Félreértés ne essék, írásaimban soha nem fogom a gazdikat (gazdi)anyunak, apunak nevezni, de ebben a környezetben így nyer értelmet a mondanivalóm, így kérlek, nézzétek el nekem.

A nagyszülők feladata hogy kényeztessék az unokát, etessék, itassák, nassoltassák, és ésszerű kereteken belül a lehető legelnézőbbek, megengedőbbek legyenek. Az ember gyerekeknél ez abszolút működőképes dolog, hiszen a gyerkőcnek önmagától is megvan a képessége, hogy döntsön, hogy mérlegelni tudjon egy adott szituáció helyes-e, „belefér-e”, avagy sem. De vajon el szabad-e engedni magunkat a kutyák esetében?

Saját tapasztalatom szerint a válasz határozott NEM. A kutya semmi esetre sem tekinthető gyereknek – persze nem úgy, ahogy a mi Csányink értelmezi, hanem nevelés tekintetében. Ha a nevelés nem következetes, és a családban nem mindenki ugyanazt és ugyanúgy, vagy legalább hasonlóan várja el, az nagyon veszélyes lehet.

Azonban mielőtt felhoznék néhány példát, szeretném leszögezni, hogy fajtától, és képzettségtől függően eltérően tud hatni a megengedő kényeztetés. Beszélhetünk tipikusan családi kutyákról, akik hiába képzettek, sosem lesznek egygazdások, és állandó kontrollra van szükségük ahhoz, hogy működjenek, ha a család együtt megy valamerre – ilyenek többnyire a vadászkutyák. Az őrző-védő, illetve egyéb munkára kitenyésztett fajták nagyrészt vagy egygazdások, vagy annyira jól tréningezhetők, hogy kizárólag a velük dolgozó személy kívánságát, parancsát lesik. Náluk a képzés után többnyire fel sem merül efféle probléma.

Most igyekszem a családi kutyák világában rámutatni, hogy a gazda szülei, nagyszülei – a „kényeztető nagyszülők”- miként befolyásolják negatívan a kutya képzését, esetleges veszélybe sodorva ezzel négylábúnkat.

Etetés, asztalról, vagy bárhonnan, bármikor

Több szempontból sem előnyös. Egy nevelés alatt álló kutya nem ehet egész nap, mivel a jóllakott eb jutalomfalattal nem motiválható. Emellett a folyamatos nasiztatás állandó jutalmazást is jelent. Tehát ha kunyizik, bociszemekkel szuggerál vagy vinnyog, esetleg ugrál, és ezért falatot kap, akkor ez erősíteni fogja az adott viselkedési formát. Továbbá a kutya megszokja, hogy egész nap eszik. Ha éppen olyan időtöltésen vesz részt, ahol nem jut mindig táplálékhoz, keresni fogja. Ez egy mérgezésre jó esélyt adhat.

A gazda hívja, de hívják a többiek is

„Most akkor kihez is menjek, ki szól kedvesebben?” – gondolhatja a kutya. Ami a gazda számára egyáltalán nem előnyös. Ha én egyszer odahívtam, jöjjön oda, ne azon gondolkozzon, hogy kihez, hányadik szóra, esetleg ki a megengedőbb. Vészhelyzetben is első szóra meg kell fordulnia, ha autó jön, vagy macskát kergetne az úttesten. Ne bizonytalanodjon el a kutya, hogy valóban kell-e a gazdájára figyelni!

Kedves dorgálás, avagy dicséret

A legmagasabb szintre fejlesztett formája, ha az eb rosszat csinált, gazdianyu éppen jól megszidná, majd jön a kedves nagyi, és a lehető legkedvesebb hangon megkérdezi: Buksikám, édesem, de hát mit csináltál? Végezetül megsimogatja, és ezzel lezártnak tekinti a történetet. Csakhogy lezárta a gazdinak is. A randalírozó állatka meg lett dicsérve, és ha ezt véletlenül egy járdáról lesétálásért kapta, akkor legközelebb, családi környezetben a legnagyobb nyugalommal sétálhat le egy autó elé.

Nagyon fontos, hogy a családtagok figyeljenek egymásra, a kiképzés menetére, és minden igyekezetükkel próbáljanak tájékozódni a kutya nevelésének lépéseiről. Higgyenek a gazdinak, és próbáljanak az ő elveihez alkalmazkodni, módszereit elsajátítani. Csak így lehet stabil, megbízható egy családi kedvenc.

B.Zs.