Napsütéses reggeleken, amikor jobb lábbal kecmeregsz ki az ágyból, és pozitívan látod az egész világot, a kutya szinte keresi a társaságod, csóvál, mosolyog, és szüntelenül dobálja a játékait, mikor melyikkel játszana éppen szívesen veled. De nézd meg ugyanezt egy borongós napon, amikor eleged van mindenből, és legjobb esetben is csak ülni akarsz valami agyzsibbasztó film előtt a fotelban. Állatkád egészen másképp viselkedik, nem találja a helyét, próbálkozik ugyan játékokkal, de kedvetlenül, hamar feladja, esetleg keresi a társaságod, vagy pont hogy nagy ívben elkerül. Megint más a helyzet, ha ideges vagy. Talán ez a legrosszabb, habár a legkönnyebben kezelhető. Jó esetben az eb csak lemarad, kúszólépésben közlekedik mögötted. Én „szerencsére” a keményebb fajtát fogtam ki… Bogár minden adandó alkalmat kihasznál, amikor nem vagyok a helyzet magaslatán arra, hogy ne hallgasson rám. Persze az első reakciója az embernek, hogy még ez az eszetlen kutya se figyel rám – ezáltal még lehangoltabb lesz. Aztán megérkezik a felismerés, hogy kénytelen vagy lenyugodni, más esélyed nincs, ha tényleg azt szeretnéd, hogy együttműködjön, és nem a park másik felén akarod kikotorni egy idegen kutya szájából.
Az ember ilyenkor akaratlanul is felteszi magában a kérdést: Miért csinálja ezt velem?
A válasz összetettsége ellenére igen egyszerű. Jobban ismer téged, mint te magadat. A kutya remek megfigyelő, évezredek óta az ember társa. Ez idő alatt megtanulta, hogy mely mozdulatok, mozgásformák járnak jutalmazással, simogatással, és melyek után történik negatív kimenetelű esemény. Meglepő, de a mimikára is képesek nagy figyelmet fordítani. Ha leülsz vele szemben, és mosolyogsz, nyugalmat árasztasz, ezt az eb lehajtott fülekkel, nyugodt testtartással, vidám lihegéssel viszonozza. Ellenben ha felvonod a szemöldököd, kitér az útból, odébb áll, vagy zavarttá válik. A kutya egész nap megfigyel. Ennek során nem csak az ember, de az egyén apró mozdulatait is feltérképezi, minden rezzenésből képes megérteni, hogy milyen hangulatú éppen a gazdája.
A mi fajunk egyre inkább csak beszéddel kívánja megoldani a problémáit, elmondani, szavakkal kifejezni, ha valami bántja, vagy boldoggá teszi. Érzékszerveink elkoptak, és már a figyelmünk is gyengül. A kutya talán pont a beszéd hiánya miatt képes úgy odafigyelni, hiszen számára ez az egyetlen kommunikációs csatorna. Érdekesség, hogy a humán kommunikáció 90%-a nonverbális, mi mégis ahhoz a 10%-hoz ragaszkodunk. Az eb pedig a maradék 90-ből gazdálkodik.
A szaglás és a hallás is említésre méltó, ugyanis kedvenceinknek komplett szagtérkép van a fejében az általános nyugalmi állapotunkról. Az ettől minimálisan is eltérő állapotot azonnal érzékelik, és az ismert testjelekkel összekötve memorizálják a gazda viselkedéséhez tartozó szagot. Ha beteg vagy, kémiai vegyületek szaga jelenik meg a leheletedben, idegesség esetén pedig akkor is izzadni kezdesz, ha azt egyébként nem érzed. A kutyád érzi… kiszagolja a félelmed.
A legtöbb kutya minden esetben a gazdája társaságát keresi, akár hangulatváltozásról, akár betegségről, vagy nagy örömről van szó. Vannak azonban kirívó esetek, amikor az eb félrevonul, illetve ahogy fentebb említettem, szándékosan nem figyel. Ez közel sem azt jelenti, hogy nem szeret, vagy nem ragaszkodik eléggé, sőt! Nagyobb érzékenységet tanúsít gazdája minimális változásaira, olyannyira, hogy gyakran külön helyiségbe vonul. Kedvencünk valóban a tükrünk, éljünk tehát a lehetőséggel, és ismerjük meg, hogy ezáltal megismerhessük önmagunkat is!
BZS