Az Ebárvaház kennelsorán sétálva több gazdátlan kutya jellemzését olvasva is azt tapasztaltam, hogy évek óta a menhelyen tengetik napjaikat. Másokról a gondozók mesélték, hogy nem kellenek senkinek, mintha csak egy pár cipő lennének, ami „nem tetszik”.

Az örökbefogadók többsége ellátogat a menhelyre, de nem időzik sokat, megnézi a kutyákat küllemre, kiválasztja a számára tetszetős egyedeket, majd tájékozódni igyekszik a természetükről, jellemükről. Ha a „szépek” között nincs számára megfelelő, továbbáll. Fel sem merül benne, hogy a többiekről is érdeklődjön, hiszen rögtön megállapítja: Esélytelen hogy egy ilyet hazavigyen.

Mitől lesz egy kutya esélytelen?

1. Nem megnyerő a külseje

Az első, és gyakran egyetlen, amit az ember meglát, az a küllem. Ha egy kutya nem tűnik szépnek, vagy külseje jellegtelen, esetleg a görbe, rövid lábakhoz hatalmas hordótest társul, akkor rögtön kiesik a rostán. Pedig ezeknek az ebeknek a külcsín ellenére a legjobb a természete, végtelen vidámság és alkalmazkodóképesség társul a kócos, olykor bumfordi külsőhöz. Láttátok már Fürgét, vagy Golyót az Ebárvaházban? Ha nem, akkor ideje megismerni őket, tipikusan a fenti leírás példái. 🙂

2. Idős kutya, bár nem vén kutya

Ha 7-8 év fölötti, akkor már nem jó. Pedig nekik lenne a legnagyobb szükségük a szeretetre, hiszen addig valaki mellett éltek, aki megszabadult tőlük, esetleg nem tudott tovább gondoskodni róluk. Nem jöttem még rá, mi a gond az idősebb ebekkel. Pusztán emberi önzőség azt gondolni, nem fogadok be korosabb kutyát, hiszen mire megszeretném, esetleg átlép a szivárványhídon. Ez egyszer mindenkivel bekövetkezik. Az egyetlen észérv, ami az idősek ellen szól, ha valaki sportra vagy munkára választ maga mellé társat. Ez esetben valóban indokolt kölyköt, vagy fiatal ebet megmenteni. Másképpen nincs kifogás, nem maradhat öreg kutya a menhelyen!

3. Staffordshire terrier, vagy staffordshire jellegű

Ebben az esetben az előítélet a félelemmel és a felelősséggel társulva utasítja vissza a fajtajelleget hordozóit. Sajnálatosan a legtöbbek fejében a státusszimbólumként tartott „harcikutyák” negatív kimenetelű viselkedése miatt túláradó gyűlölet, de legalábbis félelem alakult ki, pedig legtöbbjük minden fajta közül a legjámborabb. Gyermek, sőt más kutya vagy házi kedvenc mellett is remekül helytáll, és soha nem bánt senkit. Természetesen a nagy száj nagyobb sérülést képes okozni, de mindez csak nevelés és megfelelő választás kérdése. A legtöbb bull típusú kutya ijesztő külseje ellenére túlcsorduló szeretettel fordul bárki felé.

4. Viselkedésproblémás egyed

Ez talán az egyetlen indok, ami érthető. Egy problémás kutyát nagy felelősség örökbefogadni, és rengeteg munkát igényel a későbbiekben. Emiatt kizárólag a tapasztaltabb, kiképzéshez, szocializációhoz értő, régóta kutyázóknak érdemes ilyen árvát befogadni. A szakértelem ellenére is komoly megfontolást igényel azonban, hiszen nem biztos, hogy minden problémát kiismerünk az elején, és a későbbiekben képesek leszünk beilleszteni az életvitelünkbe.

5. Magának szeretne gazdát választani

Legtöbbeknél azonnal kiesik a kutya a rostán, ha a gondozó elmeséli, hogy nem mindenkit fogad el, így gazdát is magának fog választani. Pedig jobban belegondolva ők lesznek a leghálásabb kutyák, hiszen amint kiválasztanak, rögtön megszeretnek, megbíznak benned, és többé nem tágítanak. Csak egy kis időt kell rájuk szánni a kennelben. Találkozzatok például az Ebárvaház Törpillájával, aki még a gondozójáról is maga döntött, és ismerkedjetek egy érdekes jellemű kutya viselkedésével.

Mindenki tegye tehát félre az előítéleteit, hiszen a kutya nem divatcikk, vagy használati tárgy. Egy menhelyre ellátogatva ne szépséget vagy minőséget keressünk, hanem érző lelket, boldogságot, és egy hűséges társ lehetőségét. Így lehet választani.

BZS