Kedves Naplóm! Majdnem egyéves úrikutyaként sok mesélnivalóm akad. Az első és legfontosabb: még tanulom a gazdis életet. Négylábú társammal, Berci cicával, azzal a nagy bajszú, doromboló pajtással cinkostársi viszonyba léptünk. Van, amiben Berci cica igazi társ, például a kanapén lazulásban. De Berci cica nem ismeri az igazi izgalmat!

Amikor a Gazdi kezébe veszi a Longwalk hámomat, én már tudom, hogy nagy sétára indulunk. Na, de nem akárhova! A Longwalk hám mindig azt jelenti, hogy kiszakadunk a városból, és a közeli erdőbe megyünk kirándulni. Ez egy igazán különleges hely, ahol a hatalmas fák tövében aranyos mókusok sziluettjét fedezhetjük fel. Azért csak a sziluettjüket, mert a mókusok Berci cicánál is gyorsabbak! Nagy bánatomra pedig Gazdi könnyedén visszatart a Longwalk hámomban, hogy se mókus, se bármely erdei állat után ne iramodjak meg. A vége mindig ugyanaz. Az erdei ösvényen, a Gazdi oldalán kell haladni, pórázon felfedezve az ismeretlen illatokat, de nem a mókuskát kergetve. Csakis jól nevelt, mentett kutyushoz méltóan. Hazaérve aztán, Berci cica mellett a kanapén elnyúlva, azért mindig egy jó kis mókuskergetésről álmodom!