak számít, és akkor is, amikor az itt látható egészséges gyerekek egy hét után gazdag ismeretanyaggal térnek haza, ami jóval látványosabb, s ami még fontosabb: az elsajátított tudás tartós marad. Nehéz szavakba önteni, amikor egy megkésett beszédfejlődéssel vagy autizmussal diagnosztizált gyermek az első összefüggő, szándékot vagy érzelmeket pontosan kifejező mondatát itt, a kutyához intézve mondja ki a medence szélén a foglalkozás végén, vagy amikor az idősek otthonában az egyébként minimális szociális életet élő, sok esetben kezdődő vagy már kialakult demenciával küzdő nyugdíjasok csordultig megtöltik a társalgót, hogy tornázzanak, játsszanak a kutyákkal és beszélgessenek velünk. Soha nem fogom elfelejteni azt az autista kisfiút, aki érkezésekor került minden testi kontaktust, verbális kommunikációja minimális volt, majd néhány hét után először a kutyáknak, majd az embereknek is megengedte az érintést. Egy hónap telt el, amikor átölelte az egyik kis gyapjúkutyánkat, és azt mondta neki: Sandy, szeretném, ha szeretnél!
Ezek a pillanatok valóban sok erőt adhatnak… Milyen akadályokba ütköztök a munkátok során? Vannak-e ellenséges hangok, ha mondjuk egy kórházba látogattok el?
– Ahol nem fogadnának szívesen bennünket, oda általában be sem jutunk. Szerencsére egyre több helyen nyitottak az ilyen jellegű alternatív fejlesztési módszerekre. Ősztől logopédiai foglalkozásokon tudunk részt venni heti rendszerességgel két óvodában, és rendszeresen járunk idős emberekhez is, akiknek természetesen nem fejlesztésre van szükségük, viszont a nővérek visszajelzései alapján sokkal nyugodtabbak a kutyák látogatása után, megfeledkeznek a bajaikról, s ami talán a legfontosabb: hétről hétre várják a foglalkozásokat, készülnek rá – célt találva ezáltal a hétköznapokban. Nagy örömünkre szolgál, hogy – bár a Balatonon még mindig nagyon korlátozottak a lehetőségek kutyaúsztatás terén – amikor lementünk kutyákkal és a gyerekekkel a partra egy-egy rövid foglalkozás erejéig, az emberek pozitív hozzáállása láttán úgy gondoljuk, itt is lehet helyünk és szerepünk.
Milyenek a tábor visszajelzései, mekkora az érdeklődés?
– A jelenlegi tábort 12 fős maximális létszámmal szerettünk volna indítani, ennek ellenére most 21-en vagyunk – nagyon nehéz nemet mondani. Vízi terápiás egyéni fejlesztő foglalkozásainkra és minden általunk végzett munkára is több már az igény, ahogy szépen lassan megismernek minket abban a három megyében, ahol dolgozunk: Veszprém, Somogy és Fejér megyében. Célkitűzéseinket mindig az teszi nehézzé, hogy a legtöbb esetben az igény és az azt kielégíteni tudó apparátus az információhiány miatt nem találkozik egymással, vagy az igény fel sem merül, mert az intézmények, szakemberek, szülők nem, vagy csak nagyon kevés információval rendelkeznek az állat-asszisztált terápia adta rendkívül széleskörű lehetőségekről. Mindenesetre nyári táborainkra például már óriási az érdeklődés.
Bízzunk benne, hogy ez csak fokozódni fog. A JULIUS-K9 örömmel segít abban, hogy minden feltétel adott legyen minél több rászoruló gyermek állat-asszisztált terápiás fejlesztésében, illetve abban, hogy minél több egészséges emberpalánta részesüljön játékos „gazditovábbképzésben” Dante, Nessi, Díva, Sandy, Jankó, Satin, Oberon, Vitéz, Szamos, Chilly és a többi kutyus odaadó munkájának köszönhetően.
