A Julius-K9® esetében mind a digitális kommunikáció folyamataira, mind a munkabeosztásra, munkafegyelemre vonatkozó, szigorú, új előírások jól vizsgáztak. Az országban az elsők között kezdtünk felkészülni az egészségügyi vészhelyzetre és rendkívüli állapotokra. Ma maszkokat is gyártunk, és a jövőben csak olyan gépeket vásárolunk, melyek hasonló vészhelyzetekben optimálisan alkalmazhatóak lesznek. Véleményem szerint a jelenlegi egy jól kezelhető válság, csak nem vagyunk még hozzászokva ahhoz, hogy bármi megtörténhet velünk is.

A válság kezelhető, mivel jelenleg a jóléti társadalmakban anyagi szinten nagyon sok megoldás létezik a bajokra. Ez közel sem a reményvesztettség, hanem az újratervezés, magunkba mélyedés, a pillanatnyi megtorpanás időszaka. Ha így van, az emberekben tömegesen és gyökeresen nem változnak meg a rossz, pazarló fogyasztói szokások sem, és visszaáll minden a régi, életet habzsoló életvitelre. Ennek vannak már ismert veszélyei.

Egy vállalkozás vezetése szempontjából viszont nem lesz sokáig semmi ugyanolyan, mint előtte. Ugyanis a rendkívüli helyzetből a vezetőknek le kellett vonni a megfelelő konzekvenciákat, és végrehajtani a hatékonyságra és a munkafegyelemre vonatkozó korrekciókat. A dolgozói lojalitást és a csapatmunkát is mérlegre kellett tenni, hiszen „bajban ismerszik meg a másik”.

Mi – a saját világszintű működésünknél fogva – az elmúlt időszakban nagyon éberek és tettre készek voltunk. Gazdasági és politikai intézkedések, korlátozások, az értékesítés hullámzása és átalakulása, az emberi pánikmechanizmus és az emocionális üzenetek hatása ill. ébredése vállalkozásunk eddigi talán legizgalmasabb periódusát hozta magával. Először aggódhattunk a külföldön, a kínai fertőzés gócpontjában dolgozó alkalmazottainkért, mígnem a vírus a saját ajtónkon is kopogtatott. Az ázsiai tapasztalatok alapján rövid-, a nemzetközi események tükrében hosszútávon terveztünk, mivel szemünk előtt zajlik a nagyhatalmak között a világ újrafelosztása. Egyetlen puskalövés nélkül hóditások sorozata történik a részvénypiacon és adathozzáférés szinten. A napi sietség következtében jelenleg másodlagosnak tűnő problémának tűnik, hogy az adatforgalom és kommunikáció a gazdaság és a politika legmagasabb szintjén is digitális szinten, külföldi érdekcsoportok kezében levő felületeken zajlik. Reményeim szerint Európa – jó esetben felismerve kiszolgáltatottságát és gyengeségét – majd most talán megpróbál a saját lábára állni. Megpróbálja visszaszerezni azt, amit évtizedeken át a szellemi és anyagi erőforrásokból, lehetőségeiből eltékozolt, a külföldnek adott. Ha nem, akkor a koronavírus felett aratott győzelmünk apró csírája lesz egy következő katasztrófának, melyre ismételten nem lehet majd elég jól felkészülni.

Ez érvényes hazánkra is. Esetünkben olyan döntő ágazat, mint a textilipar, újra kiemelt jelentőséget kaphat azáltal, hogy minden ország politikai napirendjére felkerül az önellátó képesség vizsgálata. Kormányzati szinten is vészhelyzeti forgatókönyvek születnek, releváns megoldásokat kínálva vírushelyzet, nukleáris vagy egyéb környezeti katasztrófák esetére. Ez azt feltételezi, hogy a kormányok a döntéseik során szorosabban fognak együttműködni a releváns vállalatokkal, szakmai tömörülésekkel. Itt kaphatunk jelentős szerepet mi is, mint innovatív textil- és műanyagipari gyártó.

Saját termékeinket, a kutyafelszereléseket is abban a tudatban fejlesztjük, hogy a digitális kommunikáció robbanásszerű térhódítása korábban megtörténik. Ez nehezen kiszámítható következményekkel jár az életformánkra is. Nem csupán egyszerűbbé és gyorsabbá, „higiénikusabbá” válik minden, hanem emberi kapcsolataink, személyes és munkakapcsolataink kapnak egy új keretet. Ha ebben a fejlődési irányban mi nem látnánk a kutya, mint társállat helyét és szerepét, akkor igencsak bajban lennénk. Márpedig e tekintetben az elmúlt hónapokban volt baj elég így is.

Aggódva figyeltük és kutatjuk most is az ember és kutya kapcsolatának alakulását a világ különböző régióiban. Míg Ázsia egyes területein sok millió háziállat került legyilkolásra a fertőzés elleni küzdelem zászlaja alatt, addig más kultúrákban kiüresedtek az állatmenhelyek, az emberek hazavitték őket, így kívántak segíteni az állatokon. Az állatok, kutyák fertőződésével kapcsolatos tévhitek és az ezzel összefüggő események és pánik, vállalatunk jövőjét, sőt magát a hobbiállattartás kultúráját is veszélybe sodorhatták volna. Nem vagyok büszke rá, de ezzel kapcsolatban bizony megszületett bennem a legsötétebb forgatókönyv is, ami csak elképzelhető az állatokhoz szorosan kötődő ember számára. Mérhetetlen öröm volt számomra ezt kukába dobni és a reménytelenség állapotából a tettek mezejére lépni.

A jelen helyzetben a különleges az, hogy ott is fontos szerepünk és kötelességünk van, ahol nagyon másként gondolkodnak. Nekünk ugyanazt az igét kell hirdetnünk minden régióban, minden piacon. Az állatok a jó testvéreink, és ennek megfelelő bánásmódot érdemelnek! Ehhez adjuk mi az üzeneteket és az innovatív, európai termékeket vészhelyzetben és attól függetlenül is.

Sebő „Julius” Gyula
ügyvezető igazgató