A magyarok ősei valószínűleg már a honfoglalás környéki időkben is használtak agárszerű kutyákat vadászataikhoz, éles szemüket, gyorsaságukat kamatoztatták eredménnyel. Első tárgyi emlékeink az agarakról Szent István korabeliek. Az agarászat későbbi korokban is előkelő, népszerű tevékenységnek számított, Mátyás király is lelkes művelője volt az agarakkal való vadászatnak. A törökök hazánkban tartózkodása idején a hódítókkal bejövő, keleti jellegű agár keveredett az itteniekkel.
Az agarászat aranykorát a 18-19. századra teszik, de szélesebb körökben is ismertebb fajtává Széchenyi István tette. Később az agarászattal szemben egyre inkább teret nyertek az agárversenyek, ami jobban kedvezett a rövid távon gyorsabb angol agárnak. A belterjes mezőgazdaság előretörésével, ami a nagyobb, nyílt területek megszűnésével járt, egyenes arányban szorult vissza az agarászat. Az utolsó feljegyzett magyarországi agarászatot 1944-ben tartották.
A második világháborút követően csak elszórtan maradt fenn pár példány. 1963-ban egy Mátyás királyról szóló filmhez kutattak fel néhány agarat, ezzel kezdődött a magyar agár, mint fajta újraélesztése. Az FCI 1966-ban vette nyilvántartásba önálló fajtaként.
A magyar agár nagyon értelmes, emberrel szemben szelíd fajta, azonban sokszor távolságtartó, kegyeit el kell nyerni a barátságához. Rövid szőre miatt lakásban is kiválóan tartható, imádja magát bevackolni kényelmes, puha helyekre. Mozgásigénye meglepő módon nem nagy, de ha van alkalma, természetesen nagyon szereti, ha futtatják, jobban mondva hagyják vágtázni.
A tízéves múltra visszatekintő Fényűző Magyar Agár Kennel tulajdonosát, Kolozsi-Kecskés Zsófiát kérdeztem kutyáiról, tenyésztésről.
- Miért pont a magyar agár mellett döntöttél, amikor kutyatenyésztésre adtad a fejed?
- Nálam úgy alakult ez, hogy Kaposvárra jártam egyetemre, és egy nagyon kedves barátom vett akkoriban agarat. Én el nem tudtam képzelni, hogy miért. Minek neki magyar agár? Emlékszem, még mondtam is neki, hogy annyi normális fajtát lehet választani. Ez a barátom nagyon sokat utazott, és olyankor mindig megkért valakit, hogy vigyázzon a kutyájára, és ez a valaki többször én voltam. És nagyon megkedveltem Kalandvadász Villám „Zénót”. Teljesen odavoltam, hogy milyen jó fej, hogy milyen jól lehet vele együtt élni. És akkor eldöntöttem, hogy nekem is magyar agaram lesz. De nem tetszett a foltos, és azt gondoltam, hogy nekem egyszínű, fekete magyar agár kell. Akkoriban azonban nem volt fekete agár, gondoltam, hogy jó, akkor legyen a másik legritkább színű: a zsemle – így lett az első agaram.
- Mit tartasz a tenyésztésed legnagyobb sikerének a tíz év alatt?
- Nekünk a tenyésztés nem annyira régi, mint maga a kennel, mert az első agaram nagyon nehezen vemhesült, tehát nem indult túl szerencsésen az eleje. Bár visszagondolva, inkább mégis azt mondom; jó, hogy így alakult, mert nagyon sok tapasztalat jött közben, és azt gondolom a sok ismeret mind csak előnyömre vált. Most lesz az ötödik almunk. Minden kölykünkre büszke vagyok, és arra, hogy tényleg nagyon szuper gazdáink vannak, nekem ez az elsődleges – hogy jó helyen tudjam a kutyáimat. Mert van, aki elmegy velük kiállításra, vagy épp coursingre, de van olyan agarunk – az első alomból Fényűző Andrássy Gróf „Atanáz” -, aki Res. Coursing Európa bajnok, de kiállításon is nagyon eredményesen szerepelt. Németországban van egy alom a Fényűző Bánk bán „Nemestől”, sőt, van kölykünk Kanadában is, Fényűző Diadém. Ezek mind tök jó dolgok, és persze, hogy büszke vagyok rájuk, de a legfontosabb az, hogy az összes kölyök, aki tőlünk van, olyan helyre került, ahol szeretik, és a gazdáját barátunknak tekinthetjük. Mindenkinek szoktam mondani, hogy ha tőlünk szeretne kölyköt, utána családias kapcsolatra számítson velünk! 🙂 Persze némelyikükkel szorosabb, mint ahogy egy családon belül is, de mindenkivel tartjuk a kapcsolatot, mindenki mesél, küld képet, szoktunk találkozni, szóval egy nagyon jó, összetartó csapat alakult ki.
- Számodra mi jelenti a legnagyobb kihívást az agárral kapcsolatban?
- Most van kialakulóban – legalábbis nagyon remélem, nem szeretném elkiabálni – hogy újra lehessen arra használni az agarat, amire valójában kitenyésztették. Remélem már a célegyenesben vagyunk, és hamarosan minden, ezzel kapcsolatos papír aláírásra kerül, kijön az új rendelet, amiben, mint hagyományos vadászati mód, benne lesz az agarászat is – ezt nagyon várjuk. Innentől kezdve nyilván lesznek változások, melyekhez alkalmazkodnunk kell, de hozzám az a típusú agár áll közelebb, amiről azt gondolom – mert nyilván eddig nem túl sok lehetőség volt ennek a legális kipróbálására –, hogy tényleges használati értéke is van.
Egy időben volt teljesítményfelmérés címen „agarászat”, de ennek pár éve sajnos vége szakadt. És azt gondolom, hogy ha egy munkakutyát használhatsz munkában, akkor onnantól kezdve elnyeri a valódi értelmét. Tehát várjuk ezt a nagy változást, hogy a jövőben már célzottan választhassunk fedezőpartnert, akiről tudjuk, hogy munkában is bizonyított. Én sosem voltam kiállításpárti, és amíg nem volt az agarászat engedélyezve, addig nagyon sokat versenyeztünk, és az egyik agaram, Olajos-réti Győzős Fénysugár „Sugika” nagyon eredményes is volt, kétszeres Coursing Európa-bajnok volt fénykorában. És hála Istennek – bár már tíz éves múlt – most is kicsattan az egészségtől. Nekem mindig nagyon fontos volt, hogy valamit dolgozzon, de hogy végre majd azt tudja csinálni, amire a fajtát kitalálták, ez külön öröm. És nyilván ez majd új célokat, új elképzeléseket hoz a tenyésztésben, és alig várom, hogy ez bekövetkezzen.
- Úgy tudom, az agár nagyon jó családi kutya. A te vásárlóid jellemzően a családosok közül kerülnek ki?
- Nagyon sok kisgyerekes család van a gazdijaink között, és fiatal párok is. Egy párnak például nemrég született kisbabája a fiatal agara mellé. Szóval igen, a gazdáink többsége családos, és családi kutyának keresik az agarat, amire ez a fajta tényleg tökéletes. De akad olyan is, akinél futópartner vagy biciklizéshez társ, némelyikük lovagolni is szokott velük együtt, tehát valóban sokféle sporthoz jó partner az agár. Imádják a családot, a közös programokat, a kirándulást. Hogy ha ott van egy kisgyerek, nekik az csak egy plusz jó dolog. Nekem olyan agaram sosem volt, de soha nem is találkoztam olyan agárral, aki bármilyen agressziót mutatott volna ki gyermekkel szemben. Ha már megunják, mert nyilván lehet egy gyerek már néha „sok” – még a felnőtteknek is, nemhogy egy agárnak – akkor csak odébb vonulnak.
- Jól tudom, hogy az agár ideális szobakutya, amolyan kanapékutya?
- Igen, azt imádják. Nálam ugye sok agár van, nem tud mindenki bent lakni, de aki bent van, az nagyon szereti a kényelmet. Voltak ágyon alvós agaraink, most már nincs, a párom ezt annyira nem bánja. 🙂 Én nagyon szeretek amúgy agárral aludni, nagyon cukik tudnak lenni. Szóval a lakásban tartott agár biztosan keres magának egy puha, kényelmes helyet. Ha puha a kanapé, akkor azt, vagy fotelt. Nálunk például puha fekhelyek vannak, és azon nagyon szívesen elfekszenek. Viszont nem tud mindenki bent lakni, mert ekkora létszámnál ez nem lehetséges. Tíz agarunk van jelen pillanatban, valamint két terrierünk – és hát azért nem jön ki mindenki mindenkivel. Van három kanunk is – természetes, hogy nem mindenki szereti a másikat. A csapat egy részének tehát kint kell laknia, de van minden oldalról körbeszigetelt kutyaházuk jól beszalmázva, azt is nagyon szeretik. Ha egy agár ezt szokja meg, akkor ezzel sincsen semmilyen problémája. Voltak kicsinyeink, akik karácsonykor születtek, december 25-én, és januárban, amikor már elkezdtek mászkálni, már nagyobbak voltak és rosszalkodtak, kiköltöztek ők maguk az infralámpa alól. Én teljesen bele voltam betegedve, mert úgy gondoltam, hogy a kiskutyának melegben kell lennie, de láttam, hogy ezek a kis őrültek meg mit csinálnak – kifeküdtek a hóra, és imádták! Mikor fáztak, visszamentek a szalmára, de már nem akartak az infralámpa alatt lenni, amikor nagyobbacskák lettek. Úgyhogy hál’ Istennek, mint minden magyar fajta, ők is nagyon jól bírják az itteni klímát, persze kell lenni számukra száraz, meleg helynek. De ha valaki kint tudja tartani, ahhoz is nagyon jól tudnak alkalmazkodni, ha pedig be tudja vinni a házba, azt is imádják. A lakásban, amíg kiskutya, nyilván rosszalkodik, ellopja a papucsodat, és persze meg kell tanítani, hogy szobatiszta legyen. Az egyikük gyorsabban tanul, másikuk lassabban, de mindegyik viszonylag hamar megtanulja. Attól kezdve azonban, ahogy eléri a másfél-két éves kort, szinte nem is veszed észre; bejön, lefekszik, csendben van, jól viselkedik, és minden agár ennyire jó fej. Nagyon szeretek velük élni!
- Tényleg afféle nemesi attitűddel bírnak az agarak? Távolságtartóak idegenekkel?
- Igen, bár nekünk van ilyen is meg olyan is. Akikkel többet járok bemutatókra, például Sugikám, ő mindenkit szeret. Annyira tudja imádni az embereket, de a gyerekekért még jobban odavan. És van olyan agarunk, Sarkady-Sárkány Bájos például, akivel legutóbb is voltunk egy fajtabemutatón, ahol neki nem volt szimpatikus valaki és csak hátrált, hogy bizony őt ne simogassák meg. Utána odajött valaki más, aki pedig rögtön szimpatikus lett neki. Úgy látszik, a szimpátia egyes egyedeknél erősebben meghatározza azt, hogy ő épp akar barátkozni vagy sem. Egyébként ha hozzánk vendégségbe jön valaki, akkor az agár részéről is egyből barátok vagyunk, és „jaj de jó, hogy vendég van!” – könnyen barátkoznak, pedig előtte úgy tűnt, mintha nagyon meg akarnák védeni a házat. Nagyon sok rendezvényre szoktam velük menni, és tudat alatt azért el is várom tőlük, hogy ők ott normálisan viselkedjenek. Biztos ez is hozzájárul ahhoz, hogy könnyebben barátkoznak, mint egy átlag kutya, aki nem jár ennyifelé.
- Mit tartasz a magyar agár, mint fajta legértékesebb tulajdonságának? És esetleg van-e valami, amire figyeljen, aki magyar agár tartását fontolgatja?
- Ahogy mondtam is, nagyon szeretem bennük ezt a nagyon jó alkalmazkodó képességüket. És hogy soha nem „sok” egy agár. Aki azt szereti, hogy a kutyája jöjjön, és dolgozni kelljen vele és folyton várja a feladatokat, az válasszon terriert vagy egy border collie-t, aki folyton néz rád, hogy adj neki feladatot és fejben is fáraszd le. Egy agár nem. Ő ott van – és mindig ott van, hogyha kell – de nem nyomul, nem erőszakoskodik. Kicsit megölelgeted, és akkor ő elfekszik. Ha megyünk sétálni, kirándulni, akkor nagyon lelkes, egyébként a nap további részében pedig nem zavaró. Egy klasszikus értelemben vett munkakutya nekem például sok lenne. A rengeteg napi teendő mellett még fejben is lefárasztani egy ilyen kutyát, nekem nem férne bele. Egy agárnál elég a sokkal kevesebb ráfordított idő, és mégis elégedett. Tehát a kényelmes embereknek is maximálisan tudom ajánlani, mert ő ott van melletted, és amikor kell, akkor tettre kész, de egyébként meg olyan pihengetős. Ahogy mondtam, családban is nagyon jól érzi magát, de én sokáig egyedülálló voltam és úgy is nagyon jól működött agárral, tehát mindenhez nagyon jól alkalmazkodnak.Tudnak önállóan dönteni, néha kicsit túl önállóan is. Tehát egy agarat azért bárhol nem engedhetsz el. Talán ez az egyetlen hátránya a fajtának, hogy nem úgy van, mint akármelyik más fajtánál, hogy ha stabilan megtanítottad a behívást, akkor onnantól kezdve nyugodtan mentek és sétáltok póráz nélkül. Egy agárnál sosem lehetsz 100%-ig biztos ebben. Ilyen nincs, sosem tudhatod. Mert ha valami megmozdul, valami elszalad előtte, például átfúj egy zacskót a szél az úton, az agár azonnal megindul. Tehát egy agarat csak maximálisan biztos körülmények között engedhetsz el, mert vagy bajt okoz, vagy ő kerül bajba, vagy mind a kettő. Ezt mindig nagyon át kell tehát gondolni, de ha van lehetőség, hogy el tudod engedni, akkor egy csoda, ahogy fut.
Bányai J. Márk
Felhasznált források: