Az utat dús koronájú fák veszik körül, leveleik a zöldből már inkább sárgába hajlanak. A talajt mindenütt színes, sűrű avar fedi, sehol nem kandikál ki egyetlen friss fűszál, vagy nyíló virág. Halk madárcsicsergés hallatszik a susogó lombok közül, de nem násztánc, nem párzási ének, csak egy dallam a szélben. A táj mindettől gyönyörű, a földút lassan véget ér, és a tér tágas zöld pázsittá terebélyesedik ki.
A hatalmas zöldben kutyák játszanak vidáman, kergetőznek, de már sokkal megfontoltabban, mint a pajkos kölykök. Nincsenek hatalmas szökkenések, borulások, nem lőnek ki, mint a rakéta, csak szaladnak farok csóválva a boldog ebek. Ők az öregek.
Hátul, a pázsit távolabbi felén hatalmas ablakokkal, széles teraszokkal ellátott, szinte műemlékszerű, mégis modern ház magaslik ki. Stílusa letisztult, akár szállodaként is funkcionálhatna, de ez valami egészen más célt szolgál. Itt, ebben a végtelen befogadóképességű házban kedves nénik és bácsik élnek gondtalanul. Nem lehet nehéz kitalálni, hogy ők a békességben játszadozó nyugdíjas kutyusok szerető gazdái.
Így élnének egy képzelt világban azok a kutyusok, akik csak idős korukra leltek szeretetet, és kedves befogadójukkal együtt boldogok lennének. Így kellene élniük egy valóságos világban is, abban a világban, ahol mi a mindennapjainkat töltjük, és ahol a sok borzalmat nap mint nap tapasztaljuk. Azonban csodáknak is történnie kell, sőt történnek is, és ezek számát tudatosan, közös erővel feljebb tudjuk még tornázni. Ilyen csoda az is, ha egy idős kutyát örökbe fogadnak, és élete utolsó néhány évét olyan szeretetben töltheti, amilyen sosem adatott meg neki.
Számos érv szól egyébként a nem feltétlen fiatal ebek befogadása mellett, sőt az egyetlen, ami ellene felhozható talán az, ha valaki sportra vagy munkára szeretne kutyát – ilyenből meg, valljuk be, még mindig kevesebb akad a kelleténél, bár számuk gyarapodik. Egy idős kutya megfontolt, nem rángat a pórázon, nem lép le, önmagától is szobatiszta. Olyan szeretettel képes elárasztani, ami a legtöbb kölyöktől vagy fiataltól még csak nem is elvárható, mert nem nyugodtak még meg annyira, nem állnak meg azért, hogy az ölünkben maradjanak.
Az idős kutya a lehető legjobb választás gyerekeknek és időseknek egyaránt. A gyerekeket neveli, társaságukban van, óvja, védi őket a bajtól, ugyanakkor játszik velük, akár kergetőzik is, hiszen ő is kutyából van attól még, hogy már nem fiatal. Nem vehemens, nem löki fel az egészen pici totyogókat sem, sőt segíti őket az első lépések elsajátításában is. Egy ilyen ebnél a szülőknek sem kell attól tartania, hogy elrántja a gyerkőcöt, ha a kezébe adják a pórázt. Összességében a gyermek és idős kutya egymást fitten tartva, nevelgetve éli szeretetben életét.
Ugyanez igaz a nyugdíjasokra is. Sokaknak receptre kéne felírni az idős kutya örökbefogadását, hiszen vehemenciája már nem jelent veszélyt a törékeny csontokra, és bizonytalan járásra sem, azonban boldogságot és egészséget vihet a mindennapokba. A kötelező jellegű séta olyan aktivitást tesz lehetővé, amire a legtöbb ember ok nélkül nem venné rá magát. A nap végére pedig a korosodó kutya is elfárad, további játékot nem igényel, csak arra vágyik, hogy elnyúljon gazdája mellett a kanapén.
Minden érv arra utal, hogy érdemes, sőt kötelező jelleggel kell is idős kutyát örökbe fogadni. Egyetlen állat sem érdemli meg, hogy utolsó éveit egy menhelyen töltse. A gonosz emberek által sorsukra hagyott kutyák sem halhatnak meg egyedül! Szépítsük meg tehát utolsó éveiket!
Ha teheted, fogadj örökbe egy idősödő kutyát!
BZS