Falkavezérré, „alfa hímmé” válni nem ördöngösség, de a kívánt státusz eléréséhez – a következőkben felsorolt módszerek, gyakorlatok alkalmazása mellett – a következetesség elengedhetetlen. Ez pedig állhatatosságot kíván a gazditól.

Mivel kedvenceink – egy nagyon hosszú átalakulási, emberi társadalomba illeszkedési folyamat során – farkasokból váltak kutyákká, a mai napig őriznek ősi farkasösztönöket. Az egyik ilyen fontos ösztön a falkaösztön.

Hogy megértsük, mit is jelent a falkában élés, nézzük, hogyan működik a falka kutyáink genetikai őseinél, a farkasoknál.

A farkasok falkában élésének számtalan előnye van az egyes tagok számára, most talán elég csak a közös, hatékonyabb vadászatot, a fajtársakkal való együttélés komfortját említeni.

De a farkasoknál nem mindenki egyenrangú. Kell egy vezérhím, aki a legerősebb, legrátermettebb, aki összefogja, irányítja őket. A falka minden egyedének be kell tartania az alfa által megkövetelt szabályokat, ha nem akar előbb-utóbb a falkából kitaszítottá, szó szerint magányos farkassá válni. Ha pedig egy farkas magát az alfa dominanciáját kérdőjelezi meg – tehát ő maga akar a falkavezérévé válni, és sikertelen a próbálkozása – jellemzően az életével fizet.

Az alfa hím vezeti a falkát, övé az első és az utolsó „szó”, ő eszik először a zsákmányból, és kizárólag neki van joga a falka nőstényeivel párzani. A természet így biztosítja a legjobb túlélést, a legjobb genetikai öröklődést a falka, tágabb értelemben a faj számára.

Kutyánk bármilyen létszámú „családban” falkatagként értelmezi magát, tehát szüksége van egy erős, nyugodt vezetőre, ellenkező esetben ő maga próbál azzá válni. Talán könnyen belátható, hogy ez utóbbi eshetőség senki számára nem szerencsés.

Tehát vezetővé, vezérré kell válnunk kutyánk szemében, és mondhatni automatikusan megkapjuk az alfa hímnek kijáró tiszteletet, annak minden pozitív hozadékával.

Mivel a vezérfarkas mindig hím, jellemzően egy nőstény állat könnyebben fogadja el a gazdi dominanciáját. Ne ijedjünk meg, egy törékeny lány is lehet „alfa hím”, gyakorlatilag bármilyen fajtájú, méretű kankutyával szemben is. A lényeg a viselkedésben rejlik. Amióta ugyanis a kutya háziasítva lett, igen nagy hajlandóságot mutat alávetni magát az ember akaratának, mindössze annyi a feladat, hogy határozott alfaként viselkedjünk.

 

Mit is jelent tehát alfaként viselkedni a napi gyakorlatban?

Sok gazdi bosszankodik, hogy hazaérve kutyája „összeugrálja”, akár még a szép öltönyét vagy estélyi ruháját is. Ám ez a gazdi az esetek többségében, amikor civilben vagy „piszkolható” ruhában van, hasonló lelkesedéssel fejezi ki a viszontlátás örömét, mint kedvence.

Találjunk megoldást a problémára!

Pár hétig méltóságteljes alfaként az udvarra vagy lakótérbe lépve tudomást se vegyünk ugrálva örülő kutyánkról (esetleg egyszer határozottan „reccsenjünk” rá, ha túlbuzgó). Egy ideig intézzük saját dolgunkat (például öltözzünk át), és csak miután a kutya lecsillapodott, simogassuk meg nyugodtan. Hihetetlen változást fogunk észrevenni kutyánk viselkedésében. Kis idő múltán kedvencünk, bár láthatólag örülni fog hazatértünknek, „laposan csóválva” fog üdvözölni, és eszébe sem jut majd ránk ugrálni. Az alfának kijáró, meghunyászkodó tiszteletet fogja mutatni.

Jan Fennell, a híres kutyapszichológus ez irányú tapasztalatai, saját szavaival: „Egy vagy két napon belül meglett a foganatja ennek az új rendszernek. Legnagyobb meglepetésemre hamarosan abbahagyták a felugrálást és az őrjöngést. Minden egyes viszontlátáskor, amikor keresztülnéztem rajtuk, egyre inkább tiszteletteljesen viselkedtek velem szemben. A hét vége felé már egészen visszahúzódtak, és szinte zavartalanul léphettem be az ajtón.”

Családtagjainknak, a „falkához tartozóknak” ugyanígy kell eljárni, különben kutyánk a kivételezőkkel szemben azt fogja érezni, hogy alacsonyabban helyezkednek el a falkarangsorban, és ugrálva-üdvözlő viselkedése velük szemben megmarad.

Az alfa-pozíció természetesen nem azt jelenti, hogy nem mutathatunk ki szeretetet, kedvességet kedvencünk felé. Sőt, alfaként nem is a fizikai dominancia a hangsúlyos, sokkal inkább egyfajta kisugárzott mentális erő. Gondoljunk az alfa-erőre úgy, mint egy „mentális pórázra”, ami kutyánkat az engedelmesség útjára tereli, hogy a falkában elfoglalt, megfelelő helyen kiegyensúlyozott, tartalmas életet élhessen velünk.

Pár tipp az alfává váláshoz

• Ha sétálni viszed kutyádat, és ajtón, kapun mentek át, te légy az első. Ha kutyád húz, egyszerűen csak tartsd vissza, amíg nem enged a feszítés a pórázon, és te menj át először a szűk átjárón. Az alfa vezet, neki mindig, mindenből kijár az elsőség. Lakásban, ahol a kutya több helyiségbe is bejáratos, kitűnően gyakorolható.
• Mikor sétáltok, ne engedd, hogy húzzon a kutyád, szoktasd meg, hogy inkább melletted közlekedjen. Ezt úgy érheted el a legkönnyebben, ha húzás esetén oldalra (magad felé) rántasz egyet a pórázon. A kellemetlen, hirtelen oldalirányú erőhatás, és főleg annak ismétlődése előbb-utóbb megtanítja kutyádat, hogy inkább melletted sétáljon.
• Nézz a kutyád szemébe. Amikor utasítást adsz a kutyádnak, tudasd vele a tekinteteddel is, hogy komolyan gondolod. Kedvencednek látnia kell az alfa ellentmondást nem tűrő pillantását.
• Ha büntetsz, a megfelelő időben tedd. Kutyád csakis akkor köti össze a büntetést a nemkívánatos viselkedéssel, ha az gyakorlatilag azonnal történik. Természetesen ne üsd meg, sokkal célravezetőbb például, ha pár másodpercre (nem túl erősen) összeszorítjuk a kutya pofáját. Ez nem fáj neki, viszont egyértelműen közli dominanciánkat. Soha ne alkalmazz fizikai bántalmazást! Így kutyád nem együttműködővé, hanem makacsabbá válhat, és esze ágában sem lesz követni utasításaidat!
• Ne hangerőt, inkább mentális energiát használj. A farkasok persze morognak, „ugatnak” is, ha falkán belüli konfliktust intéznek, de sokkal hangsúlyosabb a kisugárzott erő, a „pszichés” ráhatás. Ha valamit akarsz, hogy a kutyád tegyen vagy ne tegyen, gondolj arra erősen, miközben a megfelelő (lehetőleg rövid) parancsszót mondod.
• Ne hagyd morogni rád, vagy családtagjaidra, barátaidra. Senki nem moroghat az alfára, és természetesen az alfa gyerekeire sem! Sose érezd magad megfélemlítve, ha kutyád rád morog, mert a kutya tisztán érzi, ha valaki félni kezd tőle, és ez talán a legrosszabb, ami felé a kapcsolatotok „elmehet”. A morgás a dominanciád megkérdőjelezése, amit csírájában kell elfojtanod. Határozott nemmel és szemrehányó tekintettel, esetleg a korábban említett pofa-összeszorítással kezeld!
• Szeress, ne tutujgass! Természetesen szeretned kell kutyádat (különben aligha van értelme kutyát tartani), de ne keverd össze a szeretetet a fölösleges kényeztetéssel! Ha „babusgatod”, könnyen szófogadatlan („minek fogadjak szót, úgyis szeretnek!”), vagy magát megvédeni sem tudó „ölebbé” válhat, még ha nem is szó szerint.
• A víz, de főleg az étel fölötti korlátlan „hatalom” is az alfa privilégiuma. Otthon persze legyen kitéve ivótál kutyádnak állandó hozzáférésre, és ha hosszabb kirándulásra viszed, természetesen legyen nálad edény, amiből itatod (különösen, ha meleg van). Kutyád lássa ahogy teletöltöd, így tisztában lesz azzal, hogy a te „kegyedből” enyhíti szomját.

A vadonban a farkasvezér irányítja a vadászatot, tehát az ő hatalmában áll, ki, mikor és mennyit eszik. Hatalmában áll valamelyik falkatagtól akár meg is tagadni az ételt. Amikor kutyádnak enni adsz (felnőtt állatnál naponta egyszer elég), követeld meg, hogy nyugton ülve várjon, esetleg amikor táljába raktad, imitálhatod, hogy eszel belőle, ez egyértelműen kifejezi a falkavezér-pozíciót. Nálunk ez tökéletesen működik, azzal a kiegészítéssel, hogy miután megtöltöm táljaikat (három kutyánk van – két komondor és egy labrador), és színleg ettem belőlük, egyesével a megszokott helyekre rakom, és kicsit kivárok. A tálak tulajdonosai már remegnek az izgalomtól, és szó szerint folyik a nyáluk, de csak a „tiéd” parancsszóra ugranak neki (és hihetetlenül rövid idő alatt tüntetik el eledelüket).

Mivel a farkasoknál is vannak sikertelen vadászatok, nem árt, ha a kutyánknál is tartunk egy-egy „böjtnapot” hetente, esetleg kéthetente. Kicsit fellélegzik, tisztul az emésztőrendszere, kedvencünk pedig még jobban fogja értékelni a következő napi etetést.

Ez a pár tanács csupán „ízelítő”, abból, amit a kutyánkkal való megfelelő kapcsolat elérése érdekében tehetünk, átfogóbb tudás megszerzéséhez ajánlott beszerezni egy-egy példányt a fent említett Jan Fennell vagy Cesar Millan, esetleg más elismert kutyakiképző, kutyapszichológus könyveiből.

Bányai J. Márk

 

Felhasznált irodalom:

Jan Fennell: Hallgassunk a kutyánkra – tanuljunk meg kutyául

https://www.dogfoodinsider.com/become-a-pack-leader/

https://www.foreverhusky.org/images/guides/9AphaDogSecretsSiberian.pdf