Az elmúlt 20-25 évben nagy változáson mentek át a kutyaiskolák. Az 1990-es években a foglalkozások zöme szigorúan pórázon zajlott, és a kutyákat pórázrántással vették rá a láb melletti sétára. Mára azonban nagyot fordult a világ, és a családi kutyákkal foglalkozó iskolák jó esetben nagyobb hangsúlyt fektetnek a harmonikus együttélésére, mint a precíz feladatvégrehajtásra. A képzés során pedig a kényszerítés helyett előtérbe került a motiváción alapuló tanítás. Ha ugyanis megfelelő a motiváció, akkor a kutya szívesen, önként tanul, és nem kell erővel lenyomnunk a fenekét ahhoz, hogy megtanuljon vezényszóra leülni.
Ahhoz, hogy jól és hatékonyan tudjuk tanítani a kutyánkat, elsőként rá kell jönnünk, hogy mi az, ami igazán motiválja. Vannak kutyák, melyek mindenre képesek egy falatért, míg mások inkább a labdától jönnek lázba. Ha pedig mázlink van, akkor kedvencünk mindkettőt szereti.
Virsli, sajt, sült hús
A legkézenfekvőbb motivációs eszköz az ennivaló, a kutyaiskolák zöme is ezt használja. A jó jutalomfalat különleges, nem kell rágni, és könnyen csúszik. Tehát a száraztáp alapvetően nem jó, érdemes inkább sajtot, virslit vagy más nem száraz jutalomfalatot választani.
Könnyen előfordulhat, hogy kutyánk otthon bármilyen falatra szívesen dolgozik, ám az utcán vagy iskolában kiköpi, nem kell neki. Ez teljesen normális jelenség, ilyenkor érdemes erősebb, intenzívebb falatot választani, például sült húst vagy bármit, amit kedvencünk igazán nagyon szeret.
Az ennivaló helyett használhatunk játékot is a kutya jutalmazására. Ez lehet egy labda, amit eldobunk, vagy egy olyan játék, amit mindketten meg tudunk fogni, és húzogatósat tudunk vele játszani. A lényeg, hogy olyan dolog legyen, ami valóban motiválja a kutyát.
Ha azt szeretnénk, hogy kutyánk mindig szívesen tanuljon velünk, akkor a tanítás során kerüljük a fegyelmezést. Ellenkező esetben egy tanítás közbeni túlzott büntetés oda vezethet, hogy a kutya nem akar velünk dolgozni, ez pedig csak további frusztrációt szülhet.
Tanítás során rengeteget számít, hogy milyen a mi hangulatunk. Ha lelkesek vagyunk, és élvezzük a tanítást, akkor a kutyánk is így fog tenni. Míg ha unalmasnak találjuk, akkor tőle se várjunk pattogós feladatvégrehajtást. Ha fáradtak és türelmetlenek vagyunk, akkor inkább bele se kezdjünk, mert ezzel többet ártunk, mint amennyit a gyakorlás használna.
Az eszköz, ami forradalmasította az állatok tanítását
A tanítás során a jutalomfalatot rendszerint úgynevezett elsődleges megerősítésként használjuk, vagyis ha a kutya leült, akkor rögtön megkapja a falatot. Ám ha a kutya nagyon izgága, és az ülésből rögtön felpattan, már nehezebb dolgunk van, hiszen már rég mást csinál, mire mi odaadnánk neki a falatot. Ugyanez a helyzet akkor is, ha messzebb van tőlünk, és úgy szeretnénk megjutalmazni valamiért.
Ennek a kiküszöbölésére kiváló módszer a klikker tréning. Ilyenkor egy kattanó hangot adó eszközzel (klikker) jelezzük a kutyának, hogy jót csinált, amiért falatot fog kapni. Ezt hívjuk másodlagos megerősítésnek. Persze ez a hang eleinte semmit nem jelent a kutyának, hanem meg kell tanítanunk rá, hogy a kattanást mindig jutalom követi. Ennek a legegyszerűbb módja, ha eleinte úgy etetjük a kutyát, hogy minden klikk után adunk neki egy falatot. Ha néhány nap után azt látjuk, hogy a klikkre kedvencünk már várja az ennivalót, akkor a klikkert elkezdhetjük használni a tanítási feladatok során is.
A klikker nagy előnye, hogy jellegzetes hangja van, mely mindig ugyanolyan, bárhol is vagyunk. Ezzel a rövid kattanó hanggal sokkal gyorsabban a kutya tudtára adhatjuk, hogy mikor csinált jót, és az sem baj, ha a falat picit később érkezik.
Ezt a fajta tanítási módszert először a tengeri emlősök tanításánál alkalmazták. Náluk a kényszerítés nem járható út, ezért megtanítják nekik, hogy a sípszó után kapnak egy halat. Így a síppal könnyedén jelezhetnek a medence túlsó felében lévő fókának is, ha jót csinál. A módszert ma már nemcsak a háziállatoknál, de az állatkerti vadállatoknál is sikeresen alkalmazzák például az állatorvosi vizsgálatra való felkészítésben.
Sokan félnek a klikker használatától, mert azt gondolják, hogy onnantól életük végéig klikkerrel és jutalomfalattal kell járniuk. De ez nincs így. Ha a kutya vezényszóra megtanult egy feladatot, akkor a klikker elhagyható.
A klikkerrel ráadásul egy teljesen új tanítási módszer nyílik meg előttünk, a formálás. Ennek lényege, hogy a falattal való megvezetés helyett a kutyának magától kell kitalálnia, hogy mi a feladat. Olyan ez, mint a hideg-meleg játék. Ha jó irányba próbálkozik, akkor jön a klikk és a falat, ellenkező esetben pedig nem kap semmit. Mivel így a kutya végig gondolkozik, sokkal jobban megjegyzi a formálással elsajátított feladatokat.
Csináld utánam!
Az állatok nagyon jól tanulnak a fajtársaiktól, legyen szó akár élelemszerzésről vagy az utódok gondozásáról. A kutya azonban különleges lény, mert nem csak a többi kutyától, de az embertől is képes megfigyelés útján tanulni. Az ezen alapuló tanítási módszer neve a Do As I Do, ami magyarral fordítva annyit jelent, “Csináld utánam”.
A Do As I Do tréningeken először már ismert trükkökön keresztül tanítják meg a kutyának, hogy vezényszóra utánozza a gazdáját. Ezt követően pedig jöhetnek az új viselkedések. A módszer alapvetően a bonyolultabb feladatok elsajátítására alkalmas. Ha például azt szeretnénk kedvencünknek megtanítani, hogy a szoba egyik felében lévő kisasztalról vegye le az üres flakont, és dobja a kukába, akkor arra a DAID nagyon jó módszer. De egy szabályos engedelmes feladat tanítására már kevésbé alkalmazható.
Bármelyik pozitív módszert is választjuk a kutya tanítására, a közösen eltöltött idő mindenképpen kifizetődő. A foglalkozás hatására ugyanis nemcsak jobban figyel majd ránk a kedvencünk, de erősödik is a köztünk lévő kapcsolat.
Varga-Molnár Orsolya