A kutya az aranyos ábrázat és nagy szőr mögött mindenekelőtt önálló egyéniség, csak azután a te kutyád. Neki is vannak önálló elképzelései, preferenciái, tolerancia-küszöbei. Ezek egyént takarnak, mely azt jelenti, nem fognak azonos szabályrendszer szerint működni, mint a cérnán táncoltatott bábok. Minél nagyobb önbizalommal és önérzetességgel fordulunk a képzéséhez, és igyekszünk konkrét viselkedésformákat ráerőltetni a kutyára, ő annál inkább tiltakozni fog. Bár igyekszik gazdája kedvében járni, mégis a szigorú tematika alapján folytatott képzés, mely minden kutya fölé sablont helyez, és abba igyekszik beletuszkolni, nem vezet határozott eredményre.

Hiába mondja az oktató, hogy miként kell valamit megtanítani, hiába olvastad az interneten, hogy az csak úgy jó, hogyha a te kutyád azzal a módszerrel nem fogadja be. Nem a kutya a rossz ettől, és nem is az oktató. Neked, a gazdájának kell ismerni őt annyira, hogy ha ily módon nem, akkor hogyan máshogy érhető el egy adott cselekvés. Neked kell átgondolni, a saját kutyádra formálni, hiszen ő igyekszik, de nem biztos, hogy érti.

A célorientáltság, akarat önmagában nem vezet eredményre, észre kell venned, hogy az én mögött ott van ő is, egy önálló személyiség, és a hátad mögül magad elé, de minimum a saját szintre kell emelned, egyenrangú partnerként kezelned, és vele együtt, közösen megoldani a feladatot. A kutya érzi, érti, ha a törekvés részévé válik – ha melletted áll, jobban igyekszik. Mögüled nem megy neki sem. Minél jobban felbosszant, ha nem sikerül abszolválni egy-egy feladatot, de nem keresed az újabb módszereket, a kutya számára legjárhatóbb utat, ő annál jobban fog stresszelni, összetörik a kudarctól, félni fog, mivel nem sikerült a gazdájának megfelelni, és ezáltal a teljesítménye csökken. Innen már nehéz a visszaút, kevés a kutya számára is járható ösvény, és ezeket nem egyszerű megtalálni.

Vedd figyelembe a hangulatát, hiszen ő is kelhet bal lábbal, vagy túlpöröghet a nagy jókedvben, ugyanis kutyáinknál is minden nap mást hoz. Az agility pályán döbbentem rá igazán, hogy ha fejben nem dolgozunk együtt, akkor nincs eredmény, de még a testet átjáró boldogság is hiányzik, hogy lefutottuk a pályát. Ellenben, ha én maximálisan figyelek rá, a harmónia szemmel látható, mozdulataink összehangolódnak, és hibátlan teljesítménnyel suhanunk. Ehhez azonban hátra kell egyet lépni, leereszkedni és alázatot tanúsítani. Figyelembe venni a kutya mögött az egyént, lesni az instrukcióit és az alapján haladni tovább. Ő önzés nélkül, akaratlanul tanít, és aki nem siklik el a tanítás fölött, az előrébb juthat bárkinél. Nemcsak kutyázásban, de az élet más területein is.

BZS

Bogárral a dobogó tetején