Egy hosszú nap után az egyetlen vágyam, kijussak végre futni Bogárral. Újult erőre kapok tőle, ettől a megszokott, és mégis mindig friss élményekkel gazdagító tevékenységtől. Végtelen nyugalommal tölt el a fejünk fölött átívelő fák susogása, és a kutya ritmikus kocogása mellettem. Imádom azt az összhangot, ami kialakult közöttünk. A lépéseink egyszerre dobbannak, ügetését úgy alakítja, hogy mindenképpen együtt érjünk talajt. Légzése egyenletes, szinte megegyezik az enyémmel. Kölcsönösen keressük, sőt igényeljük az összhangot, valahogy elégedetté, nyugodttá tesz.
Szeretem a szigetet, itt nem zavar senki, nem rohannak le minket ész nélkül szabadon eregetett kutyák, nem kell bajlódni úttestekkel, biciklikkel, idegenekkel. Itt végre mi lehetünk, egymásra hangolódva, zavartalanul.
Szeretem az indulását, hogy tudja, itt még nem rohanunk, tartalékolni kell az energiákat, hiszen hosszú még a táv. Nem siet, megszokta a tempóm, bár néha unja – ekkor gyorsítunk, rám néz, csóvál: boldog. Szeretem, ahogy fél távon a térdéig lóg már a nyelve, de vigyorog, néha felugrik, dicséretre újult erővel kezd ügetni. Így futunk a kedvenc részéig, mókusokig, és pocokjáratokig. Itt egy párszáz méteren elválik az összhang, bár a kontakt így is megmarad, bízunk egymásban, a megszokásban. Bogár a zöld pázsiton szalad, néha megáll, ás egy kicsit, szagol, mókusokat űz fel a fára, míg én haladok a kijelölt úton. Ilyenkor tudja, hogy előre kell jönni utánam, sosem téveszti el az irányt, lohol utánam lobogó fülekkel, az ásástól földes orral, és tappancsokkal. Milyen jó is lesz otthon megmosni…
Az utolsó kanyartól már csak haza vezet az út, Bogár újabb lendületet kap, hiszen egy kiadós futás után otthon vacsora várja. Elnézem a kis testét, mennyire izmos, szabályos, gyönyörű. Olyan könnyedén fut, akár egy őz szökken az erdőben. Könnyedségéből adódóan nem fárad el, de meglehetősen rövid idő alatt kielégíthető így a mozgásigénye, ami nálunk a hétköznapokon igen praktikus dolog. Megmarad az általam olyan fontosnak tartott izomzata, és végigalussza az éjszakát, másnap nyugodtan hagyhatom otthon abban a tudatban, hogy a kutya elfáradt. Természetesen kizárólag a vacsorája után…