A komondor az egyik legősibb magyar kutyafajta, neve valószínűleg a kuman (török jelentése: kun) szóból ered. A Debreceni kódex már 1519-ben kutyanévként említi a komondor szót.
A fajta elsődleges feladata nem a terelés, hanem a nyáj védelme volt tolvajoktól, ragadozóktól. Mivel az akkori ember legfontosabb vagyona az élőállat, különösen a nagyobb testű állat volt, a nyáj őrzésével igen fontos feladatot bízott a komondorra. Míg a ragadozók vagy tolvajok számára szinte észrevétlenül elveszett a nyájban fehér bundájával. A farkasok Kárpát-medencéből való eltűnését sokan a komondorok ténykedésének tulajdonítják.
A komondor igen kis igényű kutyafajta, meleg vacokra még télen sincs szüksége, vastag bundája gyakorlatilag bármilyen időben megfelelő védelmet nyújt neki. A gazda szeretete, törődése, és a megfelelő méretű udvar azonban kell neki, hogy boldog kutya lehessen. A megfelelően nevelt komondor nem fog a kuvaszhoz hasonlóan dominancia-harcot vívni a gazdájával, mert kimondottan embercentrikus, a gazdán túl annak családját, barátait is könnyen elfogadja. Rendkívül jó házőrző, aki szinte érzi a birtokra bemenni szándékozó személy szándékát. Nappal, különösen meleg nyári napokon látszólag lusta, de azért a „fülével figyel”, éjszaka viszont rendszeresen járőrözik, és a legkisebb ismeretlen zajra is éberen ugrik. Legszívesebben a „falkája”, családja közelében tartózkodik, de nem okoz neki problémát az sem, ha a nap nagy részében magára hagyjuk.
A komondor nem a kutyakiképzők álma, mivel ősi múltjából az önálló döntések meghozásának képességét, szükségét hozta magával, ezért számára értelmetlennek tűnő feladatok parancsait szívesen elengedi a füle mellett.
Interjúalanyként ezúttal nem egy „végfelhasználót”, hanem egy neves hazai komondortenyésztőt, kutyakiképzőt választottam: Partizer Csaba barátommal beszélgettem a fajtáról, tenyésztésről, a szakma kihívásairól.
– Miért a komondor mellett döntöttél, mikor tenyésztésben gondolkodtál?
– Annak idején nem azért döntöttem a komondor mellett, hogy tenyésszem. Akkor még nem számoltam ezzel. Gyerekkoromban a falunkban volt egy komondor, és az tetszett meg nagyon nekem. Mindig arrafelé jöttem haza a suliból, és akkor döntöttem el, kiskölyökként, hogy ha egyszer lesz lehetőségem rá, tartok komondort a háznál. És mikor felnőttkoromban tényleg lett lehetőségem, hogy komolyabban foglalkozzak kutyákkal, akkor vásároltam egy kan komondort Bordás Béla bácsitól: Jászkiséri Kócos Gyalut. Majd – „ne legyen egyedül” címszóval – megvettem mellé Viharsarokpuszta Zsuzsi nevű szukát. Gyakorlatilag még ekkor sem gondolkodtam tenyésztésben, csak ekkoriban elég sokat voltam külföldön, mert kamionos cégünk volt, és úgy gondoltam, két olyan kutya legyen itthon, akik őrzik a házat, és akikkel biztonságban tudhatom a családomat, amikor nem vagyok itthon.
Elsőre gyakorlatilag lett egy „véletlen” almunk, tehát nem figyeltünk eléggé, mi is kezdő kutyások voltunk. Az első tüzelést észrevettük, akkor különzártuk őket, a második tüzelésnél vagy nem voltam itthon vagy… már nem is emlékszem. Lényeg a lényeg, hogy lett egy véletlen alom, megszületett tíz kiskutya, és akkor gyakorlatilag beleszerelmesedtünk a tenyésztésbe, a kutyázásba, kiskutyázásba. Magával ragadott minket maga a fajta, illetve kihívásnak éreztük azt, hogy nemesítsük ezt a fajtát, hogy a problémákra próbáljunk megoldásokat találni, másokkal közösen persze. A második alomból már tartottunk meg egy szukát, így kezdődött az egész. Aztán nagyon beleszerettünk ebbe a komondoros világba.
– Mi volt tizenhárom év alatt a legnagyobb kihívás a komondorral kapcsolatban?
– A legnagyobb kihívás a mai napig fennáll, ez pedig az, hogy a fajta-sztenderdnek megfelelő küllemet párosítsunk egy egészséges szervezettel, és egy nagyon jó ösztönkészletű kutyával, tehát egy igazi pásztorkutyával. Mert mi úgy gondoljuk, hogy a legjobb pásztorkutya is a komondor azon túl, hogy nagyon jó családi kutya. Tehát ebben gondolkodtunk végig, hogy a komondor használati értékét megőrizni, de egy olyan küllemmel, ami a 21. századnak, illetve a fajta-sztenderdnek megfelel. Tehát ez a legnagyobb kihívás, hogy mind küllemben, mind belső értékeiben nemesítsük a fajtát. Persze rengeteg kihívással találkoztunk, de ez a legnagyobb.
– A tőled vásárlók közül körülbelül hány százalék vesz komondort gazdaságba, tehát úgymond eredeti céljaira használva a fajtát, és hányan veszik hobbitartásra, családi kutyának?
– Mindig örülök, ha használati érték miatt keresnek meg engem, és veszik a komondort. Minden alomból három-négy kiskutya így megy el tőlem. Ezt már hosszú évekre visszamenőleg is mondhatom, hogy a komondorvásárlók bizonyos százaléka tanyán lakik, vagy falusi környezetben. Vagy éppen állatok mellé veszi a kutyáinkat, aminek nagyon örülök, de azért a döntő többsége a kutyáknak családok mellé megy.
– Mennyire keresik/mennyire eladható a fajta külföldön? Neked vannak külföldre eladott kutyáid?
– Vannak, persze, mindig van egy-kettő, ami külföldre megy el. Nem igazán szeretek külföldre eladni kutyákat, de nyilván egy külfölditől sem tagadom meg, hogy vásároljon komondort. Szerencsére azonban a legtöbb külföldi vásárlóm magyarlakta területekről jön. Például Erdélyből vagy a Felvidékről. Mondjuk most pont Kanadába fognak vinni egy kiskutyámat. De van eladott kutyám Amerikában, Oroszországban is, tehát már eléggé sok kutya ment ki külföldre, aminek nem feltétlen örülök, de azért nem szoktuk elküldeni a külföldi vásárlót. Jó lenne inkább csak Magyarországra eladni kutyákat. Nagyon kevés komondor van, és sajnálom, hogy elviszik őket külföldre.
– Tehát a szándék úgymond a „hazai térfélre” való fajtamentés is, ha jól értem.
– Igen, és én így tudom menteni a fajtát, hogy megpróbálok nagyon jó minőségű kutyákat adni a családoknak, hogy azok megszeressék, hogy a gyerekek úgy nőjenek föl a komondor mellett, hogy arra a kutyára mindig emlékezzenek, és szeretettel emlékezzenek vissza. És talán, ha felnőnek, olyanok lesznek, mint én, hogy ők is komondort akarnak majd tartani.
– Ha egyet kellene kiválasztani a komondor értékei közül, mit emelnél ki?
– Ha ki kell emelni valamit, azt mondom, hogy a pásztorkutyák közül kiemelkedően jó kezelhetősége van ennek a fajtának, mellette nagyon magas használati értékkel bír, tehát rendkívül jó házőrző, és nem kell magas szintű szaktudás vagy nagyon kemény kéz ahhoz, hogy valaki egy jó komondorral boldogan tudjon együtt élni. Úgy gondolom, ez a sokoldalúság, kezelhetőség nagyon nagy értéke a fajtának.
Bányai J. Márk
Felhasznált források:
http://kutyafajta-kalauz.hu/komondor/
https://hu.wikipedia.org/wiki/Komondor
http://www.kutya-tar.hu/fajtak/komondor