Mi a teendő akkor, ha előbb lett kutyád, mint párod, és hirtelen betoppan a nagy ő? Hogyan szoktassuk össze négylábú, hű társunkkal, és ha a kezdetekben nincs meg közöttük a „kémia”, akkor mit tehetünk?

Ilyenkor az első és legfontosabb lépés az, hogy beszéld meg a partnereddel a helyzetet. Ez különösen fontos akkor, ha félénkebb és az átlagosnál idegesebb kutyád van, aki feszültebb, ha új emberek veszik körül. Szerencsére vannak hatásos módszerek arra, hogyan lehet az ilyen helyzeteket kezelni – ráadásul, ha megfogadod a következő tippeket, akkor a kutya számára sem lesz negatív az első benyomás.

• Miközben bemutatod a párodnak, adj a kutyának jutalomfalatokat, a partneredet pedig figyelmeztesd a bemutatkozás előtt, hogy kerülje a szemkontaktust a kutyával.
• Fontos, hogy a kutya kezdeményezze a fizikai érintkezést. Jó, tudjuk, nehéz ellenállni egy aranyos kutyusnak, de nagyon fontos az, hogy az elején jó kép alakuljon ki a kutyában a számára még ismeretlen emberről. Várja meg inkább, amíg a kutya testbeszédéből tudni lehet, hogy elengedte már magát (ilyen jel lehet az, ha mondjuk csóválja a farkát; nem hegyezi, de nem is lapítja hátra, hanem „középtartásban” vannak a fülei; lefekszik és a mancsait előre nyújtja; illetve ugyanerről árulkodhat a laza testtartás), nem ideges, nyugodt (nagyon fontos még, hogy a párod ne simogassa meg szimatolás közben, mivel ezzel megzavarhatja az ismerkedésben/információszerzésben). A legideálisabb az, ha a kutya keresi először a párod közelségét, rátámaszkodik vagy hozzádörgölőzik.

• • Ha a párod nem ért annyira a kutyák nyelvén, akkor érdemes elmondani neki, hogy milyen mozdulatokat vagy viselkedésformákat kerüljön. Például: ne hajoljon a kutya fölé, ne mosolyogjon rá, ugyanis ezt a kutya könnyen félreértheti és fenyegetésnek, vicsorgásnak értelmezheti; ne próbálja megölelni; ne tegyen hirtelen mozdulatokat, különösen ne közvetlenül az arca előtt; ne nézzen vele farkasszemet.
  • A kutyák olykor agresszívan viselkedhetnek. Ennek számtalan oka lehet: elképzelhető, hogy fél, vagy úgy érzi, hogy meg kell védenie magát vagy a gazdáját. Szerencsére a félelem (és annak számtalan megnyilatkozása) orvosolható kutyatréninggel – a lényeg az, hogy a kutya tudja: te vagy a főnök, nálad van az irányítás. Viszont egészen addig, amíg azt tapasztalod, hogy a kutyád agresszívan viselkedik az emberekkel szemben, addig ne mutasd be a párodnak. Ha a kutyaiskola se hozna változást, akkor se add fel: keress egy képzett, tapasztalt kutyaviselkedés-terapeutát.

• • Ha a kutyus már kicsit komfortosabban érzi magát a partnered társaságában, akkor elkezdhettek azon dolgozni, hogy erősebb kötődés is kialakuljon kettejük között – ebben az esetben pedig a legjobb módszer az, ha a párod is eteti, foglalkozik a kutyával.
    Kezdjétek azzal, hogy a már jól ismert trükköket csináltatja meg vele (például: ül) és ha a kutya megcsinálta, akkor a párod jutalmazza meg. Ez a módszer egyébként akkor is hasznosnak bizonyul, ha például ráugrál, vagy folyton játszani szeretne vele. A kutya ilyenkor ugyanis megtanulja azt is, hogy mikor kell lenyugodnia, és a többi vezényszóra is hallgatni fog, ha a párod mondja neki.

  Ebben az élethelyzetben is nagyon fontos a kommunikáció – főleg a párkapcsolat korai részében, amikor még nem alakult ki kötődés a kutyus és a párod között. Üljetek le és beszéljétek meg a szabályokat. Ha például le szeretnéd szoktatni a kutyádat arról, hogy folyton ráugráljon más emberekre, akkor világosítsd fel a helyzetről, és beszéld meg a pároddal, hogy amikor ezt tapasztalja, akkor ignorálja és forduljon el tőle.
  Érdemes vele előre tisztázni azt is, hogy a kutyáddal ezentúl is ugyanúgy fogsz foglalkozni mindennap, és továbbra is az életed szerves részét képezi, így nyilvánvaló, hogy nem fogod „félredobni”.

• Hogyan lehet fenntartani a jó kapcsolatot, ha a párod és a kutyád már megszerették egymást? Nos, erre is van egy pár nagyon egyszerű, a mindennapokban alkalmazható módszer:
  • Az etetés, a sétáltatás amúgy is mindennapi szükséglet – miért ne lehetne ezeket ugyanabban a napszakban végrehajtani? Így legalább a kutyában is kialakul egy stabil napirend. Ha esetleg úgy döntenél, hogy a szabadban töltött időt csökkentenéd, akkor ne hirtelen, hanem fokozatosan tedd. Azonban nagyon fontos, hogy napi szinten legalább két órát szánj a kutyádra!
  • Találj ki közös programokat, amelyeket mindhárman élveztek. Például, ha szerettek sétálni, akkor induljatok közös túrára hárman. Vagy ha inkább otthonülők vagytok, akkor simogassátok, szeretgessétek őt is – nagyon fontos, hogy ne érezze magát kizárva a „jóból”.
  • Ne a kutya előtt vitatkozzatok! Stresszként élheti meg, heves érzelmeket kavarhat fel benne, és úgy érezheti, hogy meg kell védenie a gazdáját.
  • Ne legyenek irreális elképzeléseid: ne várd azt a partneredtől, hogy egyből leszálljon rá a rózsaszín köd, amint meglátja a kutyát – vagy éppen fordítva. Minden kapcsolat más, nem kell aggódnod és nem kell erőltetned semmit. Hagyd, hogy a maguk tempójában haladjanak és a maguk módján fejezzék ki a szeretetüket egymás felé.

  Szeleczky Afrodite