Az ajándékozás érzelmi háttere ugyanaz, függetlenül attól, hogy kutyának vagy embernek ajándékozunk. Minden esetben szívből és szívesen tesszük, valaki olyannak, aki számunkra fontos. Nem várunk viszonzást, ennek ellenére valami megfoghatatlan elégedettséggel, jó érzéssel tölt el, ha adhatunk valamit, és biztosítja azt, aki kapja, hogy fontos számunkra. Az ajándéknak nem kell, hogy pénzbeli értéke legyen, nem számít, hogy mennyibe került, vagy milyen értékes. Ez a kutyákra különösen igaz. Számukra teljesen mást jelent az ajándék, mint nekünk, embereknek. Sokkal többet ér egy új helyen, ismeretlen ingerek között eltöltött nap, egy nagy túra, vagy valami hihetetlenül büdös nasi, mint egy drága pénzért megvásárolt tárgy.
Sokan beleesnek abba a csapdába, hogy inkább magukat ajándékozzák, mint kutyáikat, annak ellenére, hogy a kis kedvenc kap újabb holmit. Az eb meg persze nem érti, hogy miért aggat rá egy ötödik ruhát is a gazdi, vagy miért pakolgatja olyan lelkesen a hatalmas, pihe-puha, új ágyikóba, amikor az nem kellemes otthonillatú, hanem a bolt és az érdeklődve fogdosó kezek szagmintáit hordozza. Az ilyen és ehhez hasonló ajándékok csak ürügyek a gazdinak a pénzköltésre, egy újabb holmi megvásárlására, és kizárólag az egyént teszik boldoggá, a kutyát cseppet sem. A négylábú vagy teljesen passzívan, esetleg az ismeretlen szagok miatt minimális érdeklődéssel, vagy elutasítóan fogadja az efféle ajándékozási rohamokat.
Hasonlóan hathat, ha egy-egy neves, ám a kutyának mit sem jelentő alkalomra elhalmozzuk kedvencünket ajándékokkal. Ez számára stresszt okoz. Némely nasiknak, játékoknak persze örül, másokra meg soha rá se néz. Ilyenek azok a játékok is, melyeket inkább az ember tetszését elnyerni kívánva gyártottak, mintsem a kutya igényeit, kedvtelését felmérve. Természetesen minden négylábú mást szeret, ezt csakis embertársa tudhatja róla, hogy mivel kedvezhet neki.
Az ajándék persze kutyáinknak is fontos. Ünnepeken, családi összejöveteleken, ajándékozós estéken ők is nagyon örülnek egy kis figyelmességnek. Nálunk például a karácsonyfa alá Bogárnak is ki van készítve néhány aprócska ajándék, amiről tökéletesen tudja, hogy az övé. Nem foglalkozhat vele ő sem, mindaddig, amíg a család nem ül le ajándékot bontani. Ekkor, mint a kisgyerekek, ő az első, aki szalad a fa alá. Kizárólag a saját kupacából hozza oda a nasikat és játékokat, melyeket egyesével megkóstolhat, majd minden játékkal játszik, rágcsálja őket, míg mi ajándékozunk. Nem nagy dolgok, egy sípolós labda, egy kötélre aggatott gumikolbász, és némi büdös szárított állatdarab. Mégis eszméletlenül tud örülni nekik, és láthatóan végtelenül boldog, hogy ő is az esemény részese lehetett.
A kutyáknak ennyit jelent tehát az ajándék. Játékot, evést és nagy sétákat, kirándulásokat, valamint azt, hogy mindenből kivehessék ők is a részüket. Sokkal jobban értékelnek egy különleges husiból főzött vacsorát, mint egy újabb nyakörvet. A figyelmünk, szeretetünk nekik többet ér, mint egy haszontalan tárgy, és mindezt biztosítanunk kell nekik az év minden egyes napján. A boltban kapott falatnyi rágóka, az erdei ösvények, egy földön talált labda mind-mind ajándék a kutyánk számára, melyet tőlünk kapnak. Nekik ennyi elég a boldogsághoz.
BZS