A kutya az ember legjobb barátja – megengedhetjük-e azonban a legjobb barátunknak, hogy egy olyan privát területre befészkelje magát, mint az ágyunk? Hol érdemes meghúznunk a határt?
„Adj helyet magad mellett!”
Kétségtelen, hogy négylábú barátaink segítségünkre vannak a mindennapjaink során. No, nemcsak arról van szó, hogy mosolyt csalnak nap mint nap az arcunkra, hanem pozitív hatással vannak az egészségünkre is: ugyanis a kutyatartás nemcsak az immunrendszert erősíti, hanem például a mentális betegségben szenvedőknél is jelentős javulást érhet el egy négylábú pajtás.
A fent említett okok miatt sem meglepő, ha a lehető legjobb életet szeretnénk biztosítani a házikedvencünknek. Az egyik leggyakrabban felmerülő kérdés, hogy hagyjuk-e őket magunk mellett, az ágyban aludni? Nos, ez igencsak kényes téma, ugyanis ez egy olyan határ, amelynek az átlépését érdemes megfontolni. Ha engedjünk, hogy a kutya mellettünk aludjon, akkor kétségtelen, hogy a kapcsolatunk is erősödhet az ebbel, ráadásul nyugodtabban aludhatunk, javíthatnak a felmerülő alvásproblémáinkon, mindemellett a vérnyomásunk és a stressz-szintünk is csökkenhet. Gyakori probléma – például a menhelyről hozott ebeknél merül fel a legtöbbször –, hogy a kutyus alapvetően nyugtalan, félénk, azonban az együtt alvás segíthet ezen! Kölyökkutyák esetében is ideális lehet ez a megoldás, ugyanis rövidke életük alatt (jobb esetben) megszokták az anyjuk, illetve a testvéreik közelségét, így nemcsak a kötődés és a bizalom alakulhat ki gyorsabban, hanem a kutya is nyugodtabb lehet az új helyén már az első napokban. Nagyon fontos azonban, hogy alakítsunk ki neki külön fekhelyet, ugyanis meg kell hagyni neki a döntés szabadságát is.
Az én ágyam, az én váram!
Meg kell húzni a határt – nemcsak a kutya, hanem a saját érdekünkben is. Az ember-kutya kapcsolatban rendkívüli fontossággal bír a tekintély. Ha a kutyád már nem tekint rád falkavezérként, akkor nem fog tisztelni és kevésbé fog hallgatni rád. Csakúgy, mint a gyerekeknél, a kutyáknál is fontos a szabályok betartatása, hiszen így ismeri meg a határait is, hogy meddig mehet el.
A másik kontra érvnek ott van a higiénia. Például hiába mossuk le nedves törülközővel a kutyánk tappancsát minden sétáltatás után, ez közel sem egyenlő egy alapos mosdatással. Nemcsak a baktériumok, hanem a kutyusunk bundájában menedéket lelő élősködők számára is nagyobb támadófelület adunk, hiszen éjjel, alvás közben egy kullancs számára nem jelent kihívást átmászni a kutyáról a gazdira. (A kullancsok különösen veszélyesek, ugyanis az általuk terjesztett Lyme-kór nemcsak a háziállatokra, hanem az emberekre is veszélyes.)
Arról pedig általában igencsak kevés szó esik, hogy a párkapcsolatunkra milyen hatással lehet az, ha a kutya az ágyunkban alszik. Habár a vígjátékokban komikusnak hatnak az ilyen helyzetekből adódó konfliktusok, könnyen előfordulhat, hogy az eb kitúrja az ágyból a pár egyik tagját, illetve abban az esetben, ha nem együtt fogadták örökbe és nevelték a kutyát, akkor bizony a féltékenység is felütheti a fejét olyannyira, hogy tettlegességig is fajulhat a dolog.
Minden kutya-gazdi kapcsolat más és más: ugyanúgy, ahogy nincs két egyforma ember, úgy nincs két egyforma kutya sem. Mielőtt eldöntenénk, hogy megosztjuk-e a házikedvencükkel a fekhelyünket, a kockázatok, a pro és kontra érvek mellett mérlegeljük a kutyánkkal kialakított kapcsolatunkat is.
Szeleczky Afrodite