Az eső napok óta esik, az ember már azon gondolkodik, mit csinálna a kutyával egy monszun idején. Eközben a drága állatka ritmikusan püföli a legnehezebb tömör gumilabdáját a földhöz, és minden erejével azon van, hogy a fronttal járó fejfájás sose múljon el. Ilyenkor érdemes bevetni néhány trükköt, hogy a kutyus békésen aludja át a többi borongós, semmittevős napot.

Lényeges szempont, hogy szellemileg sikerüljön lefárasztani, hiszen fizikailag a szakadó esőben elég nehéz. Hacsak nem vagyunk a gumicsizmás esőkabátos séták rajongói. Bevallom, én kicsit sem.

A mentális fárasztás elsődleges szempontja, hogy mennyit foglalkozik otthon az ember a kutyával. Ha a szellemi tevékenységen általában nincs nagy hangsúly, akkor rövid, könnyen érthető feladatokkal is hamar elérhetjük a kívánt fáradtságot. Ilyen lehet például egy igen egyszerű és tömör trükk, az asztal alá küldés. A lényege nem az asztal, hanem hogy kiválasszunk egy olyan helyet, amit a kutya nem használ alvásra, átjárásra, nem ismert annyira számára. Nálunk ilyen az íróasztal. A feladat a következő: jutalomfalatokkal meg kell próbálni becsalni a kutyát az adott helyre, majd – sikeres teljesítés esetén – hozzátenni egy rövid vezényszót, esetünkben ez az „asztal”. Többszöri ismétlés után egyre távolabbról küldjük, érjük el, hogy a vezényszó hallatára magától teljesítse a feladatot, lehetőleg pontosan, higgadtan. Ha ez a folyamat legalább 10 percig eltartott, valószínűleg az eb egy fél napig nyugton lesz. Utána kitalálhatunk más, egyszerű mentális tréninget.

A képzettebb kutyákat egyrészt jobban ismeri a gazdi, így tudja, milyen feladat okoz neki nagyobb fejtörést, másrészt gyakran tudja, mit szeretne legközelebb tanítani. Nálunk ilyen a különböző tárgyak egymástól való megkülönböztetése, és annak elhozása, melyet név szerint kértem. Ennek alapja, hogy a kutya stabilan tudja teljesíteni a „hozd” vezényszót, és kézbe adja, valamint kérésre tudja tartani a tárgyat. A legtöbb kutyánál ezek elérése is fáradtságos munka, így érdemes belevágni, garantáltan aludni fog az eb. De térjünk vissza a bonyolultabb feladatra.

Először külön-külön ismertessük meg a tárgyakat a kutyussal, játszunk kezdetben például csak egy kesztyűvel. Amíg a kutya ül, tegyük le a szoba másik felére a tárgyat, majd térjünk vissza mellé, és adjuk ki a „hozd” vezényszót, de tegyünk hozzá, hogy „a kesztyűt”. Ezt néhány ismétlés után megjegyzi. Utána cserélhetünk, mondjuk pénztárcára. A menete ugyanez, gyakoroljuk egy kis ideig, majd tegyük egymás mellé a két tárgyat. Eleinte bizonytalankodni fog, gondolkodik – és pont ez a lényeg. Mire pontosan tudja teljesíteni a feladatot, elfárad szellemileg, sőt ha elég messze rakjuk a tárgyakat akár (minimálisan) fizikailag is. A legjobb az egészben, hogy a végtelenségig tanítható, hiszen a fellelhető tárgyak tárháza nagyon gazdag.

Bármilyen ésszerű keretek között teljesíthető feladatot kitalálhatunk, ami nem veszélyezteti a kutya testi épségét, ilyen lehet akár a játék keresése, tolatás, kilincs lenyomása stb. Az eb bárminek örül, boldoggá teszi, hogy foglalkozunk vele, és mentálisan frissen tartja a gyakori tréning, ezáltal sokkal hamarabb meg fog érteni bármit, amit várunk tőle. Érdemes belevágni, az eredmény magáért beszél!

BZS