Fuss kutya nélkül

Valljuk be, a legtöbb gazdi gyengébb kondícióban van, mint a kutyája, akkor is, ha a napjuk nagy részét együtt töltik. Az ebek többsége könnyűszerrel képes teljesíteni a Base 6 kilométeres távját, azonban a kétlábú társukról ez korántsem mondható el. Egy ekkora táv sík terepen is komoly megpróbáltatást jelent, ha nem készülünk rá, hiszen aki nem fut rendszeresen, az bármilyen túlzás nélkül maximum 2 kilométer megtételére képes anélkül, hogy rosszul érezze magát. A Hard Dog Race-en pedig nem is a távon, inkább a terepen, az akadályokon van a hangsúly. Ahhoz, hogy ezt teljesítsük, jó, ha le tudunk futni megállás nélkül legalább 10 km-t, és az sem árt, ha terepen is edzünk. Már a sárban futás is fárasztó mutatvány, így ezt ne hagyjuk ki a felkészüléskor. Ehhez tegyünk hozzá némi emelkedőt, kidőlt fák átugrálását, szakaszonkénti guggolásokat, fekvőtámaszokat, majd a lendületet megtartva haladjunk tovább.

 

Minden kezdet nehéz, de a rövid távra hamar fel lehet készülni. Érdemes könnyen teljesíthető szakaszokkal kezdeni, intervallumokat meghatározni (pl.: 400 méter futás, 400 méter gyaloglás felváltva), és hetente növelni a távot fél-egy kilométerrel az edzettségünket és teljesítőképességünket figyelembe véve. Jobb, ha az időeredményeinket nem lessük közben, arra csak akkor szabad hangsúlyt fektetni, ha a kitűzött távon túl is bármilyen kellemetlenség nélkül tudunk futni. A távok és az idő mérésére számos, okostelefonokra kifejlesztett alkalmazás letölthető, mely támpontot nyújthat a felkészülésnél. A legjobb, ha az első alkalmakat kutya nélkül küzdjük le, hiszen nekünk is egyszerűbb, és az ebnek is kellemesebb, ha megkíméljük a totyogós kezdetektől.

 

A kutya tréningje

Az eb felkészítésének nem az edzettség a leglényegesebb pontja. A HDR egy rendszeresen mozgatott kutyának nem jelent nagy kihívást, ha csak a távot, és a terepet tekintjük. A verseny azonban ennél sokkal több. Kedvencünknek fajtársai mellett kell elfutnia, akadályokat teljesítenie, akár testközelben, izgatott állapotban, miközben (ideális esetben) folyamatos kontroll alatt van, és tartja a kapcsolatot velünk. Tehát összehangoltan együtt kell működnie a gazdival, tudnia kell kezelni ismeretlen szituációkat az agresszió vagy félelem jelei nélkül. Ez már jóval nagyobb kihívás, és nem néhány hetes felkészülést, hanem egy élet munkáját igényli. A jól szocializált kutya képes zökkenőmentesen teljesíteni a versenyt. Ehhez az első lépés, hogy vigyük magunkkal új helyekre, tegyük ki új szituációknak, idegen zajoknak, ismerkedhessen olyan fajtársakkal, akikkel korábban nem találkozott, járjon a városban, tömegben, vagy akár bevásárló központban, kávézókban, tömegközlekedési eszközökön. Az engedelmességi képzésről nem is beszélve.

Ha úgy érezzük, képesek vagyunk a futóedzések mellett már a kutyára is figyelni, akkor csatlakozhat hozzánk, akár speciális húzóhámban, ehhez kifejlesztett beülőhöz kötve, vagy a jól bevált Julius-K9® kutyahámjában, hiszen a kutyák túlnyomó része ezt viseli a megmérettetésen. Az edzéseken szabadon is követhet minket az eb, azonban azt vegyük figyelembe, hogy a versenyen csak pórázon vehet részt, így ehhez mindenképpen legyen hozzászoktatva a futások során. Az edzések alkalmával kereshetünk tereptárgyakat, melyeket akadályként állítunk magunk és a kutya elé. Fontos, hogy felkészítsük a vízzel, sárral való érintkezésre, melyet a tréningeken még pozitív megerősítéssel, a kellő időt rászánva megtehetünk. Sose erőltessük azt, amitől fél a kutya, válasszunk más módot a megismertetésre.

Mindezeken túl szerezzünk be egy kényelmes, a futótechnikánknak és a terepviszonyoknak megfelelő futócipőt, amit nem sajnálunk. Habár a pályát teljesítve büszkeségünket a cipőnkön összegyűlt sár sem fedheti el.

A felkészülést a Facebookon is megtalálható „falkák” segítik, érdemes megkeresni a hozzánk legközelebb állót, és csatlakozni egy-egy edzésre.

BZS