Orvoshoz rendszerint akkor járunk, ha baj van, éppen ezért nem szívesen megyünk oda, legyen szó akár ember-, akár állatorvosról. Ez az idegesség pedig könnyen átragad a kutyára, ami komolyan feladhatja a leckét nem csak a vizsgálat során, de már a váróban is. Egy kis gyakorlással azonban sokat segíthetünk a helyzeten, és az állatorvos is hálás lesz, ha egy együttműködő állatot kell vizsgálnia.

A kölyökkutyák első élményei az orvossal nem feltétlenül pozitívak, hiszen oltást ad, beülteti a chipet, ezek pedig mind kisebb fájdalommal járó beavatkozások. Ráadásul felteszik egy magas, csúszós asztalra, és egy idegen végigtapogatja, amit sok kutya nem szeret. Ezért ha új kutyánk lesz (mindegy, hogy fiatal vagy idős), akkor érdemes csak úgy, különösebb ok nélkül is elvinni az orvoshoz, hogy ismerkedjen a közeggel. Egyeztessünk időpontot az orvossal, már csak azért is, hogy lehetőleg ne csúcsidőben, a beteg kutyák közé érkezzünk a kölyökkutyánkkal, hanem olyankor, amikor kevesen vannak, és az orvos is ráér.

 

Gyakoroljunk otthon!

Érdemes a látogatásra éhes kutyával és sok falattal vagy kedvenc játékkal felszerelkezve érkezni, mert a jutalom a bizonytalan helyzetekben segíthet leküzdeni a kutya félelmét. Ha például nem mer bemenni a váróba, akkor kedvesen, egy falat vagy játék segítségével csalogassuk. Ha már bent vagyunk, de a kutyánk fél, esetleg túlzottan ideges, és azt látjuk, hogy nem bír nyugton maradni, akkor ne kezdjük el simogatni, mert ezzel olyan érzéseket erősítünk meg benne, amit pont el szeretnénk kerülni. Az is lehet, hogy a váróban más kutyákkal, vagy akár más állatokkal találkozunk, amik könnyen felkelthetik kedvencünk érdeklődését. Ezekben az esetekben beszéljünk hozzá nyugodtan, adjunk neki feladatot, például ültessük vagy fektessük le, és ha ezt végrehajtotta, akkor megjutalmazhatjuk.

 

 

Ha utána rögtön felpattan, semmi gond, újból fektessük le, de most már egy picit tovább várjunk a jutalommal. Fontos, hogy magát a feladatot ne ott kezdjük el neki tanítani, hanem már előtte, otthon vagy az iskolában gyakoroljuk a nyugodt várakozást, hogy a rendelőben már csak emlékeztetni kelljen rá, hogy most mit is várnánk tőle.

Nemcsak a várakozást, de a különböző vizsgálatokat is érdemes még otthon elgyakorolni a kutyával. Így tét nélkül hozzászoktathatjuk ahhoz, hogy valaki végigtapogatja, belenéz a szemébe, fülébe, és megnézi a fogait. Ezeket először mi magunk gyakoroljuk a kutyával, és ha jól tűri, akkor másokat is megkérhetünk arra, hogy vizsgálják meg a kutyát. A nyugodt viselkedést természetesen mindig jutalmazzuk, akár szóval, akár falattal.

Amikor a rendelőben ránk kerül a sor, de a kutyánk szívesebben maradna kint, akkor kedvesen, esetleg falattal csalogassuk be. Ha nagyon fél, ne kényszerítsük semmire, csak apró lépésekben haladjunk. Kérjük meg az állatorvost, hogy a kutyát hagyja figyelmen kívül, és velünk beszélgessen, hogy a kutyának legyen lehetősége a saját ütemében oldódni. Ha elkezd ismerkedni, akkor dicsérjük meg, az orvost és az asszisztenst pedig kérjük meg arra, hogy adjon falatot a kutyának. Ha kedvencünk ezek után már feloldódott az új környezetben, akkor sor kerülhet egy rövid vizsgálatra, s ha egy-egy művelet alatt nyugodtan viselkedik, mindig jutalmazzuk meg.

Vannak olyan helyzetek is, amikor nincs idő a hosszadalmas szoktatásra, mert azonnali beavatkozásra van szükség. Ilyenkor legyünk határozottak, és az orvos utasításai szerint segítsünk tartani a kutyát. Egy ilyen esemény után viszont feltétlenül szánjunk időt arra, hogy felülírjuk ezeket a rossz emlékeket, és szervezzünk olyan látogatásokat az orvoshoz, amikor csak pozitív élmények érik a kutyát!

 

Ugyanígy szoktassuk a kozmetikushoz is

A különböző beavatkozásokhoz való szoktatás más helyzetben, például a kozmetikus esetében is jó módszer. Így, ha olyan kutyát tartunk, amelyiknek a szőre rendszeres ápolásra szorul, érdemes már kölyökként hozzászoktatni a fürdetéshez, szárításhoz és a nyíráshoz vagy trimmeléshez, mert sokkal könnyebb dolgunk lesz így, mintha 1-1,5 évesen vinnénk először kozmetikába.

Összegezve tehát, a megfelelő szocializáció számos helyzetben megkönnyítheti a dolgunkat, ezért ne sajnáljuk rá az időt! Ami lényeges, hogy az új helyzetekben viselkedjünk nyugodtan, és legyen nálunk valamilyen jutalom. Ha türelmesen lehetővé tesszük, és segítjük a kutyánkat abban, hogy megbarátkozzon az új ingerekkel, akkor rengeteg felesleges stressztől kímélhetjük meg őt és magunkat is.

Varga-Molnár Orsolya