Végre hazaért a Gazdi! Hámot, pórázt elő és már kezdődhet is a közös esti sétánk. Ideje bevizsgálnom minden bokrot és fatörzset, majd a kutyafuttatóban kezdődhet a közös bandázás a többiekkel. Mennyi izgalmas illat! Ebben a bokorban nemrég még egy cica lapult, az orrom nem hazudik. Nicsak, ott van Vagány barátom!
– Szia, Vagány, mi újság?
– Szia, Kópé! Látom a Gazdid beszerezte az egyedi hámfeliratot.
– Bizony, a nevemmel feliratozott hámban a csinos kutyahölgyek is előbb felfigyelnek majd rám!
– Találkoztál már azzal a csinos foxi kisasszonnyal? Szerintem nemrég költöztek a környékre. Feltűnt, hogy a pórázán van egy sárga masni. Te tudod, Kópé, hogy az miféle dekoráció?
– Egyszer hallottam, amint a Gazdi beszélgetett Marley gazdijával a futtatóban. Azt mesélte, hogy az nem egy dekoráció, hanem jelzés mások számára, hogy a pórázon lévő kutyusnak nagyobb térre van szüksége.
– Nagyobb térre?
– Lehet, hogy kicsit félős, vagy valami egészségügyi problémája van, de akár az is lehetséges, hogy nem túl barátságos velünk, többi kutyussal vagy az emberekkel.
– Mit gondolsz, a kis foxival mi lehet?
– Nem tudom, de mindenképp legyünk vele udvariasak és figyelmesek. Lassan indulnom kell, Vagány. Labdázunk a Gazdival egyet. Te nem jössz?
– Mi már hazafele tartunk, de holnap úgyis újra találkozunk.
– Akkor a holnapi viszontlátásra, Vagány!
– Jó labdázást, Kópé! Szia!
