A kutyások és a MÁV Zrt. küzdelme folyamatos, habár 2016 januárjában egy korábbi megmozdulás hatására jelentős engedmények születtek, melyeket a pozitív visszajelzések miatt látszólag nem is tervez visszavonni a cégcsoport. Kezdetben próba jelleggel vezettek be az InterCity-n kutyaszállításra vonatkozó változásokat, melyeket később véglegesítettek. A kutyával utazók ellenszenvét mégis sikerült kiváltani, mivel a módosítások kizárólag a kistestű, kézipoggyász méretét nem meghaladó nagyságú hordozóban is szállítható kutyákat érintik. Tehát csak őket lehet (élőállat viteldíj térítése ellenében természetesen) a helyjegyes vonatokon szállítani. Így nem zavarnak senkit, nem okozhatnak sérülést vagy kellemetlenséget.

A MÁV indokai érthetőek, hiszen igyekszenek mindenkinek az érdekét képviselni amellett, hogy meg kell védeniük a szélesebb körű, kutya nélküli utazóközönségüket is. A nagytestű kutyások azonban ugyancsak joggal háborognak, az elsődleges indokuk egyértelmű, miszerint őket megfosztják a lehetőségtől, hogy rövidebb idő alatt jussanak el a céljukhoz. Ez pedig olykor 2-3 óra különbséget is jelenthet a személyvonatok menetidejéhez viszonyítva. A Kutyával vonaton elnevezésű közösség a kutyával utazni vágyók érdekeit képviseli, és megfogalmazza teljesen elfogadható igényeiket. A kérések egyértelműek, megfogalmazásuknál külön figyelmet fordítottak az utasok kényelmére és a kellemetlenségek elkerülésére. Céljuk, hogy bármilyen kutya utazhasson a helyjegyes vonatokon is. Nem támasztanak irreális igényeket, mindössze azt szeretnék, ha a dohányzó kocsik mintájára kutyás kocsikat is létesítenének, melyekre a négylábúval utazók, illetve azok válthatnának jegyet, akiket nem zavar a kutya. Ennek érdekében a közösség 2015-ben petíciót hozott létre, mely a kutyavalvonaton.bol-dog.hu oldalon alá is írható.

A kommentek között mazsolázva hamar feltűnik, hogy negatív élmény alig ért valakit, örömmel teli, gondmentes utazás azonban jócskán akad. Egyesek arról számoltak be, hogy ha pokrócot vittek magukkal, nyugodtan aludhatott a kutya mellettük az ülésen; mások ujjongva mesélték, hogy a két, nehezen csitítható kutyájukra is csak mosolygott a kedves ellenőr. Bár ők végül külön helyre ültek, hogy ne zavarják a játszó ebek az utasokat. (Ilyen a jó hozzáállás).

Mi sem találtunk még soha kifogást a MÁV szolgáltatásaiban, még úgy sem, hogy Bogár, a cocker spániel már nagytestűnek számít utazás szempontjából, mivel nem fér be egy kézipoggyász méretű hordozóba. Természetesen a helyjegyes vonatok rövid menetidejét mi is hiányoljuk, habár egyetlen IC-s utazási kísérletünkkor a jegyeladó hölgy és a kalauz jó szándéka miatt felengedtek minket. Bogár textil boxa nem fért el kinyitva az ülések között, az ajtó melletti nagyobb területre pedig érthető módon nem fektetem a kutyám. Végig az ölemben, vagy a földön fekve utazott, az utasok örömmel fogadták, élvezték a társaságát. Mindössze egy „élőállat viteldíj” elnevezésű jegyet kellett váltanunk, még úgy is, hogy megígérték a pénztárnál, nem ültetnek mást mellénk, hogy elférjünk. Bár a MÁV a szabályzat kibővítésétől elzárkózik, és egyelőre senkit nem informált további változásokról, mégis igyekszik minden utasnak a kedvében járni, függetlenül attól, hogy kutyás vagy kutyátlan. A petíció aláírása azonban jó belátásra sarkallhatja őket. Minél többen írják alá, annál hamarabb rájönnek, hogy az újabb szolgáltatás korábban ismeretlen felhasználókat vonhat magával. Ahogy a közösség alapítói is írták, igazi Win-Win helyzetet eredményeznének a módosítások, mind a cég, mind a kutyával utazni vágyók részére.

BZS