Korábban azzal kapcsolatban adtunk tippeket, hogyan tudod összeszoktatni a kutyádat a pároddal, és mit tehetsz azért, hogy ez a jó kapcsolat tartós maradjon. Azonban mi a helyzet akkor, ha úgy döntötök, hogy egy új taggal, vagyis egy kisbabával szeretnétek bővíteni a családot? Mire figyelj oda, és hogyan fogadtasd el a kutyussal a kisembert? Ebben próbálunk most segítséget nyújtani.
„Megtudtam, hogy babát várok. Most mit tegyek?”
Alapesetben ideális, ha a kutya már a kezdetektől fogva megfelelően van szocializálva, társasághoz van szoktatva és tudja, hogyan kell viselkedni gyerekek jelenlétében. Azonban, ha ezek megtanítására eddig nem volt lehetőséged, akkor érdemes a következő tanácsokat megfogadni:
A kutyának érdemes minél előbb megtanítani azt, hogy ha az ember a kezébe vesz valamit (akár ételt, akár tárgyat), akkor az onnantól kezdve nem az övé, hanem az emberé. Ennek a megtanítása azért is hasznos, mert segít a kutyában tisztázni a hierarchiai sorrendet, és tudni fogja, hogy nem ő a főnök (sok gazdi egyébként ott rontja el, hogy a kutyával elhiteti azt, hogy körülötte forog a világ és ő az úr a háznál, a legtöbb probléma pedig általában ebben gyökerezik).
Mivel a gyermek érkezése a jelenlegi napirendedet is jócskán felül fogja írni, így érdemes a kutyát erre is előre felkészíteni. De ebben az esetben is kis lépésekben haladj! Először adj neki más időpontban enni, majd másik időpontban sétáltasd meg, vegyél egy-két új bútort, használj a megszokottól eltérő illatosítót – ezek segítenek neki lassanként alkalmazkodni a változásokhoz, és nem minden fog a nyakába zúdulni hirtelen. Érdemes ilyenkor még a már jól megszokott utasításokat is újra átvenni – ilyen például a marad, vagy a lefelé. Ez azért is hasznos, mert amikor megszületik a baba, akkor előfordulhat, hogy a kutya nem tud uralkodni magán és mondjuk kíváncsiságból elkezd rád ugrálni, miközben a pici a kezedben van.
És végül, de nem utolsósorban: fontos, hogy a kutya is kivegye a részét a gyereknevelésből. Igen, ez így elég viccesen hangzik, de engedd meg neki például, hogy jelen legyen és végignézze a pelenkacserét. Viszont ebben az esetben is fontos megtanítani neki azt, hogy mostantól a gyerek az első. Például: ha a baba délután már elaludt, akkor csak utána foglalkozz a kutyával – így érezni és tudni fogja, hogy a gyerek élvez prioritást.
A konkrét teendők listája
Első blikkre a kutyád számára a baba furcsának tűnhet – valószínűleg úgy tekint rá, mint egy földönkívülire. Gondolj csak bele: nem látott még ilyen élőlényt, más az alakja, más a szaga, máshogy viselkedik, olykor pedig elég hangos – ezek mind-mind olyan tulajdonságok, amelyek a kutyus számára furának tűnhetnek. A kezdeti időszakban elképzelhető, hogy a kutya megpróbálja kerülni a gyereket, és tisztes távolságot tart tőle. Érthető, hogy a kutya is megváltozik ilyenkor. Előfordulhat, hogy amikor hozzád került, akkor még egyedülálló voltál, így az elején csak ti ketten voltatok, csak az „övé” voltál. Majd jött egy másik ember, akit nagy nehezen elfogadott, és akivel fáradságos munkának köszönhetően kialakított egy kapcsolatot. Ezek után pedig jön egy olyan „lény”, amelyhez hasonlóval még csak nem is találkozott! A kutya viselkedése ilyenkor akár teljes mértékben megváltozhat.
A kutyád ilyenkor valószínűleg úgy éli meg a helyzetet, mintha hibát követtél volna el. Igen, jól olvastad: hibát. Hiszen az otthonotokba vittél egy hangos, fura lényt, aki leköti a figyelmed és aki miatt folyton hanyagolod őt. Azonban van egy jó hírünk is: ahogy telik az idő és egyre többet tanul a kutyus, úgy tanulja meg az új helyzetet is kezelni, plusz a szemében a gyerek is egyre inkább ember formájúvá kezd alakulni, hiszen a mozdulatai koordináltabbak, a hangja kellemesebb, a teste pedig egyre inkább „emberibb” lesz – ezzel párhuzamosan pedig a kutya számára is csökkenni fog a stressz, hiszen már tudni fogja, hogy mivel és kivel áll szemben. Plusz érv a gyerek és a kutya összeszoktatása mellett, hogy a gyerek is megtanulhatja az együttélésnek köszönhetően, hogyan bánjon az állatokkal, illetve kialakul benne az állatok iránti tisztelet is.
Mik azok a konkrét lépések, amelyeket érdemes követni annak érdekében, hogy a gyerek és a kutya jó kapcsolatot építsen ki? Nos, a következőkre érdemes odafigyelni:
Ügyelj arra, hogy a kutyád megfelelően szocializálódjon
A kutyus megfelelő szocializációja illetve kiképzése kulcsfontosságú, hiszen ezekből tanulja meg, hogyan kezeljen bizonyos szituációkat. A megfelelő kutyaiskola nagyon sokat segíthet az ebednek, korától és nemétől függetlenül, ráadásul azt is elősegíti, hogy kutya és gazdi között kialakuljon a megfelelő bizalom, mivel a kutya csak akkor fog hallgatni a gazdájára, ha meg is bízik benne.
Fontos tudnod – igaz, ez személyiségfüggő –, hogy bizonyos kutyák a gyerekekre egyfajta ellenségként tekinthetnek, hiszen szemmagasságban vannak, magasabb a hangjuk, gyorsabban mozognak, kiszámíthatatlanok, ráadásul előfordul az, hogy nem annyira finoman nyúlnak a kutyához, mint ahogy azt megtanítottuk nekik.
Tippek az első találkozáshoz
Engedd meg a kutyának, hogy körbeszimatoljon téged és a babát – a kutyák ugyanis szimatolással ismerkednek. Az is egy jó megoldás, hogy ha az első találkozás előtt megszimatoltatod a kutyával a baba takaróját vagy egyéb, gyakran használt holmiját. Miközben a kutya szagolgatja a holmit vagy a babát, ne zavard meg simogatással, beszéddel. Egyszerűen csak engedd meg neki azt, hogy megismerje a babát az illatokon keresztül.
Tanítsd meg a gyereknek, hogyan kell bánni az állatokkal
Mi a teendő akkor, ha a csemetéd már nagyobb? Nos, a gyereknek minél hamarabb meg kell tanítani az állatok iránti tisztelet fontosságát, illetve azt, hogyan viselkedjen a kutya körül. Érdemes a legfontosabbakkal kezdeni: ne húzza meg a kutya fülét és farkát; ne szaladgáljon körülötte úgy, mint aki bolondgombát evett; ne kötekedjen vele; ne zavarja alvás és evés közben; ne üsse meg; ne szorítsa sarokba… és a többi.
Ezek mind azok a viselkedésformák, ami miatt ingerültté válhat a kutya, és odakaphat, vagy ennél rosszabb is történhet… Persze, a kutyát meg lehet tanítani arra, hogy türelmesebb legyen, azonban pont úgy, mint mi emberek, ők is érző lények és vannak határaik. A kutyáknak is lehetnek rossz napjaik, és lehet, hogy egyik nap elviseli azt, hogy meghúzzák a fülét, de a másik nap ezért már odakap. Fontos tudatni a gyerekkel azt, hogy számára egyfajta jutalom az, hogy a kutyával játszhat, így, ha nem tud viselkedni mellette, akkor egy ideig büntetésből nem mehet a közelébe.
A biztonság az első
Fontos már az elején tisztázni a gyerekkel azt, hogy addig nem érinthet meg egy kutyát, amíg annak a gazdája a jóváhagyását nem adta erre. Ez érvényes azoknak a kutyáknak az esetében is, amelyeket már ismer a gyerek. Egy kutya máshogy viselkedhet futkározás és a gazdi által vezetett sétáltatás közben.
Határok
A gyereknek meg kell tanulnia azt is, hogy ne sértse meg a kutya saját határait. Ne futkározzon például egy kerítés előtt fel és alá, arra késztetve a kutyát, hogy kergesse, és ne nyúljon be a kerítésen vagy a rácson keresztül a kutya területére – ezek mind-mind olyan viselkedésformák, amelyek ingerlik a kutyát.
Előfordul, hogy a gazdi a kertbe kizárja a kutyát akkor, amikor ő nem tartózkodik otthon, így ilyenkor nincs felügyelet alatt a kutya, és ha a gyerek a fentebb említett viselkedésformák közül valamelyiket produkálja, akkor abból könnyen baj lehet.
Mindemellett szeretnénk hangsúlyozni: a kutyát és a gyereket soha ne hagyd egyedül, felügyelet nélkül – bármennyire is megbízol bennük. A gyerek az gyerek, a kutya pedig kutya – egyikük sem tud úgy gondolkodni, mint egy felelősségteljes felnőtt.
Összefoglalva: a gyerekeket is meg kell tanítani az állatok tiszteletére, hogyan nyúljanak hozzájuk és hogyan viselkedjenek a közelükben, de ugyanúgy a kutyát is edukálni kell, hogy fogadja el a gyerekeket és legyen velük toleránsabb.
Szeleczky Afrodite