Mindannyian hallottunk már olyan szomorú ügyről, amikor a vadász egy kutyát lőtt le. Többnyire olyan esetek kerülnek a köztudatba, amikor – a vadásztársaság legnagyobb bosszúságára – a felkínált „kerekasztal-beszélgetés” helyett a felháborodott, gyászoló gazdi egyből a sajtóhoz, a nyilvánossághoz fordul panaszával. És a reflektorfényben a két fél „természetesen” rendre különbözőképp állítja be az eset körülményeit.

Amikor pedig a közösségi média felületeire kerül a téma, a vitatkozás hevében néha érezhetően elszabadulnak az indulatok, és érintettek, szimpatizánsok saját álláspontjukat védve esnek az ellentábor képviselői „torkának”.

De vajon van-e joga a vadásznak bármikor is lelőni a kutyát? Legyen az akár kóbor kutya, vagy valaki kedvence…
Lássuk, mit mond a törvény! Vadászterületen csak speciális körülmények között (ld. később) lőheti le a vadász a kutyát – e speciális körülmények egyidejű jelenléte egyébként igen ritkán fordulhat elő, azonban azok megítélése természetesen kizárólag a vadász joga.

Tisztázzuk mindenekelőtt a vadászterület fogalmát! 2017 áprilisában egy független parlamenti képviselő tett javaslatot a vadgazdálkodásról szóló törvény módosítására annak érdekében, hogy a vadászterületek határai jól látható módon jelölve legyenek. A politikus javaslata mindenképpen megalapozottnak tűnik, mert ma csak annyit tudni, hogy – hasznosítási formájától függetlenül – vadászterületnek minősül „az a földterület, valamint vízfelület, amelynek kiterjedése a háromezer hektárt eléri, és szemközti határvonalainak távolsága legalább háromezer méter”. További feltétel, hogy a vad találjon táplálékot, valamint adottak legyenek természetes szaporodásának feltételei, s az állat kielégíthesse természetes mozgásigényét, legyen búvóhelye, illetve biztosított legyen a nyugalma.

(Sajnos a törvényjavaslat valószínűleg nem került elfogadásra, mivel a cikk írásának időpontjában az online jogtár felületén nem szerepel a vonatkozó törvény megfelelő bekezdésének módosítása.)

Tehát a szabadba sokszor még egy földmérőnek is műszereivel felszerelkezve kellene vinnie a kutyáját, ha biztos akar lenni benne, hogy épp mikor jár vadászterületen, vagy azon kívül. Az egyszerű ember pedig gyakorlatilag képtelen felmérni, hogy mikor lép olyan, harminc négyzetkilométernyi, egybefüggő földterületre, melynek szemben lévő határai legalább három kilométer távolságra vannak egymástól.

De melyek azok az egyidejűleg fennálló körülmények – a vadászterületre behatolás mellett – amikor a vadász úgy dönthet, rálő egy kutyára? „A vadász a vadállomány védelme érdekében elfoghatja vagy elejtheti a vadat űző vagy a vadat elejtő kutyát… ha a vad sérelme másként nem hárítható el… valamint akár meg is ölheti fertőzés továbbterjedése… vagy másként el nem hárítható támadás megakadályozása céljából a kutyát (vagy a macskát).” Továbbá „…ha az állat tulajdonosának felderítésére nincs közvetlen lehetőség.”

Tehát kutyát lelőnie csak akkor szabad, ha az vadat űz vagy vadat ejt el. Vagy járványveszély esetén, tehát a vadásznak joga(!) van megítélni, hogy a célkeresztjébe tévedő eb fertőzött (lehet) vagy sem… Adott esetben természetesen a vadászt is büntetőjogi felelősség terheli, hiszen, ha egy háziállatot indokolatlanul ejt el, a törvény – a joggal felháborodott – tulajdonos mellé áll.

Lássuk hát, mit tehetünk mi, felelős gazdik kedvencünk biztonsága érdekében.
– Először is vadászidényben kerüljük a lehetséges vadászterületeket.
– A vadászati idények Magyarországon a vadászható fajokra vonatkozó, jogszabályban előírt, az adott vadfajok biológiai sajátosságaihoz igazodó időszakok.
– Sok vadászt a nagyvadfajok vonzzák, ezek vadászati idénye jellemzően szeptember első napjától február utolsó napjáig bezárólag esik. Sajnos nehezíti a kutyatartó dolgát, hogy ez alól kivételt képez az őzbak szezonja, ami április 15-től szeptember 30-ig tart, valamint a vaddisznó és szikaszarvas fajok vadászati idénye, mert ezek gyakorlatilag egész évben lőhetők.
– Az apróvadfajok többsége az októbertől januárig terjedő időszakban vadászható, bár itt is akad egy-két kivétel. De talán az üregi nyúl vagy a pézsmapocok – egész évben lőhetők – nem sok vadászt hoznak lázba.
– A pontos dátumokról fajok szerint részletezett tájékoztatást kaphatunk az Országos Magyar Vadászkamara honlapjáról.
– Vadászterületek közelében (vagy ha csak felmerül bennünk, hogy vadászterület közelében lehetünk) ne engedjük szabadon kutyánkat, hanem pórázon sétáltassuk.
– A feltűnő színű jólláthatósági kutyahám mindenképp hasznos, még egy esetlegesen gazdától elkóborolt állatot is véd, tudniillik legalábbis azt az esélyt kizárja, hogy a vadász véletlenül, a kutyát vadnak nézve lőne rá kedvencünkre. Remek választás lehet az UV-narancs IDC® Powerhám. A fényvisszaverő elemekkel ellátott mellény vagy kutyahám a pórázon való sétáltatáskor is ajánlott, az extra biztonság érdekében.
– Ha tudomásunk van arról, hogy rendszeresen járunk vadászterület közelében, vagy éppenséggel vadászterületre kutyánkkal (és a szabadban esetleg megrögzött póráz-ellenesek is vagyunk), előzetesen tájékoztathatjuk az illetékes vadásztársaságot jelenlétünkről, megszokott útvonalainkról. Esetleg fényképet is küldhetünk nekik kutyá(i)nkról. Ez elsőre talán túl körülményesnek, netán fölöslegesnek hangzik, de úgy gondolom, informatikailag fejlett korszakunkban igazán nem nagy áldozat némi időt rászánni erre az apró, de figyelmes lépésre. És talán pontosan a dolog nem szokványos volta miatt fog több vadász értesülni az információról, mint gondolnánk.

Bányai J. Márk

 

Felhasznált források:
http://hvg.hu/elet/20170415_A_kutyakat_lelovik_ugye_A_Parbeszed_szerint_igen
http://erdozugasmagazin.hu/2018/01/08/a-lelovesek-margojara-teriteken-a-kutya/
https://magyarugyved.blog.hu/2017/03/07/a_kutyakat_lelovik_ugye
https://www.omvk.hu/oldal/vadaszati-idenyek