Versenyek, nyeremények, elismerés? Nem, egyáltalán nem ez az oka az agility iránti szenvedélyünknek, ahogy más kutyasport szerelmesei sem a hírnévért tréningeznek. A közös munka, az összhang, a sebesség, és nem utolsó sorban a kutya elvetemült tekintete a pályán az, amiért megéri. Mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy vágjon bele a saját és kutyája számára legkedvezőbb sportba. A könnyebb választás érdekében a teljesség igénye nélkül bemutatok néhány sportot.

Szívünk csücske, az agility

Egy általában 19-21 akadályból álló pálya, ahol a kutya fénysebességgel teljesíti azt az útvonalat, amit a gazdi mutat neki. Vagy nem azt… Bogár például gondolkodik, és néha a másik akadály jobban tetszik neki, mint ami következne. De ez így van jól, nem lehet rá haragudni, hiszen játék az egész. Szlalom, kúszók, ugrók, és zónás akadályok (ezek a mumusok) alakítják a pályát a leglehetetlenebb sorrendben attól függően, hogy milyen szinten indul a versenyző. Itt nincs idő gondolkodni, és mégis kell, hogy legyen. A kutya útvonalát a gazdi szabja meg, a pontos fordulókhoz és vonalvezetéshez leginkább a felvezetőnek kell résen, és főleg időben lennie. Nagy az izgalom, ha ember, vagy kutya ront: lehet-e korrigálni, tud-e korrigálni, vagy végül csak jól érzik magukat a pályán eredmény nélkül? Hiszen a lényeg úgyis az, hogy együtt szórakozik jól a kutya és a gazdi.

Flyball, a labdamániások sportja

Csapatmunka, precizitás, hangzavar, sprint, és őrült nagy bulik. Így néz ki a flyball. Egy négy kutyából álló csapat váltóversenyt fut az ellenféllel. A cél négy akadályt átugorva megszerezni a gépből a labdát a lehető leggyorsabban, és visszajuttatni a kezdőpontra. Gyors váltás, és indul is a következő sprinter. A kutyák szeme előtt szentként lebeg a labda, megszerezve precízen fordulnak a gépen, majd büszkén szaladnak szájukban munkájuk gyümölcsével. A flyball nem csak kutyának, de a gazdának is remek szociális életet biztosít. A csapattagok közös elfoglaltságokat, csapatépítő tréningeket, grillezéseket szerveznek, közben a kutyák különösebb erőfeszítés nélkül lefárasztják magukat az egymással való játékban.

Nyuszikergetés

…na jó, azért mégsem a szó szoros értelmében, hiszen azt törvény bünteti. Meg aztán gondoljunk szegény nyuszik lelkivilágára is. Azonban van egy remek lehetőség az „agarászatra” az ország különböző területein megtalálható agárpályákon. A sport lényege, hogy egy körpályán műnyulat húznak, és a kutyák fejvesztve rohannak utána. Remek fárasztási lehetőség minden, minimális vadászösztönnel rendelkező kutyának. A tévhittel ellentétben nemcsak agarak, de terrierek, vizslák, spánielek, sőt akár terelő fajták is űzhetik a sportot kiváló eredménnyel. Érdemes legalább egy alkalommal kipróbálni, hogy viszonyul hozzá az állatkánk.

Obedience, IPO, őrző-védő

Kevesebb játék, több fegyelem és összhang. Azonban a feladatra legalkalmasabb fajták ezeket a sportokat rendkívüli módon tudják élvezni. Egyetlen céljuk, hogy hibátlanul megfeleljenek, gazdájuknak elégedettséget okozzanak. A feladat itt sokkal összetettebb, mint a feljebb említett sportokban. Szigorú engedelmességet követel, és a lehető legnagyobb pontosságot. A kutyának tudnia kell azonnal ereszteni, feküdni első szóra akár futásból is, fürkészni jobbra-balra, fogni és nem ereszteni, apportírozni, és akadályt ugrani, mászni. Német- és belga juhászokkal, rottweilerekkel, valamint egyéb őrző-védő fajtáknak remek elfoglaltság, ugyanakkor vadász és terelőkutyák szintén kiképezhetők, és még élvezni is tudják.

A sportok elengedhetetlen feltétele a kutya egészsége. Mielőtt komolyabb munkába kezdünk, érdemes ízületi szűréseket végeztetni. Diszpláziás vagy gerincproblémás kutyát nincs értelme efféle tevékenységgel terhelni, neki elegendő a kirándulás, az úszás, és a fizioterápia. A többieknek nincs akadály, irány a pálya!