Megmagyarázhatatlan emberi tulajdonság, hogy ha nincs jelentős társadalmi probléma, akkor kreálni kell egyet, mely felboríthat egy addig egészen jól működő rendszert, fejtörést okozva tudósoknak, orvosoknak és politikusoknak, valamint összetűzést generálva nézeteiket kérdés nélkül hangoztató csoportok között. Ez állhat a 21. századi divathóbort, azaz az oltásellenesség hátterében is. Találó módon a sciencdirect.com oldalon gyakran emlegetik posztmodern Pandora szelencéjeként is a jelenséget. Lehet benne valami, hiszen előre nem pontosan kiszámítható borzalmakkal sújthatja társadalmunkat ez a hozzáállás.

Kezdetben (már a ’90-es években) humán vonalon terjedt az eszme, mely szerint méreganyagot fecskendeznek a szervezetbe, ami károsítja a sejteket, toxikus hatású az egész testre. Nem meglepő, hogy amint a kutyák egyre nagyobb szerepet kaptak az ember életében, úgy terjedt át rájuk is a jelenség. Gazdáik családtagként kezelve kedvenceiket, meg kívánják óvni őket a „veszélyes fenyegetéstől”. Jelentős szerepet tulajdonítanak az eszme terjedésében a társadalomkutatók az internet erejének, ahol napjainkban már pro és kontra honlapok is születtek a témában, különösebb tudományos megközelítés nélkül. A legkülönbözőbb posztmodern érvekkel találkozhatunk az oltásellenesek, azaz „anti-vaxxers” tollából, melyek teljes mértékben elutasítják az orvosbiológiai kutatások eredményeit, valamint a tudományos tényeket saját magyarázatukkal igyekeznek megfűszerezni. Összeesküvés-elméleteket gyártanak, megtagadják állataik oltását egyéni függetlenségükre és jogaikra hivatkozva, és az alternatív orvoslás támogatóiként tájékoztatnak félre a szakmaiság teljes hiányával további hozzá nem értőket. A kérdés, hogy jogosan tagadják-e meg saját, illetve kutyájuk (?) szabad döntéseire hivatkozva a nekik kiszolgáltatott élőlények védelmét a kórokozókkal szemben?!

A probléma

Egy kedves ismerősömnek – aki történetesen állatorvosi asszisztens – sikerült személyesen is találkoznia a jelenséggel, így volt szerencsém meghallgatni egy MINDENNAPOS történetet egy kiskutya rövid életéről, és értetlen gazdái mélységes elkeseredéséről. Nyitás után érkezett a rendelőbe egy telefonhívás, miszerint a kutya pirosat pisil, és nem értik, mi lehet a gond. Persze azt az utasítást kapta a két gazdi, hogy azonnal szaladjanak a rendelőbe, biztosan babesia. Rövid kivizsgálást követően kiderült, hogy a néhány hónapos staffordshire terrier szopornyicás, menthetetlen. A gazdik értetlenkedve fogadták a hírt, nem tudták, mi az a szopornyica, nem értették, hogy meg fog halni a kutyájuk, ahogy azt sem, hogy a kölyök nem pirosat pisilt, hanem bizony véres hasmenése volt (később előkerült erről egy videó is a lány telefonjából, melyen nevetve mutatták, hogy milyen aranyosan „pisil” a kutya). Arra a kérdésre, hogy megkapta-e a kölyökkori oltásokat a pici, mielőtt kivitték, határozott nem volt a válasz, illetve értetlenkedő tekintetek, hogy ők bizony oltásellenesek…

A parvo és a szopornyica, melyek ellen a kölyökkori, valamint az évenkénti kombinált oltások nyújtanak védelmet, mindenhol jelen van. Egy oltatlan kutyának szinte semmi esélye nincs a túlélésre. Ezek a vírusok legtöbbször nem pusztíthatóak el a szervezetből, és szenvedéssel járó halálhoz vezetnek. Aki egy kicsit is szereti a kutyáját, az nem kívánna ilyet neki puszta divat, tájékozatlanság miatt. A másik felmerülő probléma a jelenség kapcsán, hogy hazánkban (és a legtöbb európai országban) a veszettséget sikerült visszaszorítani a vadállományban és kedvenc-, illetve háziállatok körében egyaránt, mely többek között a kötelező veszettség elleni oltásnak köszönhető. Jelenleg emiatt az állatok kis eséllyel betegszenek meg veszettséget okozó vírus által. Azonban minél inkább nő az oltást megtagadók száma, annál nagyobb százalékú lesz a veszettség elterjedése, így fertőződés és a járvány kialakulásának veszélye is.

A tendencia kialakulásának oka

Évente több millió vakcina kerül felhasználásra. A magas mennyiségű felhasználás és a halálozások (az internet által) növekvőnek vélt száma miatt az emberek párhuzamot vontak a vakcinázás és a halálos betegségek között. Főként, ha a halálozások, esetleg allergiás reakciók, immungyengeség az oltás után következett be. Kutyáknál gyakori, hogy az oltás helyén csomó képződik a bőr alatt. A szaporításnak, felelőtlen, vagy hiányos szelekciónak, és extra mini típusoknak hála a kutyák immunrendszere gyakran genetikailag olyan gyenge, hogy képtelen tolerálni kis mennyiségű, gyengített kórokozót is. Ez váltja ki az oltás utáni betegségek jelentős hányadát.

Magyarázat

Az „anti-vaxxereknek” nincs félreérthetetlen és elhatároló kritériuma a vakcinázástól, ahogy a három évtizedre visszavezethető társadalomkutatások sem tudnak kézzel fogható magyarázattal szolgálni a jelenségre. Egyszerű társadalmi betegségnek, tényleges divathóbortnak tekintik, melynek a következményei egyelőre nem beláthatóak.

Az én személyes véleményem, hogy egy kiszolgáltatott, hasonló témákban döntésképtelen állatot nem hogy nem szabad, de tilos kitenni ennek. Senki nem kívánhatja a kedvencének, hogy kínok között pusztuljon el, csak mert ő olvasott valamit az interneten.

Így feltenném a kérdést: szereti-e igazán az állatát az, aki oltásellenességre hivatkozva megtagadja kedvence életének védelmét?

BZS