Ji tanárnő és Lin csoportvezető kíséretében meglátogattuk a taichungi Beitun kerületben létrehozott, 12 éve fennálló Katolikus Jótékonysági Értelmi Képességfejlesztő Központot, ahol szemtanúi lehettünk, hogyan is lépnek interakcióba a felvezetők és terápiás kutyáik az osztályteremben lévő diákokkal egy óra keretében, illetve megérthettük, hogy a terápiás kutyák mennyire fontosak ezeknek a diákoknak.
Lin csoportvezető a Fejlesztési Központból elmondta, hogy az iskolában 60 különböző, fizikai és értelmi fogyatékossággal élő diákot foglalkoztatnak, akik hétköznap a központban élnek, míg hétvégére a szülők hazaviszik őket. Minden tanár átlagosan 4-6 diákkal foglalkozik az órák alatt. Jelenleg négy olyan osztály van, ahol terápiás kutya részételével zajló egyéves kurzust indítottak, és ami igazán dicséretes, hogy ezt a terápiás kutya programot egy szigorú vizsgálatot és ellenőrzést végző kormányzati hatóság engedélyezte az iskola részére.
Ezúttal Ji kisasszony, a Furry Friend’s life Studio – Cookie Mom kutyavezetője tartotta az órát. Két képzett terápiás kutyával, Amy-vel és Ellie-vel dolgozik, akik közül hetente két alkalommal behozza egyiküket a Fejlesztési Központba órát tartani. A terápiás kutyák elengedhetetlen jellemzője, hogy ne féljenek az idegenektől, ne legyenek érzékenyek, sem támadó alkatúak, hiszen itt minden diák más mentális és fizikai állapotban van, és különböző reakciókat mutathatnak. Így szükség van a jól kezelhető kutyára, aki képes megfelelni ezeknek az elvárásoknak. Ellie, Amy és Ji tanárnő egyébként régi vásárlói a JULIUS-K9® márkának, néhány nappal ezelőtt, a Taichung Pets Show alkalmával is találkoztunk velük, Ji tanárnő elhozta Ellie-t a standunkhoz, hogy megtekintsék az új termékeket. Vásároltak is egy vakvezető kutyáknak szánt hámot.
A látogatásunk napján Ellie volt szolgálatban. Az óra elején Ji tanárnő röviden bemutatta a diákoknak az óra anyagát, az óra folyamán besegített Lin csoportvezető és egy önkéntes is a Fülöp-szigetekről. Mi, hogy ne zavarjuk az óra menetét, oldalról szemléltük az eseményeket. Ennek az órának az volt a célja, hogy tanteremben szimulált kutyasétáltatás keretében fokozza az interakciót és az érzelmi átvitelt a tanuló és a terápiás kutya között. Az osztályban tanuló diákok állapota más és más, felfogóképességük és reakcióik viszonylag jók, ugyanakkor enyhébb fizikai és mentális zavarokkal rendelkeznek, mint például enyhe szellemi fogyatékosság, cerebrális parézis, autizmus vagy Down-szindróma. Más osztályokban vannak olyan diákok, akik magukban beszélnek, önbántalmazóak, vagy nem tudnak magukról gondoskodni.
Az óralátogatás során lehetőségünk volt biztosítani az osztályteremben lévő gyerekeknek és tanárnak egy IDC® Powerhámot, hogy megtapasztalhassák, hogyan kell használni az ilyen kutyafelszerelést. A tanár először türelmesen megmutatta mindenkinek a helyes hámhasználatot, erre a diákok nagyon lelkessé váltak, és mindenki lassan elsajátította, hogyan tegye fel a hámot a kutyára.
Ji tanárnő útmutatásai után a diákok elkezdték a szimulációt. A kutyasétáltatási feladat előtt elő kellett készíteniük a terápiás kutya sétáltatásához szükséges, elengedhetetlen tartozékokat, például a hámot, a pórázt és hátizsákot (benne itató tál, vizes kulacs, takaró, kisállatpelenka és fésűkefe). Majd pórazon vezetve körbe kellett vinni Ellie-t, követve a padlóra letett jelzőket. Az útvonal közepéhez érve le kellett ültetni a kutyát 5 másodpercre, amit egy fejsimogatás követett. Megfigyeltük, hogy egyes diákok mosollyal arcukon konstatálták, hogy elfelejtették valamelyik tárgy nevét; volt, aki nem szólt egy szót sem, és inkább próbálta minél előbb befejezni a feladatot, illetve akadt olyan is, akit időről-időre emlékeztetni kellett, hogy mi a következő lépés; néhány diákot pedig figyelmeztetni kellett az etikettre és a használandó szavakra, azonban Ji tanárnő és Lin csoportvezető türelmes útmutatásai mellett mindenki nagyon vidáman és együttműködően végezte el a szimulációt.
A játék során Ellie végig lelkesen várta a kis kutyatulajdonosok utasításait, olykor meglepetést okozva megnyalta, vagy farkával megcsiklandozta valakinek az arcát, amin mindenki jót nevetett. Habár az autizmussal élő gyerekek nem tudtak együtt örülni mindenkivel, ám miután kapcsolatba kerültek a kutyákkal, láthatóan felszabadultabbakká váltak, és kezdeményezően megsimogatták vagy megölelték a kutyát. Ezt követően közösen részt vettünk egy játékban, ahol páronként, kezünkkel egymásba kapaszkodva alagutat alkottunk, és átengedtük Ellie-t alatta. Legvégül jógamatracon kellett négykézlábas pozícióban megtartani magunkat 30 másodpercig, amíg Ellie bemászott alánk és lefeküdt.
Az óra után Ji tanárnő és Lin csoportvezető bemutatott néhány rajzot, amit a Fejlesztési Központ diákjai készítettek, ezt követően röviden elbeszélgettünk. Ezeknek a kurzusoknak a kezdetén néhány tanuló félve viszonyult a kutyákhoz (volt, akit korábban megharaptak vagy megkergettek kóbor kutyák), ám a folyamatos interakciók során a diákok megtanulták elfogadni és megszeretni a terápiás kutyákat. A megmutatott rajzokon és festményeken mind szerepelnek kutyaábrázolások, hol ülve, hol fekve, kifejezve a diákok kreativitását. Azoknak a tanulóknak, akik nem kepések szavakba önteni mondanivalójukat, s csak testbeszéddel képesek kommunikálni, a terápiás kutya egy kommunikációs hidat jelent. A látogatásunk alkalmával mi magunk is megérthettük, hogy mit is jelent, és hogy milyen fontos is a terápiás kutya ezeknek a diákoknak.
Tajvanon nincsenek olyan hivatalos intézmények, amelyek teljes körűen hitelesítenék a terápiás kutyákat, mindannyian civil szervezetek formájában vannak jelen, ezért az emberek fejében gyakoriak a félreértések, például vannak olyan szülők, akik úgy vélik, hogy a kutyák piszkosak és kellemetlen szaguk van, vagy nem tudják, mi a különbség a terápiás kutyák és más munkakutyák között. A kormányzati propaganda hiányában még rengeteg fejlődnivaló van a terápiás kutyákkal kapcsolatos tudatosság növelése terén.
Furry Friend’s life Studio – Cookie mom
(財團法人天主教會台中教區附設台中市私立慈愛智能發展中心)