Mivel hazánkban is egyre több a kutyabarát bevásárlóközpont, így nem titkolt szándékom volt, hogy rászánok egy napot a megismerésükre, felmérni kicsit a terepet. Indulás előtt utánanéztem azért egy-egy véleménynek, tapasztalatnak, hogy tudjam, mire számíthatok, valamint annak, mit is jelent valójában, ha egy bevásárlóközpont kutyabarát. Nem meglepő módon csupán maga a létesítmény engedi be a kutyákat a területére (tehát a folyosókon, előterekben sétálhatsz), az üzletek viszont egyénileg döntik el, kívánnak-e élni az épület adta lehetőséggel. Első nekifutásra igen kevés bolt látszott megengedőnek, ugyanis körülbelül a háromnegyedükön jól látható helyre ki volt függesztve a tiltó tábla. Egy-egy üzletet tekintve természetesen érthető, egy élelmiszer, vagy vegyi áru üzletben ne mászkáljon kutya. Máshol viszont egyszerű ellenszenvnek éreztem a cég részéről az elutasító hozzáállást. De jobb, ha az ember nem ítélkezik rögtön. Gyors terepszemle, táblák, szabályok és lehetőségek átfutása után tüzetesebben is megvizsgáltuk Bogárral a kutyabarátság helyzetét, azt, hogy a tiltó táblák valóban megálljt parancsolnak-e, illetve ahol beengednek, szívesen látják-e a kutyával érkező vásárlót.
A tiltások ellenére sok helyen kutyabarát alkalmazottak fogadtak minket, és mielőtt kérdésemet befejeztem volna, már széles mosollyal intettek, hogy menjünk be, nézzünk körül nyugodtan, csak nagyon figyeljek, hogy ne pisiljen, ne nyálazzon össze semmit. (Ennek egyébként úgy gondolom, alap dolognak kell lennie a gazda részéről.) Könyvesboltokba, papír-írószerbe, és a tipikus „minden megtalálható” üzletekbe mind benézhettünk a táblák ellenére, ahogy az étkezőrészt is igénybe vehettük egy ebéd és itatás erejéig (a kínai étteremben dolgozó eladó néni azért elkért 50 ft-ot a plusz tányérért, mikor meglátta, hogy a kutyának kell 🙂 ). Természetes módon sétálhattunk végig a boltokon, akárcsak az utcán, nem ért minket rosszalló pillantás. Hozzátenném, ez a mi esetünkben történt, Bogár kistestű, jól nevelt kutya, a spánielek minden bűbájával. Nem indokolt, de feltételezhető, hogy egyes üzletek a nagyobb testű kutyákat távolságtartóbban kezelik – a vásárlói előítéletekből fakadó félelmek elkerülésének érdekében.
A plázákat az emberek teszik kutyabaráttá hozzáállásukkal, elfogadásukkal és alkalmazkodásukkal… semmilyen térbeli változtatás vagy átépítés nem történik a kutyabarát logó kifüggesztésével a gazdák illetve kutyáik kényelme érdekében, ezzel számolni kell.
A padlólap csúszik, megterhelő a kutyának haladni rajta, a mozgólépcső pedig állandó veszélyforrás illetve akadály a nagytestű kutyával érkezőknek. Számítani kell az emberek kérdéseire, kedveskedésére a kutya irányába, illetve a nemtetszésüket kifejezőkre is. Figyelni kell a kutyát, hiszen számára ez igencsak megterhelő és szokatlan időtöltés, hamar kimerül, másképp reagálhat egyes szituációkra, mint a megszokott környezetében. Ebből kifolyólag egyébként kiváló tréningezési és szocializálási lehetőség a bevásárlóközpontok látogatása kölykökkel vagy félősebb ebekkel. Találkoztunk mi is cuki kölyök huskyval, aki ismerősként lépdelt a folyosó burkolatán, illetve kiképzését töltő belga malinois-val is, aki csak gazdája parancsára várt kémlelő tekintetével.
Pozitív kezdeményezés a bevásárlóközpontok kutyabaráttá tétele, mely megkönnyíti a gazdák életét. Mégis úgy vélem, nem a hosszas vásárlásokra nyitotta meg kapuit némely üzlet a kutyás nagyközönségnek, hanem arra az esetre, ha beszaladnánk valamiért, esetleg egyéb oknál fogva csak kutyával tudunk érkezni. Hiszen, hangsúlyoznám, a kutyának nem nagy élmény, nem örömteli közös időtöltés a „shoppingolás”, igencsak kimeríti, utána szabad mozgásra vágyik. Ennek ellenére éljünk a boltok nyújtotta lehetőségekkel, ha szükségünk van rá, és tegyük mindezt úgy, hogy a kutyátlanok számára ne legyen zavaró. Körültekintő kutyás bevásárlást kívánok mindenkinek!
BZS