Bizonyára mindenki fel tud sorolni legalább három olyan állati terméket, melyet – ha tehetné – messziről elkerülne, és soha, semmilyen körülmények között nem szeretne a konyhájában látni, sem az „illathatások”, sem a visszataszító kinézete miatt. Van egy jó hírem, ideje megbarátkozni velük, ugyanis ezek kutyáink kedvencei, igazi gasztronómiai katarzishoz juttatják az ebet, és nem utolsósorban, ha az előző indokok nem lettek volna eléggé meggyőzőek, még jótékony hatást is gyakorolnak kedvencünk szervezetére. Ugye mindenkit sikerült meggyőznöm?

Rövid fontolgatás után jobb beadni a derekunkat, hiszen a kutya mégiscsak kutya, szívesen fogyasztja azt, amit mi bottal sem piszkálnánk. Sőt mi több, mohóbban habzsolja, mint a legmagasabb minőségű „well-done-ra” sütött bélszínt. És valljuk be, árban még csak össze sem hasonlíthatóak. Tehát irány a piac!

Az első, amin megragadhat a tekintetünk, az a sertés- vagy marhagége. Igazán finom falat akár főzve, vagy szárítva, esetleg nyersen is (szigorúan csak a marha!). Ideális esetben hússal kínálják, így egy termékben mindenhez hozzájuthatunk, a magas vas- és vitamintartalmú színhústól az ízületeket támogató kollagénben dús porcokig. Előnye, hogy egyben megfőzhető, nem kell a szétvagdosással bíbelődni, és a gusztustalanságra szenzitívebb emberek is hamar megszokják, ugyanis nincs különösebb szaga (a szárítottról inkább ne beszéljünk, ahhoz gázmaszkot is érdemes beszerezni), és nem nyúlós, nyálkás a felülete. Mivel vágóhídi hulladéknak tekintik sok helyen, így pénztárcabarát, kilója nem éri el a hatalmas, 100 ft-os összeget. A kutyák ennek ellenére olyan átéléssel ropogtatják az üvegporcokat, ahogy a gyerekek roppantják szét télen a hóbogyókat a bokrok tövében. Már csak a hanghatás is élményt nyújt az ebnek, játékként fogja fel az evést, miközben ápolja a fogait.

Találkoztam olyan étekkel, mely láttán az én gyomrom is forogni kezdett, és kétszer megfontoltam, szükségem van-e nekem erre. Hiszen a kutyának biztosan. Végül kizárólag az eb jóléte győzött meg róla, hogy vegyek egy fél kiló zöld pacalt. Ez tulajdonképpen a szarvasmarha tisztítatlan bendője, mely kimondottan visszataszító látvány, azonban a kutyának teljes értékű táplálékául szolgálhat. Szürkés színű, emésztetlen növényi maradványokkal a felületén, melyek megőrölt, zöldes lerakódások formájában mutatkoznak meg. Ennek köszönheti a zöld pacal magas rost-, ásványi anyag-, és vitamintartalmát. A kutyák igényeinek megfelelő kalcium-foszfor aránnyal rendelkezik, és kiváló biológiai értékű aminosavakat tartalmaz. Főnyeremény, hiszen csak letesszük a kutya elé, és egy-két kiegészítőtől eltekintve mindent megkap, amire egy étkezés során szüksége lehet.

A sertésmáj csúnya is, ritkán is kapható, azonban ha sikerül beszerezni, örök időkre elég, hiszen csak kevés adható belőle a magas A-vitamin tartalma és a kiválasztott méreganyagok miatt. Felkockázva, megfőzve, kis mennyiségben a vacsorához keverve kiváló vitamin- és vasforrás. Az eledel felturbózására is remek választás, különös ízvilága miatt szívesen fogyasztják a kutyák, és feltehetően ritkán is találkoznak vele. Konzervek kedvelt alkotója, így efféle készételek mellé megfontoltan adagoljuk.

Igazi kuriózumok, kutyáinknak gyönyörűséget okozó illatfelhők forrásai a szárított húsfélék, csontos húsok és bőrök. Nálunk a nagy sláger a szárított légcső, illetve a szárnyvég. Bogár odáig meg vissza van érte, amint kicsomagolom a legprecízebben elkészített (majdnem) hermetikusan záródó csomagolásából, és megcsap a falatkák bűze. A kutya több szobát átnyargalva érkezik, és jelzi, hogy akár a csillagokat is lehozná nekem az égből a finom falatokért. Tagadhatatlanul nehéz meglenni a lakásban, amíg el nem fogy a rágcsa, de természetes fogtisztító hatása és adalékanyag-mentessége miatt megéri. Az ember pedig elviseli, hiszen kedvence boldogan majszolhatja.

BZS