Külföldön nagyobb kultuszát éli, és lényegesen elfogadottabb tevékenység a kutyával történő patkánymentesítés, mint hazánkban, bár jelentős érvek szólnak mellette. Állatvédelmi szempontból érdekes kérdéseket vet fel, azonban a kotorékebek oldaláról nézve ez ösztönkielégítés… munka, akárcsak a spánielnek a vadászat, vagy a malinoisnak az őrző-védő tevékenység.
Itthon, aktív rágcsálómentő szervezeteknél, és egyéb hasonló témájú fórumokon olykor előkerül a patkányirtás témája, meglehetősen szélsőséges indulatokat kiváltva a rendszertani osztály kedvelőiből. Érdekesség, hogy külföldi oldalakon kutatva szó sem esik a téma negatív megközelítéséről, még menhelyek, sőt nagyobb állatvédő szervezetek is támogatják az ilyen irányú állománycsökkentést. Vitathatatlan tény, hogy ez a rágcsáló is élőlény, bár szaporaságának és intelligenciájának hála, egyelőre nem szorul mentésre, sőt mi több, 5 napos ovulációjának, és 3 hetes vemhességének köszönhetően – melyből akár 23 utód is származhat – nem szükséges őket védeni. Sőt, az egészségünk és komfortérzetünk megóvása érdekében olykor sor kerül a ritkításukra, melynek leghumánusabb módja kutyával történik.
A kutyás patkányfogásról általában
A tevékenység egyszerre önálló és csapatmunka. A kutyának kiválóan kell hallgatnia a gazdájára, figyelni a jelzéseit, hogy akár csak a neve hallatán keresse a zsákmányt, azonban többnyire egyénileg kell végeznie a feladatát. Azaz megfelelő képzés után az ebek önálló harcosokká válnak, akik képesek társaikkal, gazdáikkal vagy más állatfajokkal együtt dolgozni. Ugyanis gyakran alkalmaznak a feladatra görényeket, akik a járatokból kihajtják a rágcsálókat, majd azokat a lyukakból kibújva elkapják a kutyák. Természetesen a vadászgörényeknek nem eshet bántódása. Kiváló összpontosítást, szaglást és remek ösztönöket igényel.
A patkányirtásnak mindig ugyanaz a menete. Abban az esetben, ha a szakember görényekkel is dolgozik, a kutyát a járatok végére állítja, így az ebnek teljesen önálló munkát kell végeznie. Más eljárás esetén a kutya követi a munkafolyamatot, részben egyénileg, részben a gazda szavának engedelmeskedve teljesít.
Kutyaválasztás, képzés
A kölyköket már 9-10 hetesen teszteknek vetik alá. Ebben a korban azonnal eldől, kiből válhat jó munkakutya. Ha kaparja, ugatja a csapdázott patkányt, akkor alkalmas a feladatra. Jellemzően még jó képességű szülők utódai közül is csak egy-egy válik igazán jó patkányfogó kutyává, bár az alom minden tagja kemény dió, gyakran még mindig nem ideális egyed.
A fajtaválasztás is lényeges kérdés. Leggyakrabban kotorékebeket, vagy ezen fajták keresztezéseit alkalmazzák, hiszen ők eredetileg is arra lettek kitenyésztve, hogy szűk lyukakból, odúkból irtsák ki az állatokat. Ezek a kutyák kemény fogásúak, egyesek szájzárasok, kimagasló intelligenciával rendelkeznek, gyorsak, kiváló a szaglásuk, és hosszú a hasznos élettartamuk. A számos pozitív tulajdonság mellé egy jó adag önfejűség is társul, mely az önálló munkában elengedhetetlen, az ember irányába pedig megfelelő képzéssel orvosolható. Fontos megemlíteni, hogy a kotorékebek nem keverékek, közéjük tartoznak többek között a foxterrierek, a jack-, és parson russel terrierek, a jagd és a patterdale terrierek is. Gyakran dolgoznak együtt a szakemberek pinscherekkel, valamint bull típusú kutyákkal is.
A kutyák képzése többlépcsős folyamat. Jreed amerikai patkányvadász és kutyatenyésztő szerint négy dolog szükséges ahhoz, hogy egy kutyából jó patkányfogó válhasson: ösztön, genetika, kiképzés és lehetőség. Ha nincs lehetőség az ismerkedésre, gyakorlásra, sosem válhat a kutyából jó vadász. Csak akkor érdemes elkezdeni dolgozni, ha az ebnek van zsákmányszerző ösztöne, akár kölyök, akár felnőtt kutyáról van szó.
A jó kiképző nem engedi, hogy a kutyái élő patkányt fogjanak, és el kelljen pusztítaniuk, mindaddig, amíg ki nem fejlődött a felnőtt fogazatuk, illetve el nem érték a 9-12 hónapos kort. A patkány harapása fájdalmas sérülést okoz, könnyen eltántoríthat egy kölyköt a későbbi vadászattól. A képzés felépítésénél fontos, hogy a patkányfogás mindig szórakozás legyen a kutya számára. Önálló játéka, ösztönpróbája közben kell megismertetni vele a később alkalmazandó vezényszavakat, pl.: „fogd meg”, „rázd”, „ereszd”.
Lényeges, hogy a kutyák a patkányokon kívül nem bánthatnak más állatot, ugyanis gyakran farmokra, állattartó telepekre vagy állatmenhelyekre hívják őket. Emiatt tisztelniük kell a baromfit és a háztáji állatokat. Hangjukhoz, a mellettük való munkához szintén egészen fiatal kortól szoktatják a kölyköket, hogy kifejlett korukra egyértelműen meg tudják különböztetni a zsákmány- és a társállatot.
Patkányfogás hatása a kutyákra
Szélsőséges állatvédők gyakran csak a veszélyt látják a tevékenységben, a harapástól kezdve a fertőzés lehetőségéig. A sérülés esélye természetesen fennáll, de ez fel sem tűnik a kutyának a munka hevében. A gazdának kell szemfülesnek lenni, és azonnal lefertőtleníteni vadásztársa sérülését. A kutya alapvetően ösztönből cselekszik, így élvezi a tevékenységet, számára közös, összehangolt munka, szórakozás a gazdával, melynek végére kellemesen elfárad. Eredményként egy kiegyensúlyozott, nyugodt, jól kezelhető kutya kapható, melynek a hátterében összességében a genetikai potenciál kihasználása áll.
BZS